Máig előfordul, hogy egy diákot rendre kell inteni az iskolában, mert beszélget, levelezik, telefonozik vagy egyszerűen nem figyel. Ilyenkor persze hamar előkerül egy fontos kérdés: vajon túl szigorú a tanár, vagy tényleg a gyereknek kellene sokkal jobban viselkednie?
Ha azonban visszatekintünk néhány évtizedet, esetleg évszázadot, akkor egészen más képet kapunk. Az iskolai fegyelmezés manapság kifejezetten szelídnek tűnhet ahhoz képest, amit régen normálisnak tartottak – írja a Füzes Hírek.
Napjainkban a tanárok számos eszközzel jelezhetik, ha egy diák átlépi a határt. Ilyen egy szóbeli figyelmeztetés, a szülő értesítése, valamint az ellenőrzőbe vagy elektronikus naplóba történő beírás. A régi iskolások számára ezek a módszerek nagyon enyhének tűnnének.
Az ókorban sem volt érdemes visszaszólni
Az ókori társadalmakban az oktatás egyáltalán nem volt mindenki számára hozzáférhető, ezért hát az iskolai fegyelemre is nagy hangsúlyt fektettek. A tanító tekintélye roppant erős volt, a gyerekektől pedig engedelmességet vártak el.
A testi fenyítés több ókori kultúrában is ismert nevelési eszköznek számított. A rendetlenkedő diákot például pálcával vagy vesszővel büntették. Ebből is látszik, hogy a szigorú bánásmód nem számított kivételesnek.
Ma már belegondolni is nehéz, hogy egy közbeszólás miatt milyen súlyos büntetés várhatott egy gyerekre.
Középkorban sem volt könnyű diáknak lenni
A középkori oktatásról sokaknak elsőként a testi fenyítés jut eszébe. Bár a nevelésben egyre nagyobb szerepet kapott a vallási és erkölcsi oktatás, a fegyelem továbbra is fontos követelmény maradt.
És valóban: a testi fenyítés különböző formái ebben a korszakban is jelen voltak. A tanulóktól engedelmességet, csendet és tiszteletet vártak el, így a szabályok megszegését azonnal büntették. A tanárnak mindig igaza van elvet akkoriban soha nem kérdőjelezte meg egy diák.
Ma nagyszülők is egészen más iskolába jártak
Nem kell évszázadokat visszautaznunk ahhoz, hogy meghökkentő különbségeket találjunk.
A közelmúlt iskoláiban még teljesen természetes volt például az iskolaköpeny. Sok helyen hasonlóan szigorú elvárások vonatkoztak a megjelenésre és a viselkedésre is. A diákoknak órán fegyelmezetten kellett ülniük, és bizony nem volt ritka, hogy a tanár keményebben lépett fel a rendetlenkedőkkel szemben.
Aki ma nagyszülő az emlékezhet olyan büntetésekre is, mint a sarokba állítás, a körmös, a fülhúzás vagy a tenyeres.
Ez is érdekelhet
A diákok humora példátlan
Persze nem minden régi iskolai emlék szól a fenyítésről. Az osztálytermi csínytevések és a diákok humora valószínűleg soha nem változik igazán. Ha egy tanár manapaság azt mondja:
– Fejezd be a beszélgetést, mert elültetlek!
Szinte biztosan akad valaki, aki viccesen rávágja:
– Miért? Nem vagyok én virág!
A poén mögött pedig ott lapul valami, ami generációkat köt össze. A régen és most is diákok próbálták feszegetni a határokat, a tanárok pedig mindig igyekeztek fenntartani a rendet. Talán csak az utóbbira vonatkozó módszerek változtak rengeteget.
Már másképp gondolkodunk a fegyelmezésről
A modern oktatásban a testi fenyítésnek nincs helye. Magyarországon a köznevelési szabályozás is védi a gyermekek testi és lelki épségét, emberi méltóságát. Tehát a pedagógus nem alkalmazhat olyan büntetést, ami a tanuló testi vagy lelki bántalmazásával, megalázásával jár.
Ez óriási változás ahhoz képest, amit korábban sok generáció természetesnek tekintett. Lehet, hogy a modern iskolák sem tökéletesek, és a diákoknak bőven vannak panaszaik, de az biztos, hogy a fegyelmezés tekintetében egészen más világban élünk, mint elődeink.
