Több mint tíz éve áll kapcsolatban gyermekotthonokkal, öt évvel ezelőtt pedig életre hívta a Papírsárkány Gyermekalapítványt.
„Eger mellett, ahol születtem, már gyerekként több barátom is volt a közelünkben lévő gyermekotthonból – meséli Szabó Tímea. – Sokat játszottam velük, és egy iskolába jártunk, ami szintén összehozott bennünket, úgyhogy már akkor megérintett engem ez a világ. Később közgazdászként több multicégnek dolgoztam, és az egyik helyen én vezettem a társadalmi felelősségvállalásért felelős csapatot.
A jótékonysági programjainkkal többek között gyermekotthonoknak is segítettünk, adományokkal, egy-egy felújítással, így kanyarodtam vissza ehhez a témához. Már akkor megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék létrehozni egy olyan alapítványt, amely hosszú távon tudja támogatni az állami gondoskodásban élő gyerekeket. A kezdményezésünk egy baráti társasággal indult, de azóta jócskán bővült a csapatunk.
Évről évre egyre több önkéntes csatlakozik hozzánk.”
A legfontosabb a kiszámíthatóság
Timiék 31 gyermekotthonnal állnak kapcsolatban Budapesten, Pest és Fejér vármegyében, és ebből 15 helyen tartanak rendszeres foglalkozásokat. A többiben az egyéb programjaikkal érik el a gyerekeket, például sportnapot, tábort szerveznek nekik.
„Jelenleg kb. száz önkéntessel dolgozunk. Az egyik fő lábunk, az Alkotó Kezek program, amellyel a közösséghez való tartozást szeretnénk erősíteni a gyerekekben. Rendszeresen kijárunk hozzájuk, és fejlesztő foglalkozásokat tartunk. Az önkénteseink csapatokban dolgoznak, és egy-egy csapat mindig ugyanabba az otthonba látogat.”
Szedmák Nóra egy évvel ezelőtt csatlakozott a Papírsárkányhoz.
„Önkéntes Pajtiként kezdtem, aztán fél éven belül Csapatkapitány lettem. Kéthetente járok ki a gyerekekhez, két otthonba, felváltva. Együtt alkotunk, játszunk, közben beszélgetünk, rájuk figyelünk, meghallgatjuk őket.
A gyerekek mindig nagyon várnak bennünket, és azáltal, hogy mindig ugyanazokkal az emberekkel találkoznak, rendkívül jól tudjuk építeni a bizalmat.
Tudják, hogy számíthatnak ránk, újra és újra visszatérünk hozzájuk. Ezeknél a gyerekeknél a kötődés képessége sérül a legsúlyosabban, és a legfontosabb dolog, amit önkéntesként adni tudunk nekik, az a kiszámíthatóság, hogy lássák, mi olyan felnőttek vagyunk, akikben megbízhatnak.”
Ez hiányzik a legjobban az állami gondozott gyerekeknek: a kötődésben segít Nóra és Timi
Olvasd el ezeket is!
A gyerek választja a felnőtt mentorát
„Nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy élményeket adjunk nekik, és hogy időnként ki tudjanak mozdulni a gyermekotthonból – magyarázza Timi. – Nyáron táboroztatjuk őket, gyereknapot, sportnapot szervezünk. Emellett gyermekotthonokat újítunk fel, hogy az ott élők szebb környezetben tölthessék a mindennapjaikat. 2025-ben tíz otthont varázsoltunk újjá. A másik fő lábunk a mentorálás. N
álunk az önkéntes személyre szabottan törődik a mentoráltjával.
Az, hogy valaki akár évekre elköteleződjön egy gyerek mellett, a bizalmasa legyen, segítse őt az akadályok leküzdésében, nem egyszerű folyamat. A mentorjelölt Pajtinak minimum fél évet el kell töltenie nálunk önkéntesként, utána részt vesz egy tréningsorozaton, amit gyermekvédelmi szakemberek, pszichológusok és az alapítvány vezetői tartanak. Ennek során próbáljuk felkészíteni őt minél több olyan szituációra, amellyel az otthonban találkozhat.
Hiszen a mentorok a továbbtanulás kérdésében, az érettségire vagy akár egy sportversenyre való felkészülésben és az életvezetésben is segítenek. Mi a »kémiában« hiszünk, abban, hogy a gyerekek és a felnőttek egymást választják, tehát a köztük korábban már kialakult kapcsolat határozza meg, hogy ki kinek lesz a mentora.”
„Nekem is mindig mondogatták a társaim, hogy higgyem el, meg fog találni a gyerekem, ő fog választani engem, és így is lett – újságolja Nóri. – Az egyik otthonban van egy 8 év körüli kislány mentoráltam. Minden alkalommal, amikor megérkezünk hozzájuk, látom rajta, hogy rám várt. Az egész csapatnak örül, de akkor csillog igazán a szeme, amikor én lépek be a szobába.”
Szép és szívszorító pillanatok
Timi hozzáteszi, a programjaikat elsősorban a vállalati adományokból tudják megvalósítani. Vannak magán-adományozóik is, a honlapjukon bárki támogathatja az alapítványt. De a nagy álmuk az, hogy egy országos önkéntes hálózatot építsenek ki.
Nóri és Timi egyetértenek abban, hogy az önkéntesek nagyon sokat kapnak vissza a gyerekekkel való találkozásokból.
„Előfordult, hogy egy gyerkőc betegen is lejött a szobájából, és a foglalkozás alatt végig pizsamában feküdt a kanapén, csak azért, hogy köztünk legyen – említ egy kedves emléket Nóri. – Egy alkalommal kulcstartókat gyártottunk, és az egyik kisfiú nemcsak a családtagjaira meg a kis barátaira gondolt, hanem azzal jött oda hozzám, hogy »készítettem egyet neked is, Nóri anyu«.
Ezek egyszerre szép és szívszorító pillanatok.
Sokszor szinte lelkiismeret-furdalásom van egy-egy foglalkozás után, mert úgy érzem, én többet kaptam ott, mint a gyerekek. Annyira feltöltenek, hogy olyankor szinte repülök hazáig.”
A leányanyákat is támogatják
„Az úgynevezett baba-mama csoportunk, vagyis a gyermekotthonban élő fiatal anyák számára egy női kört indítottunk el – mondja Timi. – Önismereti témákról, önfejlesztésről, a nőiességükről, az anyaságukról beszélünk velük. Művészetterápiával segítünk nekik az önkifejezésben és mentálhigiénés szakember segítségét is igénybe vehetik. Emellett élményprogramokat is szervezünk számukra az intézmény falain kívül. Ez különösen fontos nekik, mert elmondásuk szerint az otthonokban sokszor börtönben érzik magukat.”
Ez is érdekelhet: Emilia Clarke helyett ment a tűzbe Gavalda Kinga, a magyar kaszkadőrnő: „A legjobban égni szeretek”
Szöveg: Szűcs Anikó
Fotók: Archív
