Gyerekkoromban, főleg nyaranta rengeteget kártyáztunk a szüleimmel és a nagyszüleimmel. Sőt, még néhány kártyatrükköt is megtanultam, és arra gondoltam, talán bűvész leszek. Bár ez a tervem az idővel feledésbe merült, a régen játszott kártyajátékokat nem felejtettem el, és vele együtt azt a hangulatot sem, amikor együtt ültük körbe az asztalt és játszottunk.
Snapszer, vagy ahogy sokan hívták: a hatvanhat
A snapszer hosszú évtizedeken át az egyik legnépszerűbb kártyajátéknak számított – írja a Hogy volt régen? magazin. Magyar és francia kártyával egyaránt játszható, ketten vagy négyen is leülhetnek hozzá.
A játék célja, hogy a játékos bemondásokkal és ütésekkel minél gyorsabban összegyűjtse a szükséges 66 pontot. Innen ered a másik elnevezése is: sokan egyszerűen csak „hatvanhatnak” nevezték. Bár a szabályai elsőre bonyolultnak tűnhetnek, a gyakorlott játékosok szerint éppen ez adja a játék izgalmát.
Az ulti a türelmes stratégák kedvence volt
Kevés magyar kártyajáték övezi akkora tisztelet, mint az ultit. A 32 lapos magyar kártyával játszott játékhoz három vagy négy fő szükséges, és a sikerhez nem elég a szerencse: komoly taktikai érzék is kell.
A játék során a licitálásnak kulcsszerepe van. A legmagasabb licitet tevő játékos vállalja a feladat teljesítését, míg ellenfelei azon dolgoznak, hogy megakadályozzák ebben. Az olyan fogalmak, mint a Bélás vagy a Renonsz, az ulti világának igazi klasszikusai, amelyeket a tapasztalt játékosok kívülről fújnak.
Nem véletlen, hogy sok helyen még ma is rendszeresen tartanak ultipartikat, és akadnak olyanok is, akik versenyszinten játsszák ezt a hagyományos magyar kártyajátékot.
Szeretnél még többet nosztalgiázni?
Zsírozás, ahol az ász és a tízes érte a legtöbbet
A zsírozás egyszerűbb szabályai miatt gyakran a családi összejövetelek kedvence volt. Ketten vagy négyen is lehet játszani, de több pakli használatával akár nagyobb társaságok is csatlakozhatnak.
A játék célja, hogy minél több „zsírt”, vagyis ászt és tízest szerezz meg az ütések során. Érdekessége, hogy az értéktelennek számító hetes lap különleges szerepet kap benne, ezért sokan egyszerűen csak „hetesként” emlegették a játékot. A zsírozás könnyen megtanulható, mégis rengeteg fordulatot tartogat.
Kanaszta, a vasárnap déluténok kedvence
A nagyszülők generációjának egyik kedvenc játéka volt. Francia kártyával játszották, általában négyen, párokban. A cél az azonos értékű lapok gyűjtése és a kanaszták, vagyis hétlapos sorozatok kialakítása volt. Sok családban szinte minden vasárnapi összejövetel része volt.
Makaó, a régi idők UNO-ja
A mai UNO egyik „őse”. Egyszerű szabályai miatt a gyerekek és a felnőttek egyaránt szerették. A cél az volt, hogy minél gyorsabban megszabadulj a lapjaidtól, miközben különböző akciólapokkal nehezíthetted az ellenfelek dolgát.
Több volt, mint egyszerű játék
A régi kártyapartik nem csupán a győzelemről szóltak. A játék köré családok, barátok és szomszédok gyűltek össze, és sokszor órákig tartott a beszélgetés. Ma is jó lenne többször visszanyúlni ezekhez a szokásokhoz.
