Amikor este megszólalt a jól ismert hang a televízióban, sokan ösztönösen elcsendesedtek egy pillanatra. Nem pusztán az időjárás miatt. Inkább azért, mert Vissy Károly beszélt, és amit ő mondott, annak súlya volt.
Egy ország időjárás-iránytűje volt, amit ő mondott, ahhoz igazodtunk
Volt benne valami megnyugtató biztonság. Afféle gondoskodó nagypapa hangulat, aki előre szól, ha jön a vihar, és nem hagyja, hogy felkészületlenül érjen minket az idő. Ha azt mondta, másnap esernyőt vigyünk, vittünk. Ha napsütést jósolt, elhittük – írta az Újságmúzeum.
Vissy Károly nem egyszerűen meteorológus volt, hanem egyfajta állandóság az életünkben. Egy arc, egy hang, amelyhez évtizedeken át igazodott egy ország. Szakmai hitelessége, visszafogott eleganciája és érthető magyarázatai olyan bizalmat építettek ki, amely ma is ritkaságnak számít a képernyőn.
A betegség, amelyet nem akart elfogadni
Egy orgonaillatú májusi napon azonban minden megváltozott. Az orvosi szobában kimondták a mondatot, amely mindent felülír: hasnyálmirigyrák. Egy olyan diagnózis, amelyet ő, képzett, racionális emberként pontosan értett, mégsem akarta elfogadni.
Nem tagadta, de nem is engedte, hogy a betegség határozza meg a mindennapjait. Nem lett belőle „beteg”. Igyekezett nem úgy beszélni róla, mintha ez lenne az új identitása. Inkább ment tovább, dolgozott, tervezett és élt.
Dolgozott az utolsó pillanatig
Nyár lett, és ő biciklire ült. Már fogyott az ereje, egyre nehezebben kapott levegőt, mégis mozgásban maradt. Közben a jövőt tervezte és szervezte: sítúrát a télre, hosszú kerékpárutat tavaszra. És minden este ott állt a kamera előtt.
Beszélt frontokról, felhőkről, napsütésről. Arról, hogy milyen idő vár ránk, mintha közben benne nem zajlana egy másik, sokkal keményebb küzdelem. A nézők eközben lassan észrevették a változást: a korábban erős, határozott megjelenés mögött egyre törékenyebb alak jelent meg.
Május 9-én tudta meg a diagnózist, novemberben már nem élt.
Az utolsó előrejelzés hátborzongató emléke
Az egyik legmegrendítőbb részlet mégis az, amit sokan a mai napig felidéznek: a halála előtti napon még képernyőn volt. Napos időt jósolt másnapra, bár kint már november volt, a hideg, zord időszak eleje.
Ő mégis a fényt hangsúlyozta, a simogató, éltető napsütést. Mintha nemcsak az időjárásról beszélne, hanem valami többről is. Másnap pedig örökre elaludt.
Vissy Károly meteorológus a média-meteorológia megteremtője, a meteorológia népszerűsítésének élharcosa 2011. november 4-én, 76 esztendősen hunyt el. Még élni akart, még dolgozni szeretett volna, de a sors másképp döntött. Ám így is teljes, sikeres életút volt mögötte.
Még több igazi magyar hírességről olvasnál?
Felesége visszaemlékezése: elsőre nem ismerték fel a betegségét
Felesége, Mara később így idézte fel az első jeleket:
„Fájt a gyomra, egyre inkább lefogyott. Elment orvoshoz, ahol először gyomorfekélyt állapítottak meg, de a doktornő további vizsgálatot kért. A CT mutatta ki a daganatot olyan állapotban, hogy már nem lehetett operálni” – mesélte korábban.
Egy élet a meteorológia szolgálatában
Vissy Károly 1935. augusztus 30-án született, gyerekkorát a második világháború határozta meg. Családja folyamatosan költözött: Miskolcról Sopronba, majd Kassára és Bajorországba, majd újra Miskolcra.
Itt dőlt el az is, mivel foglalkozik majd. Egy iskolai csillagászati és meteorológiai szakkörben kezdődött minden, amely nem egyszerű érdeklődés maradt, hanem életre szóló hivatássá vált.
1953-ban felvették az egyetemre, 1957-től pedig az Országos Meteorológiai Szolgálatnál dolgozott – egész pályafutása során ugyanott. Munkássága azonban szerencsére nem szorult az irodába.
Dolgozott repülés-meteorológiában, éveket töltött a miskolci és a ferihegyi repülőtéren, majd folyamatosan képezte magát. Részt vett a XVII. szovjet Antarktisz-expedícióban, ahol hónapokat töltött extrém körülmények között. Később az ENSZ is alkalmazta, előadásokat tartott külföldön, itthon pedig oktatta az utánpótlást.
A média-meteorológia úttörője
A szélesebb közönség számára azonban a televízió és a rádió jelentette az igazi ismertséget.
Ő volt az, aki közérthetővé tette a meteorológiát. Nem egyszerűen adatokat közölt, hanem magyarázott. Összekapcsolta a tudományt a mindennapi élettel: fejfájással, fáradékonysággal, a frontok hatásaival.
Ezzel gyakorlatilag megteremtette Magyarországon a média-meteorológia alapjait. Nemcsak azt mondta el, milyen idő lesz másnap. Hanem azt is megtanította, hogyan figyeljünk a világra, és egy kicsit egymásra is.
