Mielőtt találkozunk, csak egyet kér: ne hívjuk élő legendának és sztárműsorvezetőnek.
„Halálosan zavar, amikor azt írják rólam, hogy sztár. Én csak egy teljesen hétköznapi riporter voltam, aki közel harminc éven át a legjobb tudása szerint dolgozott a Magyar Televízióban” – mondja, és miután megegyezünk ebben, máris a születésnapjára terelődik a szó.
„Csendes születésnapra készültem, a 85-öt nem akartam megünnepelni. Mondtam a gyerekeimnek, Robinak és Andreának, hogy ne készüljenek. A fiamnak előadása volt a születésnapomon, ezért egy héttel előbb lejött felköszönteni. A lányom is meglátogatott, és hármasban, a legjobb barátnőmmel, Gizivel elmentünk egy helyi étterembe. A vacsora után hazajöttünk, és leültettek a számítógép elé. Andrea fantasztikus szervezésének köszönhetően a családtagjaim és a barátaim online köszöntöttek fel. Meghatódtam, jólesett látni, hogy milyen sokan szeretnek” – meséli.
Hagyta magát befolyásolni
Vajek Jutka még a neves operatőr férjével, Burza Árpáddal költözött a Balaton-parti társasházba. „Már mindketten nyugdíjasok voltunk, amikor ide jöttünk lakni. Egyik kollégám mondogatta, hogy milyen jó ez a Balaton, és én hagytam magam befolyásolni. Kezdetben kétlaki életet éltünk, Budapesten és itt egy pici lakásban, aztán eldöntöttük, hogy eladjuk a fővárosi házunkat, és Siófokon veszünk egy kényelmes méretű apartmant. Először 18 éves koromban jártam a Balatonon, most mindennap látom az ablakomból. Húsz éve élek itt, de nem bírok betelni a látvánnyal” – árulja el.
Árpival gyakran dolgoztak együtt
A férje elvesztése óta egyedül él, de nem magányosan. „Árpi már három éve nincs velünk. Nagyon hiányzik, mert ő nemcsak a férjem volt, hanem az operatőröm és a harcostársam is. Sokszor dolgoztunk együtt, jártuk a világot, készítettük a dokumentum- és riportfilmeket a televízió számára. Millió közös élményünk volt, imádtuk egymást. Hálás vagyok neki azért is, amiért a gyerekeimet és az unokáimat úgy szerette, mintha a vér szerinti apjuk, nagyapjuk lett volna.”
Burza Árpád hívő ember volt, templomi gyászszertartással búcsúztak el tőle, de az urnát, amibe a hamvait tették, Vajek Jutka hazavitte. „Nézze, ezt a dolgot mi megbeszéltük a férjemmel. Volt egy megállapodásunk. Amikor én is elbúcsúzom a földi léttől, kettőnk hamvait egyszerre elszórják majd a Balatonba. Ez teljesen legális, és a gyerekeim is tudják, hogy mi a teendő, ha arra kerül a sor” – mondja, és nagyon tetszik, hogy őszintén beszél egy olyan témáról, ami hazánkban tabudöngetőnek számít.
A szomszédai a legjobb barátai
Bár az elmúlással egy bizonyos kor felett számolni kell, szerencsére Vajek Jutka gondolatait nem ez köti le. Élvezi a hétköznapokat. A két gyermekétől három unokája van. Sőt, már kétszeres dédnagymama!
„Nagyon boldog vagyok, amikor meglátogatnak a családtagjaim, de egyikük sem él a közelemben, én pedig nem várom el tőlük, hogy minden héten lejöjjenek hozzám. Feltalálom magam egyedül is, egy percig sem unatkozom. Szeretek olvasni, sétálni, az RTL és az ATV híradóját nézni, de a lakberendezési műsorok is lekötnek, olykor még színházba is eljutok. A régi kollégákkal, Szegvári Katival, Rangos Katival és Juszt Lászlóval is tartom a kapcsolatot. Szerencsés vagyok, mert segítőkész és kedves szomszédaim vannak. Gizussal és a férjével, Gáborral barátok vagyunk. Sokszor csinálunk közösen programokat, rendszeresen főzünk, a kutyusomat, Opsikát sétáltatjuk, vagy bemegyünk autóval Székesfehérvárra, Veszprémbe. Imádom a könyvesboltokat, a szeretteimtől mindig utalványokat kapok ajándékba, amikből megveszem az engem érdeklő regényeket, ismeretterjesztő és szépirodalmi műveket. Budapestre már ritkábban utazok, de pár héttel ezelőtt voltam. A Váci úton mentünk, hihetetlen, hogy egy teljesen új, modern városrész épült fel, amióta elköltöztem a fővárosból.”
Vajek Jutka aktív életet él, és azt tanácsolja a megözvegyült nyugdíjasoknak, hogy ne maradjanak egyedül. „Ha tehetik, hozzanak ki a menhelyről egy cicát vagy egy kutyát – mi is így tettünk –, nagyon sok szeretetet kapnak majd tőle. És igyekezzenek a szomszédokkal is jó viszonyban lenni. Nem kell az idős kortól megijedni, annak is megvan a maga szépsége.”
A szép órákat nagy becsben tartja
Az otthona tele van érdekes órákkal. „Még a férjem kezdte el gyűjteni a zsebórákat, amik rám maradtak. Igazság szerint nekem is tetszenek. Mindenféle óra megtalálható nálam, a falitól a kakukkoson át a modern elektromosig. Egyidőben olyan is volt, amiből egy műanyag kismadár repült ki minden egész órakor. Simon unokám egyszer viccesen azt mondta: a nagymamánál be lehet dilizni” – meséli nevetve a vendéglátónk.
Fotó: Schumy Csaba, Németh Gabriella, Fortepan/Szalay Zoltán, privát
