Gálvölgyi János: A karjaiban halt meg Márkus László
1985. december 30-án a Kongresszusi Központban egy előszilveszteri műsorban volt jelenése a régóta leukémiával küzdő Márkus Lászlónak. Körmendi János és Gálvölgyi János is ott volt az öltözőben, amikor kollégájuk hirtelen élettelenül terült el. „Mindenki azt hitte, hülyéskedik. Én is rákiáltottam: »Ne marháskodj, Laci, ha így beütöd a fejedet, nem fogsz tudni próbálni!« Aztán már láttam, hogy nagy baj van” – emlékezett vissza Gálvölgyi, akinek példaképe, jó barátja gyakorlatilag a karjaiban hunyt el. Hiába érkezett gyorsan a mentő, Márkus életét már nem tudták megmenteni.
Gálvölgyi János egy korábbi szilveszteri története ennél vidámabban alakult. A hatvanas években még parodistaként ismerték. A huszonéves fiatalember gyakran szerepelt későbbi apósa, Rodolfo műsorában. „Nősülés előtt álltam, szükségem volt pénzre. Rodolfo vitt magával a szilveszteri haknikra. A Citadellában is szerepeltünk, de a közönség nem vette a poénjaimat. Kiderült, hogy olasz és német turistákkal volt tele az étterem, ők pedig nem beszélték a magyar nyelvet, és nem ismerték azokat a magyar színészeket, akiket utánoztam. Elkeseredettségemben Rodolfohoz fordultam, aki azzal biztatott, hogy ne törődjek vele, csináljam végig a műsort, csak a bankók lebegjenek a szemem előtt.”
Szabó P. Szilveszter: Egyszerre van születés- és névnapja
A Budapesti Operettszínházban évtizedekre visszanyúló hagyomány a szilveszteri gála. A Nagymező utcai teátrum egyik művészének, Szabó P. Szilveszternek ez az alkalom nem csak a munkát jelenti, mert egybeesik a név- és a születésnapjával is.
„1973-ban kezdtem megszületni, majd 1974-ben pottyantam ki. 14-15 éves koromig január 1-jén 00:20-kor kaptam meg a születésnapi tortát és az ajándékot, a névnapomat pedig még 31-én tartottuk. Kamaszkorom óta már csak 00:20-kor van koccintás. Igyekszem ezt az időpontot nem a színpadon tölteni, bár ez csak ritkán sikerült. Mondjuk, annak is megvan a varázsa.”
Vitray Tamás: Az isteni Lollóval csoszogott
A televízió 1972-es szilveszteri műsorának sztárvendége Gina Lollobrigida volt, aki énekelt, és Vitray Tamással, valamint Antal Imrével táncolt.
„Ginának volt egy száma, amire táncolnia kellett. A próbákon Antal Imrével a díszlet szélén ácsorogtunk. A felvételen aztán teljesen váratlanul egyszer csak odajött hozzánk, és nyújtotta a karját. Imrének meg nekem is volt annyi rutinunk, hogy becsoszogtunk vele, ahogyan tudtunk” – emlékezett vissza Vitray, aki azt is elmesélte, hogyan sikerült szinte ingyen Budapestre csábítani az olasz dívát.
„Gina Olaszországban éppen kiadott egy saját képeiből készített albumot, és szerette volna, hogy a világon mindenütt megjelenjen. A televíziótól aztán megkeresték a kiadóját, és megállapodtak, hogy nálunk is megjelenik az albuma, ha személyesen hajlandó bemutatni. Így sikerült állítólag szinte ingyen idehozni, és természetesen meg is mutathatta a könyvét a műsorban.”
Csala Zsuzsa: Hajléktalanok közt köszöntötte az újévet
A komika élete utolsó éveiben nem vállalt szilveszteri fellépéseket, helyette hajléktalanokat keresett fel kicsi pezsgősüvegekkel a szatyrában. „A budapesti aluljárókban látogattam őket végig korábban is, s volt, aki évek múlva is megismert. Akadtak köztük értelmiségiek is, és Moldova Györgynek való történetek, ahogyan hajléktalan lett belőlük” – mesélte egyik utolsó interjújában Csala Zsuzsa.
Hofi Géza: Inkább eltörte a bordáit, mint hogy fellépjen
Évtizedeken át sorban álltak az emberek azért, hogy Hofi egy előadására jegyet kapjanak, pláne a szilveszteri kabaréjára. Egy alkalommal azonban nem volt kedve fellépni, özvegye, Ildikó így emlékezett vissza erre.
„1980-ban történt, hogy szilveszteri fellépést kértek tőle a Mikroszkóp Színpadon, de ezt akkor kihagyta volna. Győzködték, győzködték, de ő mondta: nem és nem. Aztán hogy mindenki értse, a december 29-i előadáson a hírek szerint a díszlet mellé zuhant, de én tudom, hogy direkt oda ugrott. Eltört több bordája, így fellépnie sem kellett.”
Várkonyi András: Árokba zuhant az autójával
Máig nem szabadul egy sorsfordító szilveszter emlékétől a Barátok közt Vili bácsija.
„Fiatalon a december 31-ék a munkáról, a fellépésekről szóltak. Egyetlen éjszaka alatt tucatnyi helyen vállaltunk szórakoztató műsorokat. Amikor már a nyolcadik fellépés után Szolnok felé tartottunk, a jeges úton megcsúszott az autó, és beborultunk az árokba. Majdnem otthagytuk a fogunkat, egy hajszálon múlt az életünk. Nagyon megijedtem, hiszen én vezettem, és az egyik énekesnő súlyosan megsérült. Az az este vízválasztó volt, onnantól kezdve mindent megváltoztattam az életemben. Megfogadtam, hogy nem sietek többé sehová, és minden szilvesztert meghitten a családommal töltök.”
Szöveg: Szabó Csaba
Fotó: Archív, Fábián Olga, Steindl Gabriella, Szegő Erika, Mti, Fortepan/Szalay Zoltán
