Minden, ami gyorsítja vagy könnyíti a főzést, része lett a mai háztartásnak. Néha már csak a pénztárcánkon múlik, mennyire vagyunk gépesíthetők. Már nem kézzel gyúrjuk, hanem robotgéppel keverjük a krémeket, tésztákat. Kenyérsütő géppel sütjük a kenyeret, mosogatógépbe rakjuk a piszkos edényt. A legtöbb gép előre programozható, a digitális okoskonyhák hűtője figyelmeztet, ha fogyóban a tojás, szódavizet és jégkockát gyárt. A kávéfőző időre megfőzi a kávét, a kenyérsütő reggelre csodás kenyérillattal árasztja el a konyhát. Sőt, ha mélyen a zsebünkbe nyúlunk, vásárolhatunk olyan sütőt is, amely recepteket kínál, amiket az interneten talált. S mindezt a telefonunkkal is irányíthatjuk a távolból.
Fotó alapján süt-főz a készülék
Nagy szenzáció volt a hetvenes-nyolcvanas években a tapadásmentes edény, amelyben nem ragadt le az étel és gyorsabban el is készült. Ugyancsak hatalmas karriert futottak be a mikrohullámú sütők, amelyeknek kezdeti egyszerű, csak melegítésre alkalmas változatait egyre modernebbek és több funkciósak váltják fel. Ezek az ételnek megfelelő kiolvasztási időt is tudják, van melegen tartó funkciójuk, és ha kell, grilleznek is. A mikró életünk elengedhetetlen részévé vált, ráadásul kifejlesztették olyan változatait is, amelyek már szinte mindent tudnak.
A hőlégbefúvásos mikrók forró levegővel, ún. Hot Blast technológiával sokkal gyorsabban főzik-sütik meg az ételt, és az eljárást más sütőknél is alkalmazzák. A villany- vagy gázsütőket felváltó indukciós technológia mágneses energiával fejleszti a hőt, és nem a levegőt vagy a főzőlapot hevíti, kizárólag magában a rátett edényben termel hőt. Így sokkal takarékosabb, és nyáron sem kell megfőnünk a forró tűzhely mellett. Ma már létezik olyan sütő is, amelynek mindössze egy fotót kell mutatni a telefonunkon a kívánt ételről, és ennek alapján állítja be az időt és a hőfokot. A modern sütőkben amúgy kötelező is a kamera, hogy digitálisan ellenőrizhessük, milyen állapotban van a készülő étel.
Ipari technikák már otthonra is
Ami az ipari konyhákban használatba kerül, az előbb-utóbb megjelenik a háztartásokban is. Húsz évvel ezelőtt kezdhettünk ismerkedni a szuvidálás fogalmával a korral haladni kívánó séfek konyhájában. A sous-vide a francia gasztronómiában jelent meg, annyit jelent: vákuum alatt, levegő nélkül. A szuvidálás két folyamatra épül: előbb az elkészíteni kívánt húst, zöldséget vákuumgépbe helyezzük, vagyis műanyag tasakba, amelyből a gép teljesen kiszívja a levegőt, és lezárja a tasakot. Így előre kimért adagokat megfelelően fűszerezve és pácolva tarthatunk jó ideig egyszerű hűtőben, nem kell a fagyasztással, a felolvasztással és a velük járó némileg ételkárosító folyamatokkal számolnunk. Az élelmiszerben rejtőző baktériumok nem jutnak levegőhöz, nem tudnak szaporodni.
A vákuumban tartott húsok vagy zöldségek a kívánt időpontban a szuvidgépbe kerülnek, egy fűtőszállal és keringető egységgel felszerelt masinába, amelyben a kívánt hőfokon és időtartam alatt alacsony, állandó hőmérsékleten főzhetjük a zacskóban lévő anyagokat. Így jobban megmaradnak bennük az ízek, éppen annyira puhulnak meg, amennyire kell. Miután az étel becsomagolva fő a vízben, nem oldódnak ki belőle a fontos tápanyagok és aromák. A szuvidálás során megpuhult húsokat kedvünk szerint tovább is piríthatjuk hagyományos sütőben. Húsz évvel ezelőtt ez még a jövő világába tartozott, ma már elérhető áron kaphatók családi konyhákra méretezett szuvidáló készülékek.
