Sztár

Egy tehetség története: Gyurkovics Tibor verseiben a szeretetre vágyakozott, mégse kapta meg

Gyurkovics Tibor életét a kitartás, a szenvedélyes írás és a színházi sikerek formálták, miközben mindig az emberi kapcsolatok titkait kutatta. 94 éves lenne!
Gyurkovics Tibor

Legenda vagy valóság? Végül is mindegy. Az ilyen történetek nem a hitelességük miatt élnek tovább, hanem azért, mert pontosan visszaadják egy ember lényegét. A hiedelem szerint egy fiatalember egy nap nagy levegőt vett, majd felhívta az országosan ismert Weöres Sándor költőt. Zavarában csak ennyit mondott: „Szeretném meglátogatni, hogy megmutassam a verseimet.”

Weöres néhány pillanatig hallgatott, majd váratlan kéréssel állt elő! Megkérte az illetőt, hogy előbb olvasson fel egy verset a telefonba – írja az Újságmúzeum. A fiatalember felolvasta kedvenc költeményét, újabb csend következett, végül Weöres a jól ismert, különös hangján csak ennyit mondott: „Jól van, fiatalember. Jöhet, várom.”

Az ifjú költőt a Gyurkovics Tibor nevet viselte.

Az a bizonyos bélyeg

Gyurkovics Tibor
Gyurkovics Tibornak nehéz fiatalkora volt

Gyurkovics Tibor 1931. december 18. napján született Rákosfalván. Piarista gimnáziumba járt, ám az iskola államosítása után az Ady Endre Gimnáziumban érettségizett 1950-ben. Jó tanuló volt, tanárai pedig folyamatosan dicsérték élénk irodalmi érdeklődését. Egy gond volt csak, ott éktelenkedett a homlokán az a bizonyos bélyeg: polgári származású volt. Az akkori rendszerben ez épp elég volt ahhoz, hogy ellenségnek számítson. Ráadásul az sem segített rajta, hogy édesapja a háború alatt egy kenyérgyár igazgatójaként dolgozott.

Nem vették fel tehát sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, de a színiakadémia kapuja is zárva maradt előtte. A művészet ennek ellenére mágnesként vonzotta. Így hát kétkezi munkásként kezdte felnőtt életét: a Fővárosi Közlekedési Vállalatnál dolgozott eleinte. Ez az időszak azonban nem tudta elvenni a kedvét. Újra próbálkozott később, és végül fel is vették a gyógypedagógiai tanárképző főiskolára. Később – amikor már lehetett – pszichológusi diplomát is szerzett.

Forradalom és meghurcoltatás

Gyurkovics Tibor és Szakonyi Károly
Gyurkovics Tibor és Szakonyi Károly

Az 1956-os forradalom Gyurkovics Tibort is magával ragadta. A gyógypedagógiai főiskolán már előadóként dolgozott, miközben ő lett az intézmény forradalmi bizottságának elnöke. A forradalom leverése után újra rásütötték a bélyeget: meghurcolták, megalázták, elvették az állását. Sokakkal ellentétben azonban nem vágyott a vasfüggönyön túli világba. Tartotta magát az elveihez, dacosan, konokul.

Dolgozott kisegítő iskolában Kőbányán, majd pszichológusként egy gyermekgondozóban. Aztán 1960 és 1968 között az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet pszichológusa volt. Közben pedig írt, egyre többet, amikor csak tudott.

Szenvedélyes volt

Írásait mindig szenvedély, humor és indulat jellemezte. Barátja és írótársa, Szakonyi Károly így mesélt róla: „Szenvedélyessége, humora lenyűgözte a hallgatóságot, bűvkörébe vonta a nőket, elragadtatta a férfiakat.”

Gyurkovics pszichológusként és íróként is az emberi kapcsolatok zűrzavarát és harmóniáját kutatta, a szeretet és a szerelem utáni sóvárgást boncolgatta megállás nélkül. Volt, aki egyszerűen csak mágusnak hívta őt. A hatvanas években egyébként már sorra jelentek meg versei, de az igazi áttörést mégis a hetvenes évek hozták meg számára.

Ezeket olvastad már?

A színház meghódítása

Gyurkovics Tibor
Gyurkovics Tibor Nagyvizit című darabja

Az ötvenes években indult színházi pályafutása is. Drámái mindig megtöltötték a nézőteret, és mindig komoly hatással voltak a közönségre. Az „Estére meghalsz” című darabját – Domján Edit és Mensáros László főszereplésével – a Madách Kamarában mutatták be. Hatalmas siker lett!

A Vígszínház később szinte saját szerzőként számolt vele: a Csóka-család, a Nagyvizit és a Fekvőtámasz kultikus darabokká váltak a színház falain belül. Utóbbiban Gyurkovics maga is színpadra lépett egyszer az ezredes szerepében.

Szomorú búcsú

Gyurkovics Tibor a társasági élet meghatározó alakja lett. Verseivel, színházi darabjaival és kiállításaival örök hírnevet kölcsönzött magának. Műveiben újra és újra a szeretni vágyó, a hűtlen, a házasságban szenvedő és a folyton csak másra vágyó embert állította középpontba. Utolsó éveiben sajnos súlyos betegséggel küzdött. Végül 2008. november 16. napján, 77 éves korában szervezete feladta a harcot.

Idén lenne 94 éves. Nyugodjon békében!

Fotó: Fortepan/Hunyady József, Wikipédia, Színház.hu