Amikor belépünk a kertjébe, visszahőkölünk. Elvarázsolt kertben járunk, ahol minden állat, ember, növény mozdulatlanul várja, hogy teremtője jelet adjon, de addig szoborként álcázzák magukat. Bárdi Andrea gyermekei ők, mert a makói Bartók iskola biológia szakos rajztanára láncfűrésszel kihántotta őket abból a fából, amibe beleszeretett. Mi meg látni akartunk egy olyan magyar asszonyt, aki nem szisszen fel minden kis szilánkhoz. Körülötte mindenféle durva szerszám. Véső, nagy fejű kalapács, elektromos és benzines fűrész, vasak, faforgács, szaglik belőle, hogy itt erősen dolgoztak. Andrea felfedi a titkot: Apukája olyan családból származott, ahol hat fiú született, de a nagymamája hatékonyan imádkozott azért, hogy most lányunokája szülessen. Meghallgatták az égiek, három lány egymás után, ez után természetes, hogy fiús nevelést kaptak. Vadászni jártak, szekrényt szereltek, húszkilósan zsákolták a termést. Andrea azért ironikusan hozzáteszi, hogy „oké, nem vagyok egy csipkeverő alkat”. De nem emiatt lett faszobrász. 2006-ban megkapta a Magyar Kézműves Remek elismerést tűzzománc-munkái miatt, aminek örült, de ahogy megkapta, tudta, hogy akkor ennek vége. Már más érdekli. Főleg, hogy 2002-ben lement egy alkotótáborba, ahová faszobrász férfiak hívták, hogy rézműveskedjen nekik. De már az első naptól hozzáláttak, hogy embert, szobrászt faragjanak belőle. Ott született egy kopjafa, amire nagyon büszke volt, ma már pirulna érte, ha folytatná a gyártását. Miért a fa? Miért nem a vas vagy a kő? Hisz korábban ötvözted az anya-gokat – kérdezzük tőle kíváncsian. „A fa, ha kivágják, még van esélye szoborként tovább élni” – jön a meglepő válasz.
A tölgy nem gyerekjáték
„Két évig néztem egy fát, mire a kakast észrevettem benne… Kicsit olyan, mint a költőknél az ihlet, sokáig nézed, hirtelen beugrik.” De látható a kertjében erdei „Kerülj beljebb manó”, vagyis egy uszadékfa, amit a Marosból szabadított ki, hogy némi sminkkel három szemmel figyeljen mindent. A vaddisznófejben meg érezni, hogy a tölgy nem gyerekjáték, a vaddisznó sem kiscica. Az állatokat, a természetet mindig jól ismerte Andrea, még szép, hisz vadász és biosztanár. A szentháromság mindenesetre a tölgy-dió-hársfa, tűzifaként rönkben veszi, s addig nézegeti, míg meg nem látja benne a lehetőséget. Ez egyébként élete motorja, a lehetőségek megélése, ezért is döntött úgy, hogy megtanulja a jobb agyféltekés rajzolást, mert az a látásmódot gazdagítja. Szerencsére tanár is, ezért tovább tudja adni a gyerekeknek. Azt sajnálja, hogy sok a kókler a szakmában, de neki a szobrászatban is pluszt adott. „Csak ekkor jöttem rá, hogy van hova fejlődni, korábban azt hittem, jól rajzolok. Most a helyemen vagyok. Emberek között, családban, s mégis egyedül, amikor faragok, de sosem magányosan. Vagyis ez a boldogság.”
A betlehemtől Amerikáig
Az első megrendelése egy betlehemes jászol volt, amire a maroslellei önkormányzat kérte fel. Készít megrendelésre is, de leginkább az alkotótáborok helyszínén hagyja őket. Így fordulhat elő, hogy neki természetes, amiről a köztéri szobrászok álmodnak, több mint húsz műve áll isten szabad ege alatt a világ több pontján, Szlovákiától Amerikáig, a romániai Mezőpetriben vagy Sümegen. A fában az is jó, hogy az idő nem árt neki. Fújhat szél, eshet eső, villám csapkodhat, nem árt a művészetnek. „Kb. négyszáz évig megmarad, ami nem olyan rossz” – néz ránk ártatlanul, majd elneveti magát. Az biztos, hogy nem izgul amiatt, hogy elvesznek a szobrai, de leginkább a kertjében szeret velük lenni. Érthető, amíg a riport készül, végig az az érzésünk, hogy egy népes erdei család fülel minden egyes szóra. Így tényleg nehéz magányosnak lenni, de ugyanakkor fárasztó is lehet. A ló, a kakas, a bagoly, a macska mind olyan állat, ami figyelmet követel és érdemel. De most is van megoldás: „Ha belefáradok a fába, nemezelek egy kicsit. Cuki nem?” – s megmutat egy akkorát, amibe egy mázsa fa simán belefér. Valaha az ilyen nőkről mondták, hogy amazonok. Bölcsek, erősek, kedvesek. Makó meg szerencsés, hogy olyan sztárja van, aki képernyők helyett az erdőbe vágyik fát vágni. Nyomot hagy maga után, de nem múzeumokban, hanem játszótereken, utcákon, kertekben. Többre vágyni botorság.
Tekintélyt ad
Az iskolában nincsenek fegyelmezési gondjai, szerinte ezt is a láncfűrésznek köszönheti, tekintélyt ad neki gyerekek és felnőttek előtt. Háta mögött a párja halványan elmosolyodik, s bólint.
