Kislányként azt hittem, a legyek, darazsak és egyéb repülő-zümmögő rovarok azért vergődnek olyan hangosan az ablaküvegen, mert ki akarnak menni. Mégiscsak „vadállatok”, biztosan odakint szeretnének élni, csak nem találják a kiutat.
Manapság inkább azt gondolom, hogy gonoszak, megátalkodottak és egyszerűen szórakoznak, hiszen, ha ablakot nyitok nekik és konyharuhával hajtom őket, akkor sem hajlandóak kimenni.
Nyilván sem a kislánykori, sem a mostani elképzelésem nem valós, ezért utánanéztem, vajon mi tartja bent ezeket a lényeket, miért nem hajlandóak kirepülni egyszerűen az ablakon, ami nekik is, nekem is sokkal jobb lenne.
Nem a kijáratot keresik, hanem a fényt

A legyek, darazsak és számos más repülő rovar viselkedését egy nagyon régi, evolúciós szabály irányítja: a fényt követik. A Biology Insights írása szerint természetben a napfény és az égbolt fénye jelenti a biztos tájékozódási pontot, így a rovarok ösztönösen a legvilágosabb irányba repülnek.
Zárt térben azonban megzavarodnak. A szobában a legfényesebb pont az ablak, ezért a légy azt „gondolja”, ott van a szabad út. Valójában azonban a fény nem kijáratot jelent számára, hanem egyfajta iránytűt, amit vakon követ.
Az üveg számukra nem létezik
A helyzetet az nehezíti, hogy a rovarok nem érzékelik az üveget úgy, mint mi. Az áttetsző felület mögött látszik a külvilág, a fény áthatol rajta, így számukra ez nem akadály, hanem egyfajta folytatólagosság.
Ezért repülnek neki újra és újra ugyanannak a pontnak. Nem arról van szó, hogy nem tanulnak, hanem arról, hogy nem értelmezik ezt a helyzetet.
Miért nem találják meg a nyitott ablakot a legyek, darazsak?
A nyitott ablak szerintünk egy egyértelmű kijárat, a légynek viszont nem feltétlenül különül el az üveges résztől. A látásuk és a térérzékelésük egészen más: nem tudják úgy megkülönböztetni a nyílást, mint az ember.
Így előfordul, hogy csupán centikre repülnek el a szabadságtól, de egyszerűen elnéznek mellette.
Nincs B tervük
A rovarok viselkedése nagyrészt reflexeken alapul. Ha egyszer egy irányt választottak, nem állnak meg újratervezni. Ha a fény arra van, akkor arra mennek, még akkor is, ha már sokadszor ütköznek akadályba.
Ez magyarázza a monoton zümmögést és az ismétlődő vergődést is az üvegen: nem csupán véletlenül csapódnak újra és újra az üvegnek, hanem fut az újratervezés nélküli program a szárnaik közötti (mondjuk) fejükben.
Még csak nem is akarnak feltétlenül kimenni

Az egész jelenséghez hozzátartozik egy kellemetlen igazság: sokszor a légynek bent egyszerűen jobb. Háhá! Én mondjuk ezen nem lepődtem meg, de csak részben volt igazam, nem gonoszságból teszik tönkre a pihenésemet.
Érzik az étel illatát, a nedvességet, a meleget – ezek mind olyan jelek, amelyek vonzzák és ott tartják a legyeket és darazsakat a lakásban. Eszük ágában sincs menekülni, hiszen jó helyet találtak, ahol reményeik szerint kellemesen el lehet éldegélni.
És mi a helyzet a darazsakkal és más zümmögőkkel?
A darazsak már valamivel „okosabb” benyomást keltenek, de ők is hasonló elvek mentén működnek. Ők kevésbé a fényt, inkább a szagokat és a területükhöz vezető útvonalakat követik, de zárt térben ugyanúgy meg tudnak zavarodni.
A legyezéssel, hadonászással csak fokozzuk a káoszt: a gyors mozgás és a fény változása még inkább összezavarja őket.
A szúnyogok egy külön kategória: őket nem a fény, hanem a szén-dioxid és a testszag vonzza. Ezért van az, hogy egy sötétebb szobában is pontosan rád találnak.
Hogyan lehet kitessékelni a legyeket, darazsakat a lakásból?
Van egy trükk, ami sokkal hatékonyabb, mint az ideges csapkodás konyharuhával vagy bármi mással:
- sötétíts be a szobában szürkületkor,
- és hagyd a nyitott ablakot amikor kint még kicsit világos van.
Így a rovar „logikája” végre egybeesik a valósággal, és jó eséllyel kitalál.
Fölösleges haragudni rájuk
A nyári zümmögés mögött tehát nem ostobaság, hanem egy több millió éves túlélési ösztön áll. Csak épp a modern világ – az üveg, a mesterséges terek és a fények – ezt a rendszert csapdává alakítja.
A légy valójában nem makacskodik, egyszerűen azt csinálja, amire az évmilliók „programozták”.



