Címlapsztori Sztár

Miniszoknyába bújva üzent a férfiaknak Zalatnay Sarolta: így született a Nem vagyok én apáca

Zalatnay Sarolta, vagy ahogy mindenki ismeri, Cini, az egyik első beat-rock énekesnő volt a hazai palettán, aki rekedtes hangjával, vadóc külsejével robbant be a Táncdalfesztiválra, és aki nemcsak egyéniségével, de a dalszövegeivel is lázadt.
Zalatnay Sarolta, Cini énekel

Az énekesnőt, aki Zacher Sarolta néven született, édesanyja operaénekesnek szánta, de egy mandulaműtét következtében a hangszálai megsérültek. De nem bánta, úgyis inkább a beatzene ejtette rabul. Szeretett mindent, ami underground és rock and roll volt, a Szabad Európa Rádiót, és a külföldről becsempészett angol nyelvű lemezeket hallgatta.

Először egy gimnáziumi bálban tűnt fel 1963-ban, ahová Komár László együttesét hívták meg. Cini megkérdezte a frontembert, hogy van-e énekesnőjük, Komár pedig már az első meghallgatásakor felfigyelt a hangjára (és a csinos fiatal lányra) és bele is fogtak a közös munkába. Két évvel később Bergendy István hívta meg egy tévés szerepre, és sok karriert elindító ORI-műsort (Országos Rendezvény Iroda) is szervezett neki.  

Táncdalfesztiválok és országos siker 

Zalatnay sokáig csak angolul énekelt, az igazi nagy áttörést mégis egy magyar nyelvű dal hozta meg számára, az 1966-os Táncdalfesztiválon. A „Hol jár az eszem” című számmal második helyezést ért el, egy évvel később pedig az Omega együttes kíséretével és a „Nem várok holnapig” című dallal megnyerte a fesztivált. 

Országosan ismertté váltam, hiszen előtte csak budapesti klubokban énekeltem.

A Hol jár az eszem” volt egy ideig az egyetlen magyar szövegű dalom, addig eszembe sem jutott, hogy ne angolul énekeljek.

Úgy éreztem, hogy angolul sokkal jobban szól, de aztán a koncerteken, amikor a közönség velem énekelt, éreztem, hogy ezt az utat kell folytatnom, mert az emberek ezt várják el tőlem” – tekintett vissza egy a szinfalak-mogott.hu-n megjelenő interjúban. 

Egyszerre naiv és szexi szerepben  

Cini nemcsak rekedtes hangjával vált a beatzene különc és meghatározó alakjává, egyedi külsejével divatot teremtett. A hazai előadóművészek közül ő volt az, aki először lépett a színpadra miniszoknyában, bőrdzsekiben és combközépig érő csizmában.

„Mi magunk készítettük a fellépő ruháinkat, a fülbevalómat például magam hajlítottam drótból, az eredetileg fekete gumicsizmámat én festettem be kályhaezüsttel, a szempillámat fekete cipőfestékkel festettem.

Loptam anyu szekrényéből ruhákat, és azokat alakítottam át.

Kosztümszoknyájából miniszoknyát, nagy pulcsiból miniruhát szabtam. A saját kreativitásunkra volt minden bízva, minden a mienk volt, az ötlet, a frizura” – mesélte.

A lázadó fiatalok hangja 

Zalatnay volt az egyik első nő, aki merész stílusával új színt vitt a magyar beatzene világába. Kislányos bája mögött magabiztos, lázadó természetével és külsejével sok női rajongót szerzett, a férfiak pedig imádták. A fiatalok könnyedén tudtak azonosulni vele, hisz dalszövegeiben gyakran az ő hangjukon szólt. Az 1966-os, Mostanában című dalában is a társadalmi elvárásokkal szemben kardoskodott, az akkori fiatalok önállóságra törekvését, útkeresését, szerelem utáni vágyakozását fogalmazza meg:

„Bűnünk az, hogy korosztályunk másképp él, mint jó apáink, Nem hasonlít mégse rájuk, náluk néha többre vágyik már. Mostanában bármit teszünk, egyre több a vád…”

A slágernek köszönhetően Zalatnay helye biztosított volt a magyar könnyűzenei életben. A Táncdalfesztiválok és a saját számok sikerei után az énekesnő zsebében egy két éves szerződéssel Londonban élt és dolgozott, 1969-ig. Hazatérése után pedig a Locomotiv GT-vel lépett fel, és egymást követték a koncertek olyan sikeres zenekarokkal, mint a Bergendy, a Metro, a Generál, és a Skorpió. 

