Ma már szinte elképzelhetetlen egy házibuli okostelefonok és szelfik tömkelege nélkül. Azonban a 70-es évek fiataljai pontosan tudták, hogyan kell ezek nélkül is jól szórakozni: egy apró lakótelepi lakásban, magnóról játszott Omega slágerekre.
A korszak összes házibulija a felszabadultságról és a lázadásról volt híres.
Mitől volt ikonikus egy retró házibuli?
Valljuk be, a 70-es években szinte minden buli elegáns szórakozóhelyek helyett panellakásokban, kollégiumi szobákban vagy hétvégi nyaralókban zajlott. A nappaliban félretolták a fotelt, bekapcsolták a zenét és már kezdődött is a tánc.
Felejthetetlen hangulatot teremtettek az akkori fiatalok.
Ezeknek a házibuliknak megvolt a sajátos, tényleg semmihez sem hasonlítható atmoszférája. Cigarettafüst gomolygott a mennyezeten, a falakon Omega vagy Illés poszterek sorakoztak, a sarokban pedig egy kis asztalon ott hevert az ikonikus magnó. Ezek az esték egy kis szabadságot jelentettek a szocialista hétköznapok fogatagában.
Retró zenék: Omega, LGT és ABBA
Ha retró házibuli, akkor azonnal olyan dalokra gondolunk, mint:
- „Gyöngyhajú lány”
- „Ringasd el magad”
- „Neked írom a dalt”
- „Ne gondold”
A magyar zenekarok közül az Omega, az LGT és az Illés számítottak abszolút kedvencnek. Persze a külföldi slágerek se maradhattak el. A népszerű ABBA dalok, esetleg Boney M slágerei, vagy épp Bee Gees örökzöldjei mindenkit táncra ösztönöztek.
Sokszor egy nehezen beszerezhető nyugati lemez igazi kincsnek számított, amit a tulajdonos büszkén mutogatott a barátainak.
Táncmozdulatok, amiket mindenki ismert
A fiúk lazán bólogattak és ringatóztak, míg a lányok a korszak diszkóhangulatát idéző mozdulatokkal rukkoltak elő. A legbátrabbak akár néhány John Travolta féle figurát is megpróbáltak leutánozni. Ám egy valami biztos: lassúzás nélkül nem létezett a 70-es években házibuli.
Amikor felcsendült egy romantikus szám, a fiúk felbátorodva oda lépte egy lányhoz. Ilyenkor születtek a legnagyobb kamaszkori szerelmek.
Miniszoknya, trapéznadrág és garbó
A korszak divatja ma már egyfajta időutazásnak számít. A lányok gyakran viseltek miniszoknyát, magas szárú csizmát vagy épp mintás ruhákat. A fiúk általában trapéznadrágban és garbóban érkeztek a buliba. A hosszú haj és a bajusz pedig szinte kötelező elem volt az esetükben.
Na persze egy jól sikerült szett fontos beszédtéma volt másnap az iskolában.
Szeretnél még többet nosztalgiázni?
- A rendszerváltás után sokan kidobtuk: ma vagyonokat érhetnek ezek a gyerekkori kincsek
- A mosolyuk milyenségét is szabályozták: így néztek ki a MALÉV légikisasszonyai a fénykorban
- 10 készség, amiket minden gyerek tudott régen: ma már alig találsz, aki mindet ismerné
- 11 évig tartott a szocialista szesztilalom, ami Hofit és a Szomszédokban Vágási Ferit is megihlette
A házibulik ikonikus karakterei
Minden társaságban akadt néhány jól ismert figura.
Ott volt például a magnófelelős, aki kizárólag saját kazettát volt hajlandó betenni, és sértődötten figyelte, ha valaki más hozzányúlt a lejátszóhoz. Aztán fontos eleme volt még ezeknek a házibuliknak a laza srác, aki mindig a falnak dőlve beszélgetett, és bizony mindenki szerint hihetetlenül menő volt.
Nem hiányozhatott a társaságból az a lány sem, aki mindenkit ismer, valamint az örök romantikus, aki egész este arra vár, hogy végre egy lassú, romantikus szám következzen.
Szódásszifon és cseresznyepálinka
A házibulik italválasztéka jóval egyszerűbb volt, mint manapság. A szódásszifon szinte minden lakásban megtalálható volt, ahogy a különféle likőrök és házi pálinkák is. Biztos emlékszünk még, hogy egy finom pálinka például Márka üdítőval vagy épp Traubival keverke igazi klasszikusnak számított.
Ha pedig nasi, akkor chips helyett legtöbbször zsíros kenyér, ropi vagy házi sütemény került az asztalra.
