Sokan ismerjük őt a színpadról, filmekből vagy éppen ikonikus szinkronhangjáról. De kevesen tudják, hogy Verebély Iván első és mindennél nagyobb álma egészen más volt: karmesterként akarta meghódítani a világot, írta az ujsagmuzeum.hu.
Gyermekkorának legszebb emlékei a zenéhez kapcsolódtak. Édesapja gyakran vitte színházba, koncertre, és ő mindig áhítattal figyelte a muzsikusokat. Egy napon pedig olyan dolog történt, amire az egész ország felfigyelt.
Ez is érdekelhet
Ötéves volt, amikor a Margitszigeten, egy operett-előadás kellős közepén egyszer csak nyoma veszett a nézőtéren. Apja kétségbeesetten kereste, majd végre meglátta: a kisfiú ott állt a zenekari árokban, és teljes átéléssel vezényelt. A jelenetet az akkori filmhíradó is bemutatta, napokig erről beszélt mindenki.
Gyerekként biztos volt benne: az élet őt a zenekar élére szánta. Amikor csak tehette, az Operaház közelében időzött, és még a háromforintos jeggyel is beült hallgatni a műsort – akkor is, ha a színpadot nem látta, csak a hangokat élvezhette. A muzsika volt számára minden.
A fordulat: a próza elcsábította
Ahogy nőtt, új szenvedély hódította meg: a színház világa. Rájött, hogy színpadon állni, szerepeket életre kelteni legalább olyan izgalmas, mint a zenét vezényelni. Felvételizett, felvették – és 1961-ben már diplomás színészként kezdett el dolgozni.
Bár fiatalként talán elképzelte magát hősszerelmesként, fizimiskája, gesztusai, és főleg utánozhatatlan humora más szerepek felé terelték. A közönség hamar felfedezte: vele nem lehet nem nevetni. A Vidám Színpad állandó tagjaként emberek százezreinek szerzett örömöt évtizedeken át.
Szerepek, amelyekben beleszerettünk
Filmvásznon, televízióban, kabaréban is felbukkant. A nevetés és a szerethető figura volt a védjegye. Ha kellett, drámai oldalát is megmutatta, de legtöbben a humor nagymestereként őrizzük őt emlékezetünkben.
Hangja legalább annyira ikonikussá vált, mint a játékstílusa. Ő szólaltatta meg többek között Mr. Bean-t, Zazut Az Oroszlánkirályban, és számtalan más emlékezetes figurát. Gyerekek és felnőttek generációi ismerték fel egyetlen mondat után is.
A család volt a legnagyobb büszkesége
Két házasság, három gyermek, unokák, dédunoka – mindig meghatottan mesélt róluk. Szerettei szerint az otthon melegében épp olyan kedves, játékos és életigenlő maradt, mint amilyennek a közönség ismerte.
Búcsú, amely után is maradt a mosoly
83 évesen távozott, betegséggel vívott küzdelem után. Szerettei körében pihent meg, ahogyan mindig is szerette volna. Bár hiányzik, nem múlik el nap, hogy valaki ne idézné fel legendás mondatait, mozdulatait, szerepeit.
Fotó: archív, Fortepan / Szalay Zoltán
