Biztos mindenkivel rengetegszer előfordult, hogy azt kérték tőle, tartsa a száját, esetleg bizonyos esetekben lepődjenek meg, mintha semmiről nem tudtak volna. Ilyenkor hogyan viselkedünk? Néha megesküszünk a diszkrécióra, hogy a bizalmatlanok is megnyugodjanak. Máskor mondani sem kell, egyértelmű, hogy nem adunk tovább egy érzékeny információt. És persze az is előfordul, hogy kitüntetésnek vesszük, ha beavatnak minket.
Ám minél több titok van az életünkben, annál kevésbé tudjuk értékelni, és talán követni is, hogy mi az, amiről beszélhetünk, és mi az, amiről jobb hallgatni.
Nem könnyű megtartani az információkat, de ne feledjük: megbízhatatlan barátra, munkatársra, rokonra senkinek nincs szüksége. Hatalmas tiszteletlenség, ha megszegjük az ígéretünket, ráadásul ritkán úszhatjuk meg büntetlenül. Hiszen nemcsak a titok, hanem annak kikotyogása is kiderül előbb-utóbb. De vajon miért tud valaki titkot tartani, és más miért nem?
A megbízhatóságot tükrözi
Harsányi Kata pszichológus szerint a titoktartás kérdése a bizalomról és a megbízhatóságról szól.
„Ha valakivel megosztom a titkom, azzal vállalom a sérülékenységem, tehát bizalmat szavazok neki. Jellemző, hogy hozzánk közel álló személyeknek könnyebben nyílunk meg, ugyanakkor az is előfordulhat, hogy a névtelenség vagy az ismeretlenség felszabadító ereje segít a kitárulkozásban. Ezért nem ritka, hogy a titkunkat pl. egy blogon osztjuk meg” – mondja Kata.
A megbízhatóság nem csak a személyiségtől függ. Ez inkább morális kérdés. Aki lelkiismeretes, szabálykövető, az nagyobb eséllyel tartja magát ezekhez a normákhoz is, de így sincs garancia arra, hogy valaki minden titkot megőriz.
Ami kísértésbe visz
A titok megtartása az adott helyzettől is függ. „Minél több nyeresége származik valakinek a titok kifecsegéséből, annál nagyobb eséllyel fogja megtenni. De ne gondoljunk rögtön önző és rosszindulatú személyekre, és a filmekből ismert pénzért eladott információkra! »Nyeremény« lehet az is, ha úgy érezzük, a másiknak teszünk jót.
Például megtudom, hogy a barátnőm elvesztette a munkáját, úgy érzem, egyedül nem fog tudni ezzel megbirkózni (elsősorban anyagilag, de akár lelkileg is), ezért elmondom a szüleinek, a szeretteinek. A »nyereségem« faramuci módon a nyugodt lelkiismeret lesz, hiszen nem kell tartanom attól, hogy valami balul sül el, hiszen mindent megtettem, hogy biztonságban legyen a barátnőm” – magyarázza a szakértő.
Muszáj valakivel megosztanom
Mindenkinek vannak olyan ismerősei, akik szinte minden információt egyből továbbadnak. Nem feltétlenül azért, mert pletykálni akarnak, bár ez is lehet az ok, de sokan tesznek inkább így, mert a lelki terhet, a nyomást nem bírják.
„A titkok általában nagy intenzitású érzelmi élménnyel is járnak, amit sokan nem tudnak megfelelően szabályozni, ezért kotyogják ki az információt. Legyen szó örömhírről (pl. várandósság) vagy veszteségről (pl. munkahely elvesztése), bárkivel előfordulhat, hogy nem bírja magában tartani.
Amikor nincs kifogás
Ha mások osztják meg velünk a titkaikat, nem véletlenül jut tudomásunkra, az értelemszerűen nagyobb elköteleződést jelent a titok megtartására. Nincs bizonytalanság, hiszen tudom, hogy az érintett fél szándéka az, hogy ez titok is maradjon.
Előfordul, hogy valaki azzal érvel, vagy mondjuk inkább úgy, mentegeti magát a fecsegésért, hogy ő bizony őszinte ember és képtelen hazudni. Más titkával kapcsolatban azonban nincs kérdés: ha valaki rá is kérdezne, egyszerűen nem válaszolunk, vagy kijelentjük, hogy nincs felhatalmazásunk bármit mondani. Így nem kell elárulni a másikat, és hazudni sem. Más kérdés, amikor a saját titkunkról van szó.
„Egy titokkal kapcsolatban leginkább akkor merülhet fel az őszinteség kérdése, ha a sajátunkról van szó. De nem szabad a titkolózást és a hazudozást, fontos információk elhallgatását összekeverni. Természetesen nem kell kiteregetni minden gondolatunkat. A munkahelyen, de még egy párkapcsolatban is lehetnek olyan területek az életünkben, amibe nem avatjuk be a másikat. Fontos azonban tudnunk, hogy a túl sok titok vagy »rejtett életterület« növeli az érzelmi távolságot, és az elfogadás érzése helyett a meg nem értettséggel szembesülhetünk.
Ha olyan titokról van szó, ami meghatározó az identitásunk szempontjából, azt érdemes megosztani a hozzánk legközelebb állókkal: így lehetünk igazán önazonosak a kapcsolatban, így élhetjük meg a biztonságos kötődést” – figyelmeztet Kata.
A jog is szabályozza
A törvény szerint azok az adatok, információk minősülnek titoknak, amelyekhez nem férhet hozzá bárki, vagyis jogász nyelven nem közhitelesek.
„A titoktartási kötelezettség a jogban sok helyen megjelenik. A Polgári törvénykönyv kimondja: a magántitok védelme kiterjed különösen a levéltitok és hivatásbeli titok oltalmára. Vannak olyan foglalkozások, melyeknél széles körben ismert a titkok megőrzésének kötelezettsége. A közfeladatot ellátó szervek – például a kormányhivatal, okmányiroda, önkormányzat – az ügyfeleik által rájuk bízott információkat szolgálati titokká nyilvánítják – ismerteti dr. Major Szilvia ügyvéd. Az ilyen munkahelyen dolgozó alkalmazottak tisztában vannak azzal, mely adatokat nem használhatják fel máshol, illetve melyeket nem terjeszthetik úton-útfélen.
De az orvosi, ügyvédi titok fogalma is sokunk előtt ismert. Ezenkívül egyébként más munkavállalókra is vonatkozik a titoktartás. „A munka törvénykönyve kimondja, hogy a „munkavállaló köteles a munkája során tudomására jutott üzleti titkot megőrizni. Ezen túlmenően sem közölhet illetéktelen személlyel olyan adatot, amely munkaköre betöltésével összefüggésben jutott a tudomására” – magyarázza a szakember.
fotó: Adobestock