Volt egy korszak, amikor nem mindig azt ettük, amikor éhesek voltunk, amit megkívántunk, hanem, amit egyáltalán lehetett kapni. Amikor édesanyánk még nem nézte, hogy gluténérzékenyek vagyunk-e, hanem uzsonnára megkent egy szelet fehér kenyeret sült zsírral és a kezünkbe nyomta.
Sőt, minket sem foglalkoztatott még a laktózérzékenység, úgy kanalaztuk az aludt tejet a piros pöttyös bögréből, hogy öröm volt nézni. Ha nem volt hús, kirántottunk valami mást, ha vendégeket vártunk, a legjobb tudásunk szerint kavartuk ki mirelit zöldségekből a francia salátát.
A szocializmus legendás konyhája
A szocializmus konyhája a mai szemmel nézve nem volt feltétlenül jó, pláne nem egészséges, viszont kétség kívül szerettük. Zsíros volt, cukros és krumplival bármit fel lehetett dobni, mégis a minénk volt. A kor háziasszonyait akkor is sokkal inkább jellemezte a leleményesség, ha ma az ázsiaitól az amerikaiig minden alapanyagot meg lehet kapni.
Úgy jól lakatni a családot vacsorára meleg étellel, hogy a Közértben jó, ha néhány dolgot lehetett kapni, az sokkal több tudást igényelt, mint ma belibegni a Lidl-be eldönteni, hogy a tízféle saláta közül melyiket vigyük haza.
A legszórakoztatóbb retró kvízünk
Ez a kvíz nem a fine diningról szól, nem trendekről, nem újhullámos konyhákról. Hanem azokról az ételekről, amelyek ott voltak a hétköznapokban, akkor is, amikor nem volt idő, pénz vagy kedv főzni. Amikor a hűtő nem volt tele, mégis mindig került elő belőle valami.
Amikor a vendégvárás nem külön bevásárlólistát jelentett, hanem egy gyors körbenézést: mi van itthon, amit „össze lehet rakni”.
Emlékszel, mi számított desszertnek egy átlagos hétvégén? Mi pihent a hűtő tetején, letakarva, kicsit gyanúsan, mégis teljes természetességgel? Milyen felvágott lett hirtelen „hús”, ha panírozni kellett, és melyik tésztaételnek volt olyan neve, amit gyerekként még csak nem is értettünk?
Ez a kvíz arról a világról mesél, ahol a konyha egyszerre volt a spórolás, a lelemény és a rutin színtere. Ahol a nyári meleg ellen nem klíma volt, hanem egy hűvös akna a kertben. És ahol voltak ételek, amelyekről sokáig azt hittük, valami nagy gasztronómiai csoda, aztán felnőttként jött a felismerés: hát, nem egészen.
Jöhet még egy kvíz?
Fortepan / Bauer Sándor / FŐFOTÓ
