Gáspár Sándor a Csongrád megyei Szentesen nőtt fel. Szülei polgári foglalkozásuk mellett a háztáji bevételéből biztosították fiaik taníttatását. Boltvezető édesapjuk és könyvelő édesanyjuk törődő szeretete a diploma-átadóig kísérte őket. A vidéki környezetben Sándornak természetes volt, hogy besegít a kukorica morzsolásába vagy az istálló takarításába. A szentesi Horváth Mihály gimnáziumban a jó tanuló, fizika–kémia szakos fiúra felfigyelt a magyartanára. Igaz, az órai fegyelmezetlenséggel hívta fel magára a figyelmet, de a bölcs tanerő büntetés helyett a diákszínpadra invitálta, ahol aztán produkálhatta magát, és tehetsége mellett kamatoztathatta csibészségét, humorát, játékos kedvét. A mérnöki pálya gondolata hamar elillant, 17 évesen a televíziós szavalóversenyeknek köszönhetően, már ismert volt. Gáspár Sándor az a színész, aki megmutatja nekünk intellektusát, lelki mélységének titkos bugyrait, mégis habozás nélkül elhisszük neki, hogy az Üvegtigris- filmek Rókájaként piti seftelő.
Folytatás a Meglepetés magazinban!