Sokkoló sütő és gőzsütő
A gyártók újabb és újabb csodagépekkel rukkolnak elő, amelyek néhány évtizeden belül biztosan elfoglalják majd helyüket a konyhánkban. A sokkoló sütő egy továbbfejlesztett fagyasztó, amelyben olyan gyorsan hűl le az étel, hogy benne marad minden értékes anyag. Az egészség jegyében pedig már megjelentek olyan gőzsütők, amelyek nemcsak válthatják a mikrókat, de sokkal többet tudnak náluk: forró levegővel aszalnak, gőzben párolnak, sütnek, fermentálnak. A nemrég divatba jött kedvenc, az air fryer – forró levegős sütő, légkeveréses fritőz – már belépő a jövő konyhájába.
A cukrászat bajnoka: a szilikon
Szilíciumkeverékből állítják elő azokat a szintén nagyjából húsz évvel ezelőtt piacra robbanó szintetikus eszközöket, amelyek a cukrászatot forradalmasították, illetve tették sokkal könnyebbé a háziasszonyok számára, vidám, színes, könnyebben kezelhető műanyagokkal váltva fel a korábbi fémformákat. Fontos tudni, hogy a szilikonedények teljesen biztonságosak fagypont alatti és 220-260 °C hőmérséklet között. Ellenőrizetlen helyen azért ne vásároljunk szilikoneszközt, és ha úgy látjuk, elszíneződik, vagy rossz szagot áraszt, inkább szabaduljunk meg tőle. A jó minőségű eszközök tapadásmentesek, rugalmasak, használhatók fagyasztóban, sütőben, mikróban is. A rendkívül sok változatban kapható sütiformákat nem kell kikenni, a spatulák (fakanál helyett) nem barnulnak meg. Jégkockát és jégkrémet is bátran fagyaszthatunk a formákban, de süthetünk muffinokat, bonbonokat, vannak sütőformák torták, kuglófok, őzgerinc, gofri számára, és a „gyúródeszka” vagy a „sodrófa” is készülhet szilikonból. A gyúrólapon ráadásul előre rajzolt minták találhatók, amelyek jelentősen megkönnyítik például egy kerek tortalap megformázását. A sütőből kivéve gyorsan hűlnek a formák, kifordíthatók belőlük a sütemények. Vigyázzunk, késsel ne sértsük fel a szilikont, mert akkor veszít a hatásosságából!
Tudományosan, molekulárisan
Az utóbbi években kezd beszivárogni a köztudatba a „molekuláris konyha” fogalma. Ez az eljárás egyelőre Michelin-csillagos sztárséfek és é
ttermek specialitása, amelyek földi halandó számára megfizethetetlenek, ráadásul fél évvel előre kell asztalt foglalni náluk. Egy magyar tudósnak, Kürti Miklós fizikusnak nagy szerepe volt a kidolgozásában, ő ugyanis a lassú főzés híve lett. Szállóigévé vált jelszava szerint „Szomorú, hogy ma többet tudunk a csillagok belső hőmérsékletéről, mint egy rizsfelfújt belső hőmérsékletéről”. A legtöbb molekuláris étel úgy születik, hogy a séf és munkatársai alkotóelemeire bontanak egy hagyományos receptet, majd tudományos módszerrel, fizikai és a kémiai folyamatok alkalmazásával, szokatlan ízkombinációkkal (fokhagymás kávézselé, szardíniafagylalt lazackaviárral) újragondolják és újraalkotják az ételt. Az előre eltervezettség, a pontosság a tálalásban is tükröződik, így magyarázható, hogy egy molekuláris étel úgy fest a tányéron, mint egy egyedi műalkotás. A jóllakottság élményét talán nem kapnánk meg tőle, de úgy éreznénk, hogy egy tudományos-fantasztikus konyhában járunk. És ki tudja, mikor lesz ez bárki számára elérhető?
Fotó: Adobestock
