A mini világállamról filmek alapján azt képzeljük, hogy gyertyafényben latinul suttogó hercegprímások vitáznak az eretnekekről. Az ELTE volt rektorhelyettese, aki pápákkal beszélgetett, a tanszékén fogadott minket, hogy meséljen nekünk élete csodáiról. A család a magyar történelemből ismerős, hisz az ősök Mátyás királlyal paroláztak. A családban mindig is a nevelés biztosította az útravalót, Gábor már pici korában németül beszélt sváb családból származó mamájával. Mégis ritka, hogy alig harmincéves korára az Osztrák–Magyar Történész Vegyesbizottság titkára lesz, Bécs szellemileg hat rá. Igazán akkor lehetett elégedett a mama a fiával, amikor kinevezték Bonnba magyar követnek. Hat év elég volt a tapasztalásra ahhoz, hogy hirtelen karrierje csúcsára jusson. Erdő Péter támogatását is élvezve, a Vatikánba kinevezik magyar nagykövetnek. Kitüntetett pillanata volt életének, amikor Karol Wojtyłával, vagyis
II. János Pál pápával találkozott. A Vatikánban tiszteletbeli arisztokraták intézik a protokolt. Windisch-Graetz és a Schwarzenberg család tagjai segédkeztek a kitüntetési ceremóniák lebonyolításában. „Vagyis megtisztelnek, személyesen érted jönnek, ahogy Hugo von Windisch-Graetz értem. Húha, ha nagyapám látta volna, dühös lett volna. Egy osztrák ellenség 1848-ból. De Hugo Windisch-Graetz rendes volt, mondta nekem a kocsiban, hogy II. János Pál szeret beszélgetni, ha érdekli a téma. Ha nem, akkor néhány perc után vége. Megértettem.” Amikor átadják a kinevezést, kihátrálnak a protokoll képviselői, a pápa és a jelölt magára marad két percre. „A lengyel barátság mentén kezdtem, és arról az időről meséltem, amikor mi Krakkóba jártunk ellenzékiként, hogy találkoztunk a Szolidaritással, s mi már akkor, püspökként tiszteltük őt. Negyven percig beszélgettünk. Szégyelltem magam, mert tájékozott volt rólam, és rengeteg időt pazarolt rám.” Benedek pápát még abból az időből ismerte, amikor Joseph Ratzinger bíborosként dolgozott a Vatikánban, s teológusként irányt mutatott. „Talán az egyik legokosabb ember volt, akivel a Vatikánban találkoztam. Rettenetesen kellett koncentrálni, ha beszélgetett velem, nagyon összeszedett volt, és figyelt rám.”
Csodák történtek a gyászmisén
Nagyot nevet a kérdésen, vajon, mi volt a legszebb a hatéves vatikáni munkája során? „Hát, esküszöm, Paul McCartney koncertje, ott volt velem a feleségem a Colosseum előtt. Sokszor gondoltam arra, hogy ez Isten ajándéka nekem. Tényleg jól énekelt…” De értem: ott volt II. János Pál temetésén, s nem felejti el soha, ahol csodák történtek. Az eső lába végig lógott. Volt a lengyel pápáról egy legenda, hogy soha nem esik, ha misézik. Hosszú éveken át, az eső mindig szünetelt, ha szabadban celebrált. A temetésén is, ahogy vége lett a szertartásnak, azonnal esni kezdett. De csak utána. Azon a gyászmisén, amikor vége lett a könyvből való felolvasásnak, szél kerekedett a bazilika előtti téren, és a fuvallat a nagy könyvet becsukta. Az MTV-nek van róla felvétele is. Arról is, hogy a legvégén, amikor a püspökök megállnak egy pillanatra az ajtó előtt, kisütött a nap. „Ott voltam, szemtanú vagyok. Nem mondhatok mást, csodás volt.”
Húsvét az örökkévalóságra hív
Elárulja, hogy a húsvéti feltámadás számára fontosabb, mint a karácsony, hiába van benne a születés és a gyermek. Szép a karácsonyfa, de a húsvét több. Talán azért, mert az újjászületésnek, az esélynek, a hibák kijavításának a lehetőségét rejti magában. De pusztán a létezés tavasszal, amikor minden lélegezni kezd, bőven elég az örömre. A húsvétban ott az isteni távlat, ami legyőzi a halált, és az örökké valóságra hív meg. A feltámadás reménye a hit elpusztíthatatlan erőforrása.
Mamája volt a példa
A hit mélységében a mamája volt Erdődy Gábor számára a példa, hithű katolikus volt. Amikor meglátogatta Rómában, s beléptek a Vatikánba, arcát elöntötte a fény, úgy kérdezte: ugye, kisfiam, ilyen lehet majd a mennyország is! Nemrégen tért meg teremtőjéhez, ő már tudja, mi a különbség és a hasonlóság.
