Nemrég a Centrál Színházban volt bemutatója, miközben már tizenhárom éve a székesfehérvári Vörösmarty Színház társulatának meghatározó tagja.
„Szerencsésnek tartom magam, hogy a munkámban izgalmas feladatok találnak meg. Amikor egy darabra igent mondok, a döntésben előkelő helyen szerepel, hogy kikkel játszom együtt. Bátran mondhatom, hogy a futó előadásaimban,
akárhova nézek a színpadon, tehetséges művészeket látok, és ez nagyon fontos.”
Szabadidejében sokat kertészkedik
Kétlaki életet él, míg Budapesten a pezsgő városi ritmust élvezi, addig a Balatonnál a nyugalmat, és azokat a pillanatokat, amikor a családja és a barátok meglátogatják.
„Nehéz kiszámolni, hol töltök több időt, de az biztos, hogy ahogy jön a jó idő, inkább a Balaton felé billen a mérleg nyelve. A fővárosban is szívesen vagyok, szeretem a vele járó nyüzsgést, az izgalmat, és annak a lehetőségét, hogy bármikor elmehetek bármelyik színházba, moziba vagy kirándulni.
A Balatonon a csend nyújt igazi feltöltődést. Fent a szőlők között van a házam, elképesztően csodás kilátással a tóra” – meséli Sándor, aki mindig talál magának elfoglaltságot, így bárhol van otthon, sosem unatkozik.
„Most, hogy túl vagyok A Macskalápon premierjén a Centrál Színházban, több időm jut a kertre és a madarakra. Már nagyon várom a nyarat, ilyenkor a csendes kis község is élénkebb, mint az év többi részében. Sorra érkeznek a családtagjaim, a gyerekeim a barátaikkal, de jönnek az én barátaim is pihenni, beszélgetni. Szeretem, amikor a balatoni ház megtelik élettel.”
Ez is érdekelhet
Büszke a gyerekeire
Fia, Gergely elismert dobos, lánya, Kata pedig színésznő. Mindkettőjükkel nagyon szoros a kapcsolata.
„Érdekes, de sosem irányítottuk tudatosan a gyerekeket a pálya felé. Bizonyára közrejátszott, hogy ott volt a szemük előtt az édesanyjuk, Bánsági Ildikó, és én is. Gyermekkorukban nemcsak kívülről látták a színházat, hanem belülről is:
velünk voltak a színpad közelségében, amikor hétvégén nem volt óvoda vagy iskola.
Ezek mind hatottak rájuk, de sem bennem, sem Ildikóban nem volt meg az a késztetés, hogy a mi hivatásunkat válasszák, inkább magától alakult így. Örülök neki, hogy mind a két gyerekem boldog, és szereti azt, amit csinál” – mondja a színész, akit megnyugvással tölti el, hogy Kata és Gergely megtalálták a helyüket.
„Apaként a gyerekeim kamasz- és fiatal felnőtt korában tudtam igazán kiteljesedni. Természetesen kisebb korukban is aktívan részt vettem a mindennapjaikban, hoztam-vittem őket, a pelenkázástól a fürdetésen át mindenből kivettem a részem. Az iskolás éveikben viszont akadtak kihívások:
türelmetlen voltam, ha például a matekleckében kellett segíteni,
de szerencsére hamar rájöttem, hogy a pedagógiai érzék nem az erősségem. Ahogy nagyobbak lettek, akkor tudtam jobban megélni az apaságot. Mindkét gyermekemre nagyon büszke vagyok, és örülök annak, hogy ilyen jó a kapcsolatunk.”
Ma is energikus
Születésnapja kapcsán az idő múlásáról és az évekhez való hozzáállásáról is mesélt.
„Nem foglalkozom különösebben a saját évfordulóimmal, nem készítek ilyenkor számvetést, és új célokat sem tűzök ki. Ha most nem beszélnénk róla, fel sem tűnne, hogy 70 éves vagyok. Őszintén szólva, nem is érzem magam annyinak, jól vagyok a bőrömben. Ha olyan emberek társaságában lehetek, akiket szeretek és tisztelek, minden rendben van.
A legfontosabb számomra, hogy a gyerekeim jövője minél tartalmasabb és felhőtlenebb legyen”
– meséli Sándor, aki tesz is érte, hogy energikus maradjon.
„Azt hiszem, ez annak köszönhető, hogy folyamatosan elfoglalt vagyok szellemileg és fizikailag egyaránt: több színházban játszom, a kertben is sokat tevékenykedek, és imádok kirándulni a Balaton-felvidéken. Az itteni magaslatok között sokat túrázom, és a lányommal is gyakran mászkálok a budai hegyekben.
Ezek együtt kitöltik az életem, és talán ez tart leginkább fiatalon, és persze a hozzáállás, ami rengeteget számít.
Bármennyire is érzékenyen hatnak rám a világ történései, megpróbálom felülértékelni az éppen aktuális pillanatot. Pozitívan viszonyulok a létezéshez, ami nem jelenti azt, hogy nincs véleményem, vagy nem küzdenék bizonyos változásokért. A harmóniát keresem az életben, és igyekszem meg is találni.”
Minden szerepben megtalálja a kihívást
A Macskalápon című darabot március közepén mutatták be.
„Nyolc évvel ezelőtt már felléptem a Centrál Színházban a testvéremmel, Gáspár Tiborral, most pedig ismét vendégként hívtak, és a darab egyik fontos szerepét alakíthatom. Nagyon szimpatikus a rendező, Puskás Samu bátorsága, hogy komoly társadalmi drámával bővíti a repertoárt. Kíváncsian várom a közönség visszajelzéseit.
A kollégákkal együtt játszani pedig igazi öröm, egytől egyig nagyszerűek.”
Fotó: Birton Szabolcs, Horváth Judit, Nagy Zoltán
