Több mint két évtizeden át ő alakította az ország Balogh Nóráját, talán kissé eggyé is vált a sorozatbeli szerepével. Éppen ezért Varga Iza számára nagy kaland volt hosszú idő után elhagyni a megszokott rutint, és megtalálni az új önmagát. Tréningeket tartott, coachként dolgozott, de a tervezgetésről is szólt az élete, és arról, hogy megtapasztalja, milyen az igazi szabadság.
Önfeledt nyarat töltött a családdal
Elárulta, amikor véget ért a sorozat, hirtelen hullott rá a szabadság, ami teljesen megszédítette. „Azonnal mindent akartam csinálni – mondja nevetve. – Angolul tanulni, új tréningeket összerakni, utazni, kirándulni, edzeni, a szakdolgozatomhoz témát gyűjteni. Forgatni kezdtem egy filmet, aztán jött A Konyhafőnök VIP-beli szereplésem, hirtelen 24 óra alatt 48-at akartam megélni. Rendkívül élménydús időszak volt, de nagyon elfáradtam, és éreztem, lassítanom kell, nehogy egyik mókuskerékből a másikban találjam magam. Amikor ezt meg tudtam tenni, akkor kezdődött az igazi belső utazás.
Utoljára ugyanis gyerekkoromban éltem meg az érzést, hogy az sem számít, milyen nap van. Akkor, amikor a tanár szüleimmel nyaranta útra keltünk, és a pici hajónkkal kalandoztunk az Adrián.
Anyukám útinaplót vezetett, lejegyezte az élményeket, a közös történeteket, hogy mikor hol kötöttünk ki, és hová érdemes visszamenni. Mi, gyerekek pedig elmerültünk a jelenben. Amióta a pályán vagyok, rengeteget dolgoztam, és ez a mostani volt az első nyár, amit önfeledten megélhettem a saját családommal. Hosszú ideig a forgatási terv határozta meg az életemet, és idén boldogan szedtem anyukámmal a paradicsomot, jártam edzeni a férjemmel és a lányaimmal, sétáltattam a kutyánkat a Duna-parton, rengeteget olvastam, és elmerültem az új receptek kipróbálásában. Már nagyjából az is összeállt bennem, mivel szeretnék foglalkozni. Olyan dologgal, amivel a legtöbbet adhatom önmagamból, és amiben szívből hiszek. Ha eljön a megfelelő pillanat, megosztom majd a nyilvánossággal is.”
A tanulás lett a szenvedélye
Az elmúlt években tudatosan készült a változásra. A forgatások mellett egyetemre járt, elvégezte az andragógia alapképzést, a mesterszak utolsó événél jár. A tanulás a szenvedélyévé vált.
„Mivel nem csak színészettel foglalkozom, csupán az életem egyik része változott meg. Ezt egy jelnek fogtam fel, hogy mostantól a többire is jobban fókuszálhatok. Nem sürgettem az elengedést, hiszen a számadás időszaka fontos. Az újratervezés számomra öröm. Tele vagyok érdeklődéssel, kíváncsisággal, a legcsodálatosabb dolog valamit az alapjaitól felépíteni, ebben is szabad lehetek, nincsenek határok. Ráadásul észrevettem, ha a gondolataimat egy dologra irányítom, valahogy törvényszerűen aköré rendeződnek az ahhoz szükséges dolgok” – magyarázza.
Szerinte nincs olyan, hogy késő bármit is újrakezdeni. „Jövőre leszek 50 éves, és a világ szélsebesen változik: ma már nem érvényesek azok a minták, amik között felnőttünk. A generációmnak úttörőnek kell lennie abban, hogyan él, mire vágyik, mire képes egy középkorú ember. Az öregedésnek sajnos nagyon rossz a propagandája, de ezen együtt változtathatunk, méghozzá úgy, hogy nem ülünk fel a sztereotípiáknak. Hogy törődünk a testünkkel-lelkünkkel, tervezünk, majd tanulunk azért, hogy húsz év múlva is aktív életet élhessünk. Fontos küldetésemnek érzem, hogy ezt a szemléletet minél többeknek átadhassam.”
Mi újság a lányaival?
Férjétől, Lendvai Zoltán rendezőtől két gyönyörű lánya született. Anna 20 éves, Sára 15. Kisebb korukban még szerepeltek egyszer-egyszer újságok címlapján is, de már nem szeretnének. Iza annyit elárult, hogy a nagyobbik lánynak nagyon jó nyelvérzéke van, három idegen nyelven beszél: angolul, kínaiul és franciául. A kisebbik pedig a tánc minden műfajában jeleskedik, színjátszó- és versmondóversenyeken lép fel.
Jó géneket örökölt
A színésznő külseje, szépsége rendszeres téma a különböző fórumokon. De vajon hogyan viszonyul az évek múlásához? „Mindig odafigyeltem a testemre, de soha nem azért, hogy jól nézzek ki, sokkal inkább az egészségmegőrzés miatt. Amikor elmentem személyi edzőhöz, megkérdezte, mi a célom, és én azt mondtam, hogy erős szeretnék lenni, hogy bírjam a strapát. Nevetett, hogy jó válasz, csak kissé szokatlan. Hiszem, hogy amit most befektetek a fizikai jóllétembe, az 10-20 év múlva megtérül majd, éppen ezért odafigyelek a testmozgásra és az egészséges étkezésre. Szerencsés vagyok, mert jó géneket és megfelelő hozzáállást örököltem. Édesapámnak a mai napig kockás hasa van, édesanyám pedig 73 évesen tornát tart a környékbeli asszonyoknak, és akármilyen nehéz napjuk volt, a szüleim minden este tízezer lépést gyalogolnak. Én is törekszem erre. A családdal sok időt töltünk a szabadban, és az utazás mellett a közös edzés a legfontosabb hobbink. Jó érzés számomra, ha ez meglátszik a külsőmön, de leginkább azért, mert ezzel másokat is inspirálhatok.”
Kiemelt kép: Borzi Vivien