Három házasság, több nagy szerelem

Életében több nagy szerelme is volt, a gimnáziumban Komár László énekes volt a párja, a Londonban töltött évei alatt pedig kapcsolatba került a popsztár Maurice Gibbet-vel, a Bee Gees együttesből.

A marketingfogásként induló kapcsolatból – az újságokban megjelent sok közös fotó komoly ismertséget hozott mindkettejük számára – majdnem házasság is lett, Gibbet megkérte az énekesnő kezét és Cini igent is mondott, de ekkor már az NSZK-ban zenélő Frenreisz Károly menyasszonya volt.

Az énekesnő háromszor is férjhez ment, első férje Révész Sándor volt, a második Benedek László, akinek lányát, Benedek Nikolettet a sajátjaként nevelte.

A harmadik házasságát Márton Csabával kötötte, akivel az MSat Televízió számára készítettek műsorokat, de vállalkozásuk csődbe ment, és Cini pénzügyi csalás miatt börtönben is ült. Később Csapó Gábor vízilabdázóval élt együtt, hét éven át.

Zaatnay miniszoknyában
Miniszoknyájával hódította meg a férfiakat és a színpadot

Szókimondó üzenet a férfiaknak 

Az 1970-es évek elején a nők elkezdték bátran vállalni az érzéseiket, a vágyaikat, amivel kezdetben a férfiak nehezen tudtak mit kezdeni. Zalatnay pedig, ahogy egész életében, a dalaiban sem rejtette véka alá az ezzel kapcsolatos véleményét.

A Frenreisz Károly (akivel a magánéletben is sokáig egy pár alkottak) által 1973-ban írt „Srácok, óh srácok” című dalában – amelyet sokan túl szókimondónak és kissé kétértelműnek tartottak – az énekesnő erőteljes hangon szólt a visszafogott, udvarlásban passzív férfiakhoz.

„Srácok, óh srácok, nem tudom, hogy merre jártok! Srácok, óh srácok, furcsa, hogy mindig csak álltok… a lányok úgy várnak rátok…Csókolni kéne, reggel és este, mindent feledve szívünkben…” – üzente a férfiaknak egy olyan nő bőrébe bújva, aki pontosan tudja mit akar.

Zalatnayt – mit abban az időben sok zenekart is – sokszor próbálták jobb irányba téríteni, finomítani.

„Fél évig nem engedték, hogy a „Nem vagyok én apáca” című dalom kijöjjön.

Azt mondták, hogy ne hülyéskedjek már, ez klerikális. Nem értettem, hogy mi köze van a kommunizmusnak a valláshoz. A lemezborítómon háromszor kellett változtatni, mert egy fehér borítót képzeltünk el fehér ruhában, erre azt mondták, hogy ez tilos, mert olyan, mintha repülnék valami tiltott szertől. TV-felvételkor a trikót, ha volt azon valami figura, mindig levetették. Persze voltak azért szövegi gondok is, sokszor meg kellett magyarázni, hogy nem arról szól, amire ők gondolnak” – mesélte Cini egy interjúban.

Cini hat évtizedéről film is készül

Zalatnaynak 18 nagylemeze, és több mint 50 kislemeze jelent meg, énekelt angolul, spanyolul, olaszul, németül, és oroszul is. Hat mozifilmben szerepelt, és 11 könyvet írt, amelyek több mint egymillió példányban fogytak el.

Megjelent a Playboy magazinban egy erotikus fotósorozata is és állatvédőként is tevékenykedett, a Magyar Állatvédelmi és Természetbarát Szövetség tiszteletbeli elnökeként. 2024 év végén pedig megérkezett a bejelentés, hogy dokumentumfilm készül Zalatnay életéről, Vörös Sarolta címen, amely kendőzetlenül, eddig ismeretlen oldaláról fogja bemutatni az életét.

A legendás magyar dalokról szóló sorozatunk korábbi cikkeit itt tudod elolvasni:

Fotó: FORTEPAN/Szalay Zoltán