Párizst egyszer látni kell! Így volt ezzel az énekesnő is, aki a 16 éves lányával, Rozival utazott el a francia fővárosba. Anya és tinédzser gyermeke csupán néhány napot töltöttek külföldön, de nagyon élvezték a kellemes őszi napsütést a Szajna partján.
Szulák Andrea hároméves kora óta egyedül neveli Rozit, akivel hihetetlenül szoros a kapcsolata. A kamaszlányával gyakran jár bulizni.
A szeptemberi Azariah koncertre is együtt mentek el a Budapest Parkba, amit az énekesnő nagyon menőnek tartott.
A színésznő egyébként nagyon sok időt tölt Rozival, de igyekszik úgy alakítani az életüket, hogy ne legyen terhes az egyre felnőttebbé váló kamasz számára.
Andrea is édesanyja egy szem lánya volt, és kettejük között az elengedés – főként a mama részéről – nem ment könnyen.
– Az én anyukámmal való kapcsolatomban voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy elfogy a levegőm. Ő nem volt olyan sikeres a szakmájában, túlságosan is én voltam az élete középpontja, ami miatt voltak köztünk feszültségek – mesélte Andi korábban a Meglepetésnek.
– Talán ez az oka, hogy 19 évesen külföldre mentem dolgozni, ami a szocializmusban, az akkori helyzetben olyan dolog volt, amitől mindenkinek leesett az álla. Édesanyám mindenkit meglepett azzal, hogy lelki terror nélkül elengedett, megbízott bennem, ettől szőtte a kettőnk kapcsolatát olyan erősre és eltéphetetlenre, hogy ő lett a legjobb barátom és mentorom, és ugyan sok éve nincs már közöttünk, de a mai napig velünk, bennünk él. Számomra is nehéz az elengedés, tudatosan dolgozom rajta, figyelek magamra, hogy ne legyek sok a lányomnak. Neki nem kell világgá mennie, hogy tőlem függetlenül próbálgathassa a szárnyait. Az az édesanya szeretnék lenni, aki nem mankó a gyereke számára, hiszen tud egyedül járni, viszont erős fal, aminek nekidőlhet, ha szüksége van rá. Persze nagyon féltem. Úgy lelki, mint fizikai értelemben. Amit csak tudok, elmagyarázok neki, hogy hol, milyen helyzetben hogyan vigyázzon magára, emellett ismerem a barátait, és odafigyelek rá. Ha azt látom, hogy lefelé görbül a szája, rögtön megkérdezem, mi baj, és addig keverek-kavarok, amíg fel nem tudom vidítani. Bár imádom a hivatásomat, és vérbeli „strapakanca” vagyok, mindig csak annyit vállaltam, hogy ott lehessek mellette, amikor ez számára fontos. Az, hogy a kapcsolatunk Rozinával ilyen harmonikus, az állandó figyelemnek, jelenlétnek köszönhető, de ez véletlenül sem keverendő össze a rátelepedéssel.
Fotó: Privát
