Nagy a sürgölődés a pici lakásétteremben. 6 kiló hagymát kell apróra vágni, majd 30 kiló krumplival is el kell bánni, aztán jöhet a csirkecomb. Krumplifőzelék és csirkepaprikás lesz a mai étel. Csakhogy nem előre bejelentkezett fizetős vendégeknek készül, hanem azoknak, akik a hónap végén már nem jutnának főtt ételhez. „Mielőtt a Kóstoldát megnyitottam, anyaklubot működtettem itt – emlékszik vissza Várnai Anna, a Színes Gyöngyök Egyesület elnöke. – Mindennel az volt a célom, hogy a cigányasszonyoknak, lányoknak megmutassam: egyenlő jogaik vannak a férfiakkal, nemcsak a férjhez menés, a gyereknevelés és az örök alázat az élet. A tudásuk, például hogy jól főznek, sokat ér. A lakásétterem, vagyis hogy meghirdetett időpontban vagy előre bejelentkezés után lehet nálunk enni, hamar sikeressé vált. 30 főnél többet nem tudunk leültetni, a menü nemcsak cigány ételekből áll. Húsos káposzta, lecsó, rétes, kakaspörkölt – ezek a legnépszerűbbek.” Miközben Ancsa mesél, a konyhában felosztva a munkát, serénykednek az asszonyok. Amikor már mindannyian sírunk a megpucolt hagymától, két piros pulóveres férfi áll az ajtóban. „Meghoztuk a pékárut!” – dörmögik. Kiderül, hogy egy nemrég itt vacsorázott vállalkozó, hallva a rászorulók megsegítésére indult kezdeményezést, pékségéből minden hónapban biztosítani fogja hozzá a kenyeret, a kiflit, a zsömlét. Alig bírják lepakolni a sok dobozt. Két áruházlánc, a Tesco és az Aldi is támogatja Ancsáékat az Élelmiszerbankon keresztül.
Mint a fizetős vendégnek
Ancsa mindig is arra vágyott, hogy azoknak segíthessen, akik a legjobban rászorulnak. Amikor a Kóstolda már tudott annyit kitermelni, hogy az álmát megvalósítsa, belevágott. Ez fél éve történt. Most úgy várják a vendégeket, mintha fizetnének érte. Ahogy a csirkecombot letisztítják, kivágják az inakat, annál nagyobb bizonyíték nemigen kell.„Mindent úgy főzünk, mint magunknak, otthon – mondja az asszony. – Gazdagon, gusztán tálalva. Innen kezdődik
a bizalom. Sokszor használjuk anyukám receptjeit. Azt sosem kérdezem meg a betérőtől, evett-e a héten főtt ételt, de azt igen, ízlett-e a főztünk. A legnehezebb hónap a január meg a február. Ilyenkor még nyögik az emberek a karácsonyt, a téli hónap magas fűtésszámláját, a hideget. Százan biztos ma is eljönnek.”
Éhes senki sem maradhat!
S valóban, három óra előtt már kisebb tömeg gyülekezik az ajtó előtt. A férfiak előre engedik a nőket, a gyerekeseket. Egyedül a 90 éves Károly bácsi lesz kivétel, ő már alig áll a lábán.„Kedves kisangyalom, nem viszek főzeléket – csak egy kenyeret adjon. Ha kenyér van, minden van” – és már fordul is ki az ajtón. „Lefagyasztja – jegyzi meg valaki –, ha esne hó, ha beteg lenne, nem tudna a boltig eljutni, akkor kenyere legyen csak, és nem lesz baj, mindig ezt mondja.” Ancsa azért csak nem engedte el egy kiló kenyérrel, konzervet, gyümölcsöt is tett az öreg szatyrába. „Túrós batyu akad még?” – kérdezi halkan egy ősz hajú asszony. Tudják, az édeset szereti, egyedül tengődik a nyugdíjából, egy túrós batyu és egy pogácsa, inkább ezt választja, mint a kenyeret. „Azért, mert valaki rászorul,én nem döntök helyette, mit enne szívesen – mondja Ancsa. Nem rátukmálom, nem kiporciózom, hanem kínálok. Válasszon! Ha tudok adni az Élelmiszerbank adományából például avokádót, ahhoz receptet mondok, és rábeszélem, próbálja ki, mert egészséges. A méltóságot meg kell adni akkor is, ha már úgy érzi, rég nem az övé.” Öt óra felé az utolsó éhes ember is jóllakottan indul hazafelé, csak a kóstoldás asszonyokra vár még munka: a mosogatás, a felsöprés, a pakolás. Két férfi is segít nekik, de a nagyját akkor is ők végzik. Mégsem a fáradtság ül az arcukra, hanem valami egészen más, boldogság.
Nagykövetek, színészek a vendégei
A Kóstoldába sok prominens személyiség érkezik. Járt már náluk az indiai, az izraeli, a kanadai és az amerikai nagykövet is. Politikusok, színészek is szeretnék megkóstolni a főztjét. Hívják őket konferenciákra, halotti torra, keresztelőre, de esküvőre is. A szemben lévő Gandhi Gimnáziumnak sokszor sütnek pogácsát. Amikor Colleen Bell, volt amerikai nagykövet náluk járt, már egy évvel azelőtt egyeztettek, de mindig közbejött valami. Aztán amikor végre leutazott Pécsre, előre kellett egyeztetni a menüt, a biztonságiak átvizsgálták a helyet. A nagykövetasszony láthatóan felkészült, és jellegzetes menüsort kért. Lecsót, tyúkhúslevest, kakaspörköltet és túrós-meggyes rétest. A 45 percre tervezett protokoll látogatásból végül két és fél órás baráti beszélgetés lett.
