Évekkel ezelőtt utazott a pesti metrón egy srác, aki látszólag egy volt a sok közül. Arcát kapucni alá rejtette, de kezében mindig könyv volt, és olvasott. A regények mellett a versek voltak a kedvencei: József Attila, Radnóti, Pilinszky, Villon, Baudelaire. Ady iránti rajongását azzal is kifejezte, hogy a költő arcképét magára tetováltatta. Alex az országos ismertség ellenére legbelül ugyanaz a zárkózott, mély érzésű srác maradt, aki fájdalmasan szép dalokat ír, melyekben a zene és szöveg egységet alkot, mindkettőt ő álmodja meg. „A zene egyik legfontosabb eleme, hogy érzelmeket közvetít, emlékeket idéz fel, melyek kitörölhetetlenné válnak. Bárkitől elvehetik az értékeit, de az emlékeit soha” – fogalmazza meg az ars poeticáját.
Folytatás a Meglepetés magazinban!
