Se a korát, se a fájdalmait nem érzi Molnár Piroska – pedig előbbiből és utóbbiból is akad neki bőven. Hamarosan betölti a 80-at, az évforduló kapcsán otthonában fogadta a Best magazin stábját.
Kapaszkodj, Malvin, jön a kanyar! „Ez legyen a cikk címe – mondja nevetve. – Hogy miért gondoltam erre az ismert mondásra? Malvin napján születtem – kezdi a beszélgetést a Nemzet Színésze.
Viccel, de tisztában van az elmúlással
Piroska október 1-jén tölti be a nyolcvanadik évét, azt mondja, ha tetszik, ha nem, befordult a finisbe, mostantól már nincs felfele, csak lefele.
„A színpad más, ott mindig jól érzem magam, ott észnél és talpon kell lennem, ehhez a kollégák, a közönség is erőt ad, de előtte és utána, már nehezebb.”
Piroska nagy szerencséje, hogy annak birtokában van, ami egy színész számár nélkülözhetetlen. Jól hall, jó a szeme, rengeteget olvas, szerepet tanul, remek a memóriája. Mindenre emlékszik évtizedekre visszamenően.
„Csak a testem, a fizikumom nem a régi, a derekam, a lábaim, a vállaim. Fájnak, de jár hozzám masszőr, több is, egy nyirokmasszőr és egy sportmasszőr. Hetente jön a gyógytornász is. Rajtam nem múlik, én minden megteszek, hogy rendben legyek, de tudom, jobb már nem lesz, mondta az orvos is. Szinten kell tartanom magam. Most ugyan vacakol a jobb vállam, nem bírom megemelni, nem tudok még fésülködni sem, de ennek oka van.
Beültették egy pacemakert, valószínű, álmomban ráfeküdtem, és megnyomtam.
Egyébként is bajban vagyok az alvással, nehezen megy, ha három órát sikerül egyfolytában, az nekem már elég. Csak nem mindig sikerül. Altatóra nem szeretnék rászokni, egyelőre próbálom nélküle.”
Ezeket olvastad már?
Komlós Juci kiállt érte annak idején
A színésznő azt mondja, befordult a finisbe, bár ha a felmenőit nézi, a nagyapja életkorát, ha az ő génjeit örökölte, akkor van még hátra minimum tíz éve.
„Andrássy nagyapám tavasztól őszig kint aludt a gangon, amikor a dér először belepte a Dunát, akkor ment csak be az istállóba aludni. Kilencven fele járt, semmi baja nem volt, és egy reggel többet nem ébredt fel. Az apám fiatalon, a háborúban, fogságban halt meg tífuszban. Anyám sajnos betegségben ment el, rákos volt.
Emlékszem rá, amikor meghalt, játszanom kellett volna a színházban.
Kértem az igazgatót, maradjon el az előadás, nem engedte. Erre Komlós Jucika azt mondta, aki szintén játszott a darabban, akkor majd őmiatta marad el az előadás, mert ő nem megy el. Egy gyerekkel ugyanis ezt nem lehet megtenni. Ritkán adatik meg ilyen szolidaritás a színházban, de Jucika klassz ember volt. Milyen az élet, amikor ő meghalt, én lettem utána a Nemzet Színésze.”
A teljes interjút keresd a Best magazinban az újságárusoknál!
Fotó: Birton Szabolcs
