„Három lányom van, a legkisebb, Mónika 14 évvel ezelőtt ment férjhez. Abból a házasságból született két fiú, de sajnos hamar tönkrement a kapcsolatuk, és el is váltak egymástól” – meséli a 71 éves Ida. – „Móni pár év után jött össze a mostani párjával, Gáborral, aki az elején még rendes partnernek tűnt. Akkor még dolgozott, egy gyárban volt targoncás, jó fizetéssel. A gyerekek körül is sokat segített, vitte őket óvodába, iskolába, és a kertet sem hanyagolta el, szóval lehetett rá számítani. Két évvel ezelőtt viszont minden megváltozott. Gábort kirúgták a munkahelyéről, és azóta otthon ül, egész délelőtt alszik, majd minden fennmaradó idejében videójátékozik. Nem iszik, nem agresszív, de semmit nem tesz azért, hogy újra munkába állhasson. Mindig azt mondja, hogy ő próbálkozik, küldözgeti az önéletrajzát, de sehova nem hívják be. Én igazából azt látom, hogy nem is akar változtatni a mostani helyzeten. Nagyon kényelmes neki, hogy a lányom tartja el, ő teszi rendbe a házat a napi kilencórás irodai állása mellett. Ahhoz tökéletesen ért, hogy mézesmázosan beszéljen, velem is kifejezetten tisztelettudó, de én átlátok rajta” – mondja elkeseredve a nyugdíjas nő, aki azt is leírta a nekünk címzett levelében, hogy nem tudja, mit tegyen, hogyan jelezhetné Mónikának, hogy a férfi visszaél a jóindulatával, a szeretetével. „Teljesen el vagyok keseredve, mivel a barátnőim szerint nem szólhatok bele a 43 éves lányom életébe. Akkor meg mit tegyek, nézzem végig, hogy Móni teljesen kimerül úgy, hogy Gábor semmilyen terhet nem vesz le a válláról? Nem bírom nézni ezt a helyzetet, úgy érzem, beleőrülök ebbe” – zárja sorait a kétségbeesett édesanya, nagymama.
Hogy kezdjük?
Dr. Darida Ágnes coach szerint minden attól függ, hogy az olvasónk, milyen viszonyban van a lányával. „Amennyiben bizalmas a viszony, akkor általában könnyebb szóba hozni, bár ez akkor is nehéz téma” – mondja a szakértő, aki azt is elárulja, mire kell figyelni ilyen szituációban.
- Igyekezzünk nem támadólag, nem ítélkezve felhozni a mondandónkat. Máskülönben a lányunk automatikusan védeni kezdi a párját, és akár ellenünk is fordulhat.
- Hasznos lehet, ha először kérdéseket teszünk fel, hogy feltérképezzük, ő hogyan látja a szituációt. Megértő? Rendben van ez így neki? Esetleg szenved tőle, szégyelli a helyzetét?
- Kezdhetjük így is: „Látom, hogy nagyon nehéz nektek, amióta csak te dolgozol. Hogyan éled meg ezt, mit érzel?”
- Az is fontos szempont lehet, hogy ők ketten, hogyan viszonyulnak egymáshoz. Hogyan bánik a lányunkkal a párja? Egyenrangú partnerként kezeli, támogatja? Vagy pont az ellenkezője? Állandóan leszólja, manipulálja, esetleg a lányunk teszi ezt a férfival?
Időről időre, finoman
Az rendben van, hogy eljutottunk addig, hogy szóba hozzuk a témát, de csak a lányunknak szóljunk, vagy inkább mindkét féllel üljünk le? A szakértő azt javasolja, hogy első körben csak a gyermekünkkel beszélgessünk, és ha egy kicsit is azt érezzük, segítségre van szüksége, hogy ki tudjon lépni a kapcsolatból, óvatosan kérdezzünk rá.
