Ahogy kinyitja a hűtőt, már pontosan tudja, mihez van kedve: nem diétát követ, nem szabályokat, egyszerűen azt eszi, ami jól esik. Csakhogy mióta Xantus Barbara Laklóth Aladárral él, az étkezés több lett, mint napi rutin: közös idő, stabil pont, valami, amihez mindketten ragaszkodnak – írta a Story magazin, aminek munkatérsa arról faggatta a színésznőt, mit és mennyit eszik egy nap.
Az étkezési szokásainál azonban sokkal sokkal több is kiderül interjúból, méghozzá az, hogy a színésznő mennyire, szinte kamaszos rajongással szereti színész kedvesét. Hiszen szinte nem volt olyan mondata a reggelitől a vacsoráig, amibe ne szőtte volna bele szerelmét.
Xantus Barbara nem mindig evett így. Saját bevallása szerint korábban inkább háttérbe szorult nála az étkezés, most viszont egészen más a viszonya az evéshez, és ebben a párkapcsolata is fontos szerepet játszik. Nem véletlenül mondja ki egyszerűen:
„Neki köszönhetem, hogy már szeretek enni”.
Közös reggeli bárhol, bármikor, bárhol
A napjaik gyakran szervezést, utazást és alkalmazkodást jelentenek, mégis van valami, amihez ragaszkodnak. A közös étkezések ritkán maradhatnak el.
„Rengeteget ingázom Gyömrő és Pécs között, és hol Ráckevén, hol Budapesten, hol Pécsett alszunk.
Egy biztos, az otthon ott van, ahol Aladárral együtt lehetünk.
Így lehet bármilyen késő, a világ végéről is hazavezetek, hogy együtt tudjunk reggelizni.”
A reggeli náluk nem a menüről szól, hanem az együttlétről. Barbara kávéval indít, mellé édességet választ, míg Aladár inkább „tükörtojást, croissant”-t eszik – a különbségek itt is megvannak, de nem számítanak. „A lényeg, hogy együtt együnk, ezt mindhárom étkezésnél betartjuk.”
Ez az egyszerű mondat sokat elmond róluk.
A különbségekből lesz a harmónia
Az étkezésben is látszik az, amit a kapcsolatukról más források is megerősítenek: teljesen különbözőek, mégis működnek együtt. A Story cikke és a Meglepetés összegzése szerint hosszú ideig párhuzamosan futott az életük, mire végül egymásra találtak, és kapcsolatuk meglepően gyorsan stabil lett – néhány hónap után már közös otthonokat alakítottak ki, és kétlaki életet élnek.
Nem egy hirtelen fellángolásról van szó: egy közös színházi munka hozta őket össze, ahol reggeltől estig együtt voltak, és „egyre többet keresték egymás társaságát”.
Ők maguk is úgy látják, hogy „tűz és víz” típusú páros, mégis éppen ez az ellentét teszi élővé a kapcsolatukat.
Barbara ezt a mindennapok szintjén éli meg, például az ebédnél is.
Ebéd: két világ egy asztalnál
„Egy ideális napon ebédidőben újra elcsípjük egymást Aladárral. Nekem a kedvenc ebédem a grillzöldség és a grillsajt. De bevallom őszintén, a kedvenc zöldsalátámon is képes lennék elélni. Ez rukkola, többféle sajt, só, bors és csiliolaj keverékéből áll, Ali pedig imádja a jó fűszeres, magyaros kajákat, az ő kedvence a ’húst hússal’.”
Két teljesen eltérő ízlés, mégis ugyanaz az asztal. És talán épp ez a közös nevező.
Barbara számára nemcsak az változott meg, mit eszik, hanem az is, hogyan viszonyul az étkezéshez.
„Neki köszönhetem, hogy ma már szeretek enni”
– mondja.
Ez a mondat túlmutat az ételeken: a kapcsolatuk egyik legegyszerűbb, mégis legbeszédesebb lenyomata.
Egy későn jött, mégis kamaszos szerelem
#image_title
A történetükben van valami szinte meseszerű. Évtizedekig ugyanabban a világban éltek, mégsem találkoztak igazán, aztán amikor végre igen, gyorsan és természetesen alakult ki közöttük a kapcsolat.
A környezetük is meglepődött rajta, ők maguk viszont úgy érzik: a legjobb időben találtak egymásra.
És bár mindketten tapasztaltak már kapcsolatokat, ebben van valami könnyedség, ami talán tényleg inkább egy kamaszszerelemre emlékeztet. Nevetnek, beszélgetnek, együtt fedezik fel a városokat és a hétköznapokat is.
Még az olyan aprónak tűnő dolgokban is, mint az étkezés.
Estére már csak egy pohár bor
A nap végén sem a bonyolult vacsorák a fontosak.
„Előadásnapokon este hét és tíz óra között szóba sem
jöhet a vacsora, késő este pedig már nem szeretek enni. Ilyenkor inkább egy pohár borral koccintunk Aladárral.”
Ez a kép talán mindennél többet mond: nem a menü számít, hanem az, hogy együtt vannak.
Mert náluk az evés nemcsak táplálkozás, inkább egyfajta közös nyelv: egy biztos pont a rohanó napokban. Egy egyszerű, mégis makacsul őrzött szokás, amivel mindig visszatalálnak egymáshoz.
