Most arról a helyzetről mesélek, amikor valaki szeretne tevékeny maradni, de elsősorban nem a plusz jövedelem lehetősége mozgatja. Ilyen az önkéntes munka. Nemrégiben egy kedves ismerősöm lelkesen mesélt arról, hogy már sok éve önkénteskedik. Amikor elment nyugdíjba, sok szabadideje lett, még nem voltak unokái sem, de szerette volna valahol hasznosnak érezni magát, segítséget nyújtani, és az is fontos szempont volt, hogy valahova tartozzon. Így csatlakozott az Otthon Segítünk Alapítványhoz, amely a kisgyermekes családoknak segít. Ma már ritkaság, hogy több generáció együtt éljen, a fiatal családok sokszor magukra maradnak, nem tudnak segítséget kérni szülőktől, nagyszülőktől. Az a legfontosabb cél, hogy a szülők megerősödjenek saját szülői szerepükben.
Az önkéntesek nem tanácsokat osztogatnak, abban segítenek, amit az anyukák kérnek. Olykor egészen apró dolgokat, például játszanak a kicsivel, amíg ők főznek, takarítanak, háztartási munkát végeznek. Tévedés ne essék, nem „ingyenes” bébiszitterkedésről vagy ingyenes takarításról van szó. Hiszen nem is maradnak egyedül a gyermekkel, sem otthon, sem a játszótéren. Természetesen a segítők egy felkészítésen sajátítják el a legfontosabb készségeket. Ezt maguk között csak „anyósképzésnek” hívják, mert ha minden anyós/nagyszülő elvégezné ezt a képzést, és úgy állna a fiatal családhoz, mint ahogy a segítők egy idegen család otthonában, akkor akár még szeretnék az anyósokat is. Az ismerősöm megmutatott egy levelet, ebből idézek: „Nagyon köszönök neked mindent, sokkal többet segítettél, mint gondolnád. Nagyon hálás vagyok a lelkedért, az energiádért, jóságodért. Jó érzés megtapasztalni, hogy ezen a világon még mindig vannak jó emberek, akik családi kötődés nélkül is teljes szívvel segítenek, és hogy én ilyen jóságos emberek segítségét kiérdemelhetem.”
Sok minden játszhat szerepet abban, hogy minél tovább aktívak és egészségesek maradjunk idősödve. Ilyen az önkéntesen végzett munka is.
Szeretettel: Judit
Endrei Judit további írásait ide kattintva tudja elolvasni.
