Ákos előtt ugyanis néhány hete, május 17. csütörtökének délutánján szó szerint elsötétült a világ. „Éppen a Szilágyi Erzsébet fasoron araszoltam hazafelé a dugóban, amikor hirtelen elhomályosodott minden. Levert a hideg verejték, és iszonyú hányinger jött rám. Mivel egyik sem csillapodott, a következő kereszteződésnél amennyire csak tudtam, félreálltam az autómmal, lehúztam az ablakot, és vártam, hogy vége legyen.
Folytatás a Meglepetés magazinban!
