Felnőtt nő lett Pápai Joci pici lánya: „Hanna azért érkezett hozzánk, hogy vigyázzon ránk”

Igazi szerelemgyerek – fogalmaz lányával, Hanná­val kapcsolatban Pápai Joci. A zenész és a felesége, Anita annak idején nagyon fiatalon kerültek össze, és alig másfél éve tartott a kapcsolatuk, amikor a kislányuk megszületett. Csak úgy a semmibe. Nem volt egzisztenciájuk, és a saját otthon is távoli álomnak tűnt, de amikor megtudták, hogy szülők lesznek, eszükben sem volt a sors akarata ellen tenni.

Boldog gyerekkora volt

„Anitával már akkor tudtuk, hogy együtt szeretnénk megöregedni, így semmi akadályát nem láttuk annak, hogy Hanna megérkezzen – meséli Pápai Joci. – Tudtuk, bármilyen nehézség is jön szembe, mi megküzdünk vele, különösen így, hogy itt van ez a csöppség, aki a  kapcsolatunk koronája. Manapság sokan várnak a gyermekvállalással, míg nincs meg a kellő egzisztencia, miközben elmegy mellettük az élet. Hannát nem várta gyönyörű, rózsaszín babaszoba, viszont végtelen szeretettel fogadtuk őt. Amikor pedig a régi időkről beszélgetünk vele, azt mondja, ő sosem érezte a szegénységet.”

A kis Hanna nem volt követelőző gyerek. Boldog volt egy apró cukorkával is, amit az édesanyja vett neki a bolti bevásárlások alkalmával. „Persze beszéltem a szüleimnek a vágyott dolgokról, hogy mi mindent szeretnék, de tudtam türelmesen várni – kapcsolódik be a beszélgetésbe Hanna. – A szüleim a lehetőségeikhez mérten mindent megadtak nekem, és nem egyszer előfordult, hogy a ruha, amit szerettem volna, de épp akkor nem volt rá pénzünk, egyszer csak ott várt az ágyamon, amikor hazaérkeztem az iskolából. Nem emlékszem nélkülözésre, csak arra, hogy anya és apa rengeteget játszott és beszélgetett velem.”

„Sok mindent elrontottam az életemben, de arra büszke vagyok, hogy a gyereknevelést jól csináltam. Kevés terület van, ahol elégedett vagyok magammal, de ez az, ahol igen” – árulja el az énekes.

Jobban félti a fiát, mint a lányát

Hanna 13 éves volt, amikor az édesapja egyszer csak berobbant a zenei életbe az Origo című, az Eurovíziós Dalfesztiválra is eljutott dalával. Akkor a Pápai család élete egyik percről a másikra megváltozott. Joci hirtelen úgynevezett „A kategóriás” sztár lett, ami alaposan átrendezte a família mindennapjait, így a lánya életét is.

„Kezdetben nehezen éltem meg, hogy váratlanul a rivaldafénybe kerültünk – meséli Hanna. – Fura volt, hogy figyelnek bennünket az emberek az utcán, hogy újságírók kérdezgetnek, hogyan élünk. Én egy időre frusztrált és ingerlékeny lettem ettől, nehéz időszak volt. Úgy érzem, mára megtanultam apa népszerűségével együtt élni.”

Joci azt meséli, ő és Hanna az elmúlt években jóval közelebb kerültek egymáshoz. Mára amolyan „felnőtt barátság” alakult ki köztük, bármiről tudnak beszélgetni.

„Hannával az erősségeink és a gyengeségeink is hasonlóak – mondja az énekes. – Mindketten érzékeny művészlelkek vagyunk, és önmagunkkal szemben maximalisták, így közös feladatunk, hogy megtanuljunk a teljesítményünkkel elégedettek lenni, és ne hajszoljuk tönkre magunkat. De nem ez az egyetlen kapcsolódási pontunk. Hanna az évek alatt része lett a társaságomnak, még bulizni is olyan helyekre jár, ahol engem jól ismernek, így a portás bácsitól a biztonsági őrig mindenki az én lányomra vigyáz a szórakozóhelyen. Őt egyébként sem kell félteni. Nagyon talpraesett, stabil, határozott, még annyira sem aggódom érte, mint a 13 éves fiamért, Zalánért.”

Titokban ült le a zongorához

A fiatal lány sokáig rejtegette az édesapja előtt a zenei tehetségét. Csak az anyukája, Anita tudott arról, hogy szeret énekelni, autodidakta módon, az internetről tanult meg zongorázni és gitározni.

„Nemrégiben beszereztem a nappaliba egy kis zongorát, és egyszer csak arra mentem haza, hogy Hanna ott ül mögötte és játszik. Nem is akárhogyan! Egyrészt nagyon elérzékenyültem, másrészt elszégyelltem magam, hogy én erről még csak nem is tudok. Azonnal felajánlottam neki a segítségemet, hogy szóljon, ha tanárhoz szeretne járni, ha komolyan gondolja ezt a dolgot…” – meséli Joci, mire Hanna hozzá­teszi: a zene egyelőre csak hobbi számára, most az első az egyetem.

„Jelenleg gyógypedagógia szakon tanulok, de nagyon érdekel a logopédia is, a jövőmet egyelőre a civil pályán képzelem el. Persze megadom az esélyt, hogy egyszer a zenében is kiteljesedjek, és tudom, ha emellett döntök, édesapám lesz az egyik legfontosabb támogatóm” – mosolyog a fia­tal lány, aki apukája szerint mindig is érettebb volt a koránál.

„Olyan bölcsesség árad belőle, hogy szerintem már csecsemőként is felnőtt volt, és azért érkezett a családunkba, hogy vigyázzon ránk” –  mondja Pápai Joci.

Fotó: Schumy Csaba, Hortolányi Anikó