Golopencza Illés 1901-ben született Budapesten. Román származású édesapja az egyik legnagyobb hazai hajózási társaságnál dolgozott, ő pedig a nyomdokaiba lépett: kikötőmester lett. Bécsben is tanult és dolgozott, majd 15 évig a Duna romániai szakaszán szolgált. 1939-ben költözött Budapestre, ahol a Szent István park előtti Duna-szakasz kikötőmesterévé nevezték ki – írta az ujsagmuzeum.hu.
A saját lakásában bújtatta a zsidókat
Amikor kitört a II. világháború, Golopenczát légoltalmi parancsnoknak nevezték ki, akinek feladata a légitámadások esetén az utcák kiürítése, az óvóhelyek biztosítása volt. Amikor a fővárosban elrendelték, hogy a zsidóknak sárga csillaggal megjelölt házakban kell élniük – hogy így összezsúfolva könnyebben tudják majd deportálni őket –, Golopenczához került egy Csanády utcai ház.
A csillagos házak lakóit folyamatosan rettegésben tartották, a nyilasok bármikor megjelenhettek, átkutathatták a lakásokat, elhurcolták, vagy a Dunába lőtték a zsidó lakókat. Golopencza pedig a saját életét is kockáztatva mentette meg összesen 150 zsidó életét.
Menedéket nyújtott az üldözöttnek, a ház pincéjében kialakított rejtekhelyen vagy a saját lakásában bújtatta el őket. Szemet hunyt afölött, hogy páran megszöktek, még a lakólistát is meghamisította, hogy ne tűnjön fel a hiányuk.
Amikor a nyilasok kopogtattak az ajtón, hogy összeszedjék a munkára fogható férfiakat, azt válaszolta, hogy már elvitték őket, csak idősek és betegek laknak itt. Engedélyezte a lakóknak, hogy a kijárási tilalom ellenére elhagyhassák az épületet és megpróbálkozzanak menleveleket szerezni, amivel külföldre juthattak – írta a divany.hu.
Ez is érdekelhet
- Zsidókat mentett Irena Sendler, a varsói angyal: nemsokára ismét testet ölthet az asztrológia szerint
- Miatta rúgta fel a házasságát Vitray Tamás: Földi Terit kétszer szerette, a halálig kísérte a tévés
- Hatvan éven át élt szerelemben Avar István és Gyapay Yvette: „Egy évig udvaroltam neki, mire igent mondott”
Megmentette Vitray és a szerelme életét is

Amikor egy nap a 11 éves Neufeld Tamást – a később Vitray Tamás néven népszerűvé vált tévériportert –, is beköltöztették a házba, és várható volt, hogy őt is el akarják majd vinni. Amikor megjelentek a nyilasok, Vitrayt a házban lakó egyetlen keresztény családhoz vitte, akik elbújtatták őt az ágy alá. A nyilasok végül házkutatás nélkül továbbmentek.
„Magától értetődően vállalta a felkoncolás kockázatát, aki szorongott, félt, mégis kötelességének érezte, hogy annyi ember életét megmentse abban a házban”
– írta Vitray Tamás az önéletrajzi könyvében Golopencza Illésről.
A ház földszintjén egy ideiglenes kórházat is létrehoztak, hogy a betegellátás mellett el tudják bújtatni a zsidó orvosokat.
Golopencza itt ismerkedett meg az egyik nővérrel, Bajor Olgával, aki egyike volt azoknak, akit megmentett, és akit a háború után feleségül is vett. Közös fiúk sokáig nem is tudta, milyen hős volt az édesapja, évtizedekkel később, 30 évesen hallott csak a tetteiről.
„A nyilas razziák alkalmával édesapám a pincében kialakított vöröskeresztes kórház ágyaira fektette a férfiakat. Élelmiszert szerzett az éhezőknek. Gyermekeket bújtatott. Nem gondolt egy percig sem arra, hogy saját és családja életét teszi kockára tetteivel. A háború befejezése utáni években 150 köszönőlevelet kapott a megmentettektől. Édesapám itt a Csanády utcai házban ismerte meg édesanyámat Dr. Bajor Olgát, aki az egyike volt a megmentetteknek.
Olyan 30 éves lehettem, amikor tudomást szereztem embermentő munkásságáról.
1992-ben pedig elkísérhettem Őt egy delegációval Izraelbe a megemlékezésre” – nyilatkozta fia, Dr. Golopencza Pál.
Amikor a háború után vizsgálatot rendeltek el, hogy tudják, ki mennyire támogatta a nyilasokat, Golopencza védelmében százötven zsidó írta alá a levelet, hogy a légoltalmi parancsnok megvédte az életüket a nyilasokkal szemben.
Golopencza végül egészen 1962-ig, a nyugdíjazásáig kikötőmesterként dolgozott. 1992-ben, 91 éves korában pedig átvehette Izraelben a Világ Igaza kitüntetést. Golopencza hosszú életet élt, 1994-ben, 93 évesen hunyt el.



