Éva a történetüket is elbeszéli, miközben arról is felvilágosít, hogy a termés, amit látunk, még nem teljesen érett, mert sárga ugyan, de még nem fényesedett ki a héja.
„Ebben a sátorban vannak a legöregebb fáink. Úgy kezdődött, hogy a férjem hozott a virágpiacról két citromfát még a 2000-es évek elején, csak úgy, a családnak, hogy ne kelljen citromot venni. Rövid idő múlva már annyi nőtt rajtuk, hogy meg sem tudtuk enni, pedig adtunk a családnak, a barátoknak is. Amikor ennél is több jött le a két fáról, az anyósom kivitte a lajosmizsei piacra, de végül már a kecskeméti nagybanira kellett menni. A két fáról! Szabadon álltak, nagyra nőttek.”
Egy szörnyű éjszaka
Az 1989 óta kertészként dolgozó házaspár a fóliasátrakban több mindennel kísérletezett, de semmi nem vált be igazán.
„Nagyon sokfajta növénnyel foglalkoztunk – meséli Éva. – Volt itt paradicsom, aszparágusz, muskátli, kardvirág, csokros krizantém, ami akkor újdonságnak számított. Akkor mondtam a férjemnek, nézd, ez a citrom milyen bőven terem, ültessünk ide is belőle, valahogy majd csak lesz! Így ültettük el ezeket a fákat a fóliasátorba, 2013-ban, akkor még nagyon sűrűn. Tulajdonképpen rögtön betelepítettük a fóliasátrakat, ötszáz tővel. Hogy most hány fánk van összesen, nem tudom, már nem számolom őket.”
„Nagyjából másfél hektáron gazdálkodunk.”
De történt egy katasztrófa: az ültetvény 2017-ben megfagyott a fóliasátor alatt. Mínusz 24 fokra csökkent a hőmérséklet, áramszünet volt, nem ment a kazán, nem volt meleg víz, éjszaka szerelőt sem lehetett hirtelenjében hívni. Hallgatták, ahogy pattognak szét a fűtéscsövek, rémisztő élmény volt. Három óra is eltelt, mire jött a villanyszerelő, és még akkor sem lehetett újraindítani a rendszert, mert bele volt fagyva a csövekbe a víz. Szerencsére a fák tövei egy idő után újra kihajtottak.
„Akkor már ilyen szabálytalan, girbegurba formában nőttek.”
– mutatja Éva.
„A citrom különben is olyan, mint egy orgonabokor. Valójában nem is fa, mint például az alma, aminek van törzse és koronája, inkább bokorszerűen nő. Az ágakat metszéssel alakítjuk, egy évben háromszor is. A következő ültetvény hétéves, ott különálló fákat ültettünk, ám a legutolsó ültetvényünknél megint a sövényes rendszert alkalmaztuk. Folyamatosan kísérletezünk, hogy kitapasztaljuk, melyik módszer eredményesebb.”
Ez is érdekelhet
Inkább bokor, mint fa
A bokrokon az egész folyamatot nyomon követhetjük, láthatunk kicsi, dió nagyságú zöld citromokat, borsó méretű terméskezdeményeket és szép kis virágokat is. Persze ez annak meglepő, aki eddig csak boltban látott citromot.
„Igen, ahogy minden gyümölcsnek, úgy a citromnak is van virága – mosolyog Éva. – A virágzás április közepétől indul, a friss virágok nagyon illatosak, keleties, jázminos árnyalatokkal. A gyümölcs november közepére érik meg, egy évben csak egyszer terem, ahogy az almafa is.”
Nyáron kell másodszor metszeni. Ősszel meg azért érdemes, hogy ne árnyékolja saját magát, meg hogy az utakat megtisztítsák a turisták előtt. Hiszen a Szedd magad!-ra regisztrált látogatók előtt jól ki kell takarítani.
„Fűkaszálás, rendrakás, a sérült fóliák cseréje, az utat faaprítékkal borítjuk be, mert néha nagy a sár – veszi át a szót Szőrös András. – Vigyázni kell a tüskékkel is, mert a citromnak az is van, olykor 3 centisre is megnő. Szüretelni legjobb kesztyűben, védőszemüveggel. Ha megszúr, begyullad a bőrünk, nem dagad be, de napokig érezni a helyét.”
Gyomláló segéderő
Hirtelen kotkodácsolásra leszünk figyelmesek. Tyúkok, kakasok vonulnak át a színen.
„Ők gyomlálnak. Megeszik a gazokat.”
– mondja Éva.
„Hagyományos módszer ez, a régi paraszti családokban is ők tartották tisztán a gyümölcsöst. Persze velük is van tennivaló, védeni a rókától, nyesttől, összeszedni a tojásokat, vizet biztosítani – ez a »parasztromantika«. Sokan ugyanis romantikusnak gondolják a vidéki életet, pedig nagyon sok munkával jár.”
A lajosmizsei kertészetben Meyer-citrom terem.
„Véletlenül vette a férjem, akkor még mi is úgy gondoltuk, hogy minden citrom egyforma. Azóta már tudjuk, hogy négyezer fajta terem belőle a világon, országonként, vidékenként más és más. A Meyer-citrom Kínából származik. Amerikából küldték a Meyer nevű urat az 1800-as években, hogy keressen új fajtákat, és Kínában talált rá. Sokáig kirakatcitrom volt, csak a külseje miatt tartották, de aztán a szakácsok rájöttek, hogy finom is. Sok leve van, a héja vékonyabb. Küzdünk a kártevőkkel, kísérletezünk növényvédő szerekkel, mert támad a levéltetű, a pajzstetű és az aknázó moly. De olyan szerekkel nem, amelyekkel a bolti citromokat kezelik. Ezért nyugodtan fogyasztható a héjuk is.
A Meyer íze jellegzetes: bazsalikomos, rozmaringos árnyalatú. Egészben is meg lehet enni, sokan meg is teszik.
„Még a magját is, szétrágva, hiszen a vitaminok ott koncentrálódnak. Október 23-án indult el a regisztráció a honlapunkon, de a novemberi időpontok már beteltek. Folyamatosan érdemes figyelni, ha valaki szedni vagy rendelni akar.”
Sokáig eláll
A Meyer-citrom sokáig eláll, hűvös helyen leszedés után egy hónapig, de akár tovább is. Van, aki a hűtő aljában tartja, van, aki kiteszi az erkélyre, a teraszra, és letakarja, vagy egy lakótelepi lakásban az ablakok közé teszi. Úgy kell bánni vele, mint az almával: ne fagyjon meg, ne száradjon ki. Sokan lefagyasztják, de felesleges, mert anélkül is eláll. Fagyasztva viszont könnyebb lereszelni a héját.
Ez is érdekelhet: Anyósa örökségét varázsolta édenkertté Badics László: Köveskálon nő a magyar pisztácia
Fotó: Ambrus Marcsi
