„Mindig is közel álltam a szellemvilághoz. Már gyerekként biztos voltam benne, hogy létezik egy láthatatlan hely, ahol ott vannak az ebből a világból eltávozottak. Tinédzserként többször láttam szellemet; egyszer a nappalin keresztül haladt át egy árnyalak, máskor a kertben láttam teljesen kivehetően egy katona sziluettjét, amely egyszer csak áthaladt a csukott kapun, és eltűnt. De az is megtörtént, hogy zongora hangjait hallottam a szomszéd szobából, amikor egyedül voltam otthon, és sehol nem szólt a rádió.”
Folytatás a Meglepetés magazinban!
