Volt olyan idő és kor, amikor a gyerekkor nem jelentett egyet a villogó, pittyegő és hangos játékok korával és egyetlen szórakozásunk sem kért töltőt, hogy kiszolgálja a jókedvünket.
A legtöbb játék elfért egy kopott kabátzsebben, a strandtáskában vagy a nagyszülők vitrinjének alsó fiókjában. Nem volt hozzá applikáció, sem frissítés – csak idő, kíváncsiság és fantázia.
Ezekből a játékokból válogattunk most hetet. Olyanokat, amelyek nekünk még természetes részei voltak a gyerekkornak, az unokáinknak viszont már legfeljebb történetekből lesznek ismerősek.
Búgócsiga: egyszerűségében volt nagyszerű
Volt olyan játékunk, amelyik egyszerűén csak azzal ejtett rabul, hogy pörgött és közben sejtelmes susogó hangot adott.
A búgócsiga nem akart többnek látszani annál, ami: egy lyuggatott henger, amely forgás közben sajátos, zengő-búgó hangot adott. Ahogy megindult, mintha az egész világ egy pillanatra belassult volna.
A levegő örvényleni kezdett, a hang betöltötte a teret, és ha valaki ráérzett, még rá is fújt a lyukakra, hogy erősebb legyen az élmény. Nem volt két egyforma hang – ahogy két egyforma gyerekkéz sem.
Sakk és dominó: képtelenség volt abbahagyni
Más játékok csendesebben dolgoztak. A sakk és a dominó például nem adott ki semmilyen hangot, de ha egyszer leültünk melléjük, hosszú időre ott tartottak.
- A sakktábla fölé hajolva nyarak peregtek el – sátortáborban, balatoni esőben, kockás abrosz mellett.
- A dominó pedig összekötötte a generációkat: nagyszülők és unokák ugyanazokat a fa lapocskákat forgatták, rakosgatták, döntögették, néha inkább építettek belőlük tornyot, mintsem szabályosan játszottak volna.
Moncsicsi: inkább volt alvótárs, mint játék
És ott voltak a figurák, amelyekhez kötődtünk. A moncsicsi nemcsak játék volt, hanem esti társ, alvótárs, titkok őrzője. Az ujjszopós, puha majomfigura a nyolcvanas évekre igazi jelenséggé vált Magyarországon, és sok gyerek számára jelentett biztonságot egy idegen ágyon vagy nyaraláskor.
Nem véletlen, hogy mindenki felismeri azonnal – akkor is, ha ma már ritkán bukkan fel.
Hintalovon szárnyalt a fantázia
A legkisebbek világa sem volt digitális. A hintaló egyszerre volt közlekedési eszköz és képzeletbeli hátas. Hullámzott vele a világ, miközben a gyerekek kalózok, huszárok vagy felfedezők lettek néhány percre.
A mozdulat, amivel jatottuk, egyszerű volt, mégis fejlesztette az egyensúlyérzéket, a mozgást, és közben történetek születtek a fejünkben például indiánok és cowboyok csatáiról.
A szappanbuboréknak is tudtunk örülni
És végül ott volt a legegyszerűbb öröm: a szappanbuborék. Egy kis folyadék, mosogatószer, egy pálca, egy mély levegő – és máris elszálltak a buborékok a nyári fényben.
Nem kellett hozzá más, csak szabad tér és egy kis szél. Rövid életű volt minden buborék, mégis, talán pont ettől, emlékezetes maradt az egész élmény.
Rubik-kocka: minden gyerek akart egyet
A kreativitás más formában is utat tört magának. A Rubik‑kocka nemcsak játék volt, hanem kihívás, presztízs, türelempróba. Volt, aki napokig próbálkozott vele, mások stoppert indítottak, és versenyeztek.
Amikor pedig kiderült, hogy egy magyar találmányról van szó, az büszkeséget adott – akkor is, ha soha nem sikerült teljesen kirakni.
A legegyszerűbb gyerekjátékok voltak, mégis imádtuk őket
Ezek a játékok nem azért voltak fontosak, mert „fejlesztettek” vagy „trendiek” voltak. Azért élnek bennünk máig, mert valami olyasmit adtak, amit a mai játékok egyike sem képes.
Egymásra figyelést, elmélyülést, közös pillanatokat.
Talán épp ezért érezzük úgy, hogy nemcsak a játékok tűnnek el lassan – hanem egyfajta gyerekkor is velük együtt.
7 játék, ami nekünk még volt, de unokáinknak már nem lesz
- Búgócsiga
- Dominó
- Moncsicsi
- Sakk
- Rubik kocka
- Hintaló
- Szappanbuborék fújó
Neked melyik volt a kedvenced, amivel órákig tudtál játszani?
