A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, vagy ahogy ő nevezte magát „színjátékos”, szegény családban született Szentesen, 1935-ben. Édesapja hentesként majd, uránbányászként dolgozott, édesanyja szakácsnő volt, gyermeknevelő, cseléd, és mindenes.
Tojással fizetett a mozijegyért
Tíz éves sem volt, amikor a szülei elváltak, és ő egy nevelőanyához került, aki gyakran verte. Őze Lajos ekkor kezdett el dadogni, ami miatt nem voltak barátai, és így az olvasásba, és a filmek világába menekült. Őze imádta a mozit, de mivel pénzük nem volt, sokszor a nagymamája tyúkjai alól elcsent tojássokkal fizette ki a mozijegyét – írta az ujsagmuzeum.hu.
Növénytermesztő szakmunkásképzőbe járt, ahol az egyik tanára, aki vak volt, a szünetben feleltette – 45 percet is várva, hogy felmondja a leckét –, hogy a többiek ne nevessék ki. Hangos olvasással, versek és rímek gyakorlásával végül sikerült legyőznie a dadogását, és bejutott a Színművészeti Főiskolára.
Gellért Endre rögtön felfigyelt a tehetségére és külön is foglalkozott vele. Méghozzá olyan sikeresen, hogy a a Nemzeti Színházban, ahol a gyakorlatát töltötte, szerződést is ajánlottak neki. De ő a Miskolci Nemzeti Színházat választotta, majd öt évvel később, 1959-ben mégis átigazolt a Nemzeti Színházhoz, ahol egészen a haláláig játszott.
Nagyrészt karakter- és mellékszerepeket osztottak rá, de amikor a színpadra lépett, játékával magára vonzotta a nézők figyelmét – olvasható a nemzetiarchivum.hu-n.
Ő volt Virág elvtárs A Tanúban
Őze vígjátékokban és drámai szerepekben is hiteles volt, a Bánk bánban Tiborcot és Biberachot is játszotta, de emlékezetes alakítást nyújtott a Shakespeare-darabokban, a Csongor és Tündében, az Éjjeli menedékhelyben, valamint a kortárs magyar írók – Illyés Gyula, Németh László, Örkény István – műveinek színpadi változataiban.
Filmekben már főiskolás korától fogva szerepelt és karrierje során több mint 60 játék- és tévéfilmben, valamint 60 hangjátékban mutatta meg tehetségét: Szegénylegények, Megáll az idő, Te rongyos élet, A tanú, amelyben Virág elvtársat keltette életre, Az ötödik pecsétjében Gyuricza órást formálta meg.
„A színészet, szerintem, az ember génjeibe van kódolva – és Lajos túlkódolt színész volt. Őrületes színész! Nagyon nehéz volt labdába rúgni mellette”
– nyilatkozta róla színésztársa, Cserhalmi György.
Kerülte az embereket
A színpadon állva szerette a figyelmet, közönséget, a tapsot, de a színház falain kívül kerülte az embereket. A tömegközlekedéstől állítólag kirázta a hideg, ahogy a kritikusoktól is, hiszen három hasábot írnak a darabokról, a színészekről pedig csupán kilenc sort.
Ő pedig mindent szerepébe a maximumot adta, a tökéletességre törekedett. A filmjeit is mindig visszanézte, de csak egyszer, mert dührohamot kapott attól, hogy miért nem volt jobb a jelenetekben. Sokszor szorongott, kisebbségi érzés és depresszió gyötörte.
Kevés embert engedett közel magához – Latinovits Zoltán volt talán az egyetlen, akivel talán a hasonló sorsuk miatt érzett rokonszenvet –, és nem titkolta, hogy az alkohol segít neki a félelmei legyőzésében.
Ezt olvastad már?
- 90. születésnapján végleg elköszönt Pásztor Erzsi: „Alkalmatlanná váltam arra, hogy színpadra lépjek”
- KVÍZ Rózsadesszert, a cica mancsa, gibanica és a kullogó: mennyit ismersz fel a vidéki édességekből?
- A nagymama régi csészéje és tányérja egy vagyont is érhet: sokan nem sejtik, mi lapul a vitrinben
A kórházban is szerepet tanult
A hatvanas évek végén nyirokmirigy-rákot diagnosztizáltak nála.
„Az orvosa közölte vele: „Művész úr, vagy pár hónapja van hátra, vagy tizenöt éve. Apu az utóbbit választotta”
– mesélte fia, Őze Áron (aki szintén a színi pályát választotta) a fidelio.hu-nak adott interjúban.
„Amikor 1984-ben időről időre benntartották a Jánosban. Egyetlen színházi szövegkönyvet vitt magával, a III. Richárdot. Azt olvasgatta. Bizonytalanul tervezte a számára egyre bizonytalanabb jövőt. Sík Ferenc, a Nemzeti Színház rendezője azt mondta neki, ha megerősödik, ő fogja játszani a Shakespeare-darab ördögi alakját. Sík Feri orvosságnak szánta ezt apámnak, és szerintem sokáig segített is vele a gyógyításban.”
Mi sem bizonyítja jobban, hogy Őze Lajost mennyire éltette a színészet: a filmvásznon akart meghalni. Már halálos beteg volt, amikor elvállalta Bacsó Péter Hány az óra, Vekker úr? című filmjének egyik szerepét.
De a forgatás végét már nem érte meg, a kamerák előtt lett rosszul és a kórházba érve meg is halt. A szerepét végül Jordán Tamással forgatták újra. 1984-ben, tizenöt évig húzódó rákbetegség után, mindössze 49 éves korában hunyt el.