„Lehet, hogy nem mi, de valaki más, például egy barát vagy szakember jobban tudja őt támogatni, és ezt javasolhatjuk is neki. El kell fogadnunk, ha a lányunk (még) nem látja tisztán a helyzetet, vagy nem áll készen, hogy lépjen. Ha jeleztük felé az aggodalmainkat és a segítő szándékunkat, de nem tesz semmit, akkor egy darabig ne említsük újra – teszi hozzá a coach. – Az a legfontosabb, hogy a kapcsolatunk ne szakadjon meg. Időről időre finoman felhozhatjuk a témát, hátha benne is változott valami, de ne erőltessük. Felnőtt ember, és nem tudjuk megvédeni a csalódásoktól. Meg kell tapasztalnia a nehéz helyzeteket, hogy tanuljon belőlük.”
Mit tehetünk még a felnőtt gyerekünk érdekében?
A szakember a következőket javasolja:
• Biztosítsuk arról, hogy mellette állunk, és hozzánk bármikor fordulhat.
• Kérdezzük meg, miben tudunk segíteni, de ne mi döntsük el helyette, ne erőltessük rá magunkat.
• Segítséget kér? Legyünk ott neki, és ne az „én már rég megmondtam” mondatokat hangoztassuk.
Ha hármasban is beszélgetnénk
Az is más helyzet, ha a másik féllel is jó viszonyt ápolunk, ez esetben közösen is leülhetünk, de igyekezzünk lazábbra venni a hangulatot, semmiképp ne tűnjön bírósági tárgyalásnak, kihallgatásnak.
- Kezdhetnénk úgy, hogy: „Mi a helyzet nálatok? Gábor, mintha nem találnád a helyed.” „Miben tudok segíteni?”
- Mesélhetünk mi is a saját életünkben megtörtént nehéz helyzetekről, és hogy mi hogyan oldottuk meg.
- Fontos, hogy mindkettőjüket kezeljük felnőttként, egyenrangú félként. Nekik kell megtalálniuk a megfelelő megoldást, ami lehet, hogy nagyon más, mint amit mi tennénk.
- Igyekezzünk nem kritizálni, vádolni, ítélkezni, hanem inkább meghallgatni, megérteni őket.
- Ha egyszer elmondtuk a véleményünket, de ők teljesen másképp látják, akkor is tisztázzuk, hogy nem fogjuk a témát minden alkalommal újra előhozni, de szóljanak, ha tudunk segíteni.
Anyagi segítséget csak okosan!
Az megint más eset, ha gyerekek is vannak, hiszen így érthető módon még nagyobb az aggodalmunk. Lehet, hogy ránk is szükség van anyagilag, segíteni a munkakeresésben, vagy kapcsolatrendszert mozgósítani. Ez esetben nyíltan kell beszélni arról, hogy nekik mi lenne a legnagyobb segítség, és mi mit tudunk vállalni. Amennyiben pénzre van szükségük, és tőlünk kérnek, akkor hárman kell átbeszélni a részleteket. Tisztázzuk, hogy pontosan mennyi pénzt, milyen határidővel, milyen feltételekkel adunk. Az is lehet, hogy ajándékba adjuk és nem kérjük vissza, de ez is legyen kimondva, és később ne másítsuk meg egyoldalúan. Ha feltételekhez kötjük, arról egyértelműen és kölcsönösen meg kell állapodni. Például mondjuk ezt: „Kölcsön tudok nektek adni 500 ezer forintot, de csak egyszeri alkalommal, és legfeljebb az év végéig.”
Érdemes mérlegelni, hogy amit mondunk, teszünk, azzal valóban segítünk, vagy csak fenntartjuk, elmérgesítjük a helyzetet. Az ajándék pénzzel nem biztos, hogy valójában segítünk, de ha fontos befektetés – pl. egy új szerszám megvásárlása –, akkor jó ötlet lehet. Mindig gondoljuk át, mi az, ami valóban előreviszi a dolgokat, hiszen az a legfontosabb, hogy a lányunk biztonságos anyagi és érzelmi térben éljen, ahogyan az unokák is.
Szöveg: Sinkó Edit • fotó: Adobestock
