A zsákfalu lakói nemcsak őrzik, hanem élik is ezt az örökséget: palóc népviselettel, kézműves műhelyekkel és bemutatóházakkal teszik kézzelfoghatóvá a múltat az ide látogatóknak. Kiss Tünde, gyékény- és kákafonó népi iparművész is itt él a családjával.
Műhelyében a hagyományos fonott használati tárgyak – mint a fedeles kosár, a szakajtó és a molnárszatyor – mellett találhatunk kenyérkelesztőt, lakberendezési tárgyakat, gyékénykalapot vagy éppen fülbevalót. De vajon hogyan kezdődött a gyékényfonás iránti szenvedélye?
„Hat-hét éves koromig egy Zala vármegyei kis faluban nőttem fel, ahol a hagyományok még a mindennapok részei voltak. A szüleim is tevékeny alkotó emberek voltak: apukám asztalosként intarziás, különleges fabútorokat készített, anyukám pedig hímzett, horgolt és kötött, így az alkotás már egészen korán az életem részévé vált.”
Hollókőn akartak élni a férjével
Férjével turisztikai tanulmányaik miatt sodorta az élet Hollókőre, mindketten a szakmai gyakorlatukat töltötték ott.
„Beleszerettünk a faluba, és el is döntöttük: ha bármikor lesz lehetőség, ide költözünk. Így is lett. Amikor megnyílt a Tourinform iroda, szóltak nekünk, és mi éltünk az alkalommal. Az irodában kezdtem dolgozni, majd ahogy megszülettek a gyerekek, gyesre mentem.
Egy rendezvényen találkoztam a növényi alapanyagokkal.
Azonnal magával ragadott ez a világ, és elhatároztam, hogy megtanulom a mesterséget, és ezzel szeretnék foglalkozni” – meséli Tünde, aki elkezdte képezni magát. Budapestre járt fel, ahol a Hagyományok Házában tanulta ki a csuhé-, gyékény-, szalmatárgyak készítését. De ahogy mondani szokták: gyakorlat teszi a mestert.
„Kitartóan űztem a mesterséget, és számos technikát elsajátítottam. Az ófaluban lett egy műhelyem, ami a turizmus része is volt: egyfajta népi játszóházként működött, ahol nemcsak gyerekek, hanem felnőttek is kipróbálhatták a különböző kézműves technikákat. Ezt évekig csináltam, majd amikor megszületett a harmadik gyermekünk, a műhelyemet a házunknál alakítottuk ki.
Itt is fogadok látogatókat és tanulókat, hogy továbbadjam a mesterséget.”
Még több élettörténetet olvasnál? Ez is érdekelhet!
Nyáron gyűjti be az alapanyagokat
Munkáit a természet anyagaiból fonja, elsősorban gyékényből, kákából, de használ csuhét és szárított virágokat is.
„A felhasznált növényeket én gyűjtöm be. Elsősorban tavi kákával dolgozom, amely vizes, lápos területeken, kisebb tavakban vagy lassú folyású patakok mentén nő, de a gyűjtés engedélyköteles, így mindig a tulajdonos beleegyezésével megyek ki ezekre a területekre. A gyékényt szintén helyben szerzem be, egy közeli magántóról, a csuhé az egyedüli, amit egy ismerősömtől veszek, aki még termeszt kukoricát.
Szeretem, hogy a természetben ott van egy-egy egyszerű alapanyag, amit begyűjthetek, majd alkotás születik belőle.
Ha pedig már nincs szükség rá, visszakerül a természetbe, lebomlik, és nem terheli a környezetet. Sokan kérdezik, nem árt‑e az, hogy levágjuk ezeket a növényeket, de fontos tudni, hogy ezek megújuló alapanyagok. A vízparti növényeknek megvan a saját éves ciklusa. Elöregedés után a vízbe rothadnak a szárak, levelek, így a vizes élőhely elmocsarasodik. A vágással a növények megújulását segítjük. Ez egy nagyon szép körforgás.”
A gyékény- és kákafonásnak Magyarországon több száz éves hagyománya van, Tünde bártan kísérletezik és ötvözi más technikákkal.
„Izgalmas látni, hogy a világ más részein, legyen szó Angliáról, Finnországról vagy akár Dél-Amerikáról, ugyanezekhez az alapanyagokhoz hogyan nyúlnak. Sokszor csak finom különbségek vannak, mégis sokat lehet tanulni belőlük. Van, ami praktikusabb, van, amiben a magyar hagyomány erősebb, én pedig szeretem ezeket összevetni és inspirációként használni.
Nem tartom rossznak, ha más kultúrák technikáiból is átemelünk elemeket, és továbbvisszük, amit itt tanultunk.”
Több órát dolgozik egy alkotáson
A gyékényfonás viszonylag lassú technika, Tünde rendszerint már előző nap megtervezi, mivel szeretne dolgozni.
„Ahhoz, hogy reggel neki tudjak állni a fonásnak, az anyagokat korán be kell áztatni, hogy visszanyerjék a rugalmasságukat. Majd kiválogatom, hogy az adott tárgyhoz milyen vastagságú és minőségű szálakra van szükségem. Nehéz pontosan meghatározni, mennyi időbe telik egy-egy tárgy elkészítése, hiszen az alapanyaggyűjtés és az előkészítés is időigényes folyamat.
Leginkább a tényleges fonási idő az, amit viszonylag pontosan tudok mérni, de még ilyenkor sem áll meg a munka,
hiszen száradási és utókezelési folyamatok is követik. Egy-egy kisebb darab, például egy üveg bevonása körülbelül fél-háromnegyed órát vesz igénybe, de a teljes folyamat ennél jóval összetettebb” – avat be Tünde a részletekbe, aki látványműhelye mellett webáruházat vezet, oktat és rendezvényekre is jár.
„Folyamatosan alkalmazkodom ahhoz, mire van éppen igény. Az egyik legnépszerűbb tárgyam a kelesztőkosár a kenyérsütéshez, de a vásárokban az ékszereket is nagyon szeretik. Emellett célom, hogy ne csak a saját termékeimet népszerűsítsem, hanem magát a szemléletet is.
Szeretném megmutatni, mennyi érték rejlik a vízparti növényekben, amelyek megtalálhatók a természetben.
Örülök, amikor az emberek rácsodálkoznak, hogy ezek az anyagok itt vannak körülöttünk, és milyen sokféle, szép és hasznos tárgy készülhet belőlük.”
A Gyermekei is kézműveskednek
Tündének két lánya és egy fia van, akik szívesen besegítenek az édesanyjuknak. „A nagylányom most végez az egyetemen gyógypedagógusként. Már számos népi technikát vitt be a gyakorlatokra, és szívesen készít apróbb kézműves dolgokat. A fiamat kevésbé köti le ez a világ, de amikor alapanyagot gyűjtünk vagy vágunk, mindig számíthatok rá. A legkisebb lányom pedig olyan, mint én: imád alkotni. Már közösen is indultunk kézműves pályázaton, öröm látni, mennyire természetesen jön neki ez az egész.”
Fotó: Archív
