Filmjeiben görbe tükröt tartott: Bacsó Péter élete végén elnézést kért, hogy túl szomorú filmeket készített

A kassai születésű Bacsó Péter családjának nehéz sors jutott. Édesapja Berkes Gyula, aki textilkereskedő, költő és színész volt, korán meghalt. A rendező nem is ismerte, egy éves volt, amikor elvitte a tüdőbaj.

Édesanyja Palotai Boris, zsidó származású írónő, pár évvel később újra férjhez ment, Bőhm Alfrédhoz, aki Bacsóra magyarosította a vezetéknevét. Péter miatta vette fel a Bacsó vezetéknevet. A nevelőapja egyik napról a másikra munka nélkül maradt, és a több munkalehetőség reményében – valamint a holokauszt elől menekülve – Budapestre költöztette a családot.

A Nemzetiben döntötte el: rendező lesz

Bacsó már a fővárosban fejezte be a gimnáziumot, kitűnő tanulóként, amiért már az első év végén egy bérletet kapott a Nemzeti Színház előadásaira. A bemutatókra járva döntötte el, hogy rendező lesz. Fel is vették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, majd a friss diplomával a zsebében dramaturgként és forgatókönyvíróként dolgozott a Filmgyártó Nemzeti Vállalatnál (a későbbi Hunnia Filmstúdiónál).

Első rendezése az 1963-ban készült Nyáron egyszerű című film volt. Az igazi sikert négy évvel később, a Fejlövés című filmje hozta meg számára, amelyben nem színészeket kért fel a szerepekre: Kovács Kati énekesnő és Horváth Charlie zenész játszott benne.

„Az élet nem habostorta”  

Bacsó 1969-ben írta be magát végleg a filmtörténelembe: ekkor rendezte A tanú című filmet, amely az ’50-es évek koncepciós pereit idézi fel, tragikomikus stílusban. A film annyira merész hangvételt ütött meg, hogy az akkori kultúrpolitika tíz évig dobozba záratta, és csak zárt vetítéseken mutathatták be.

1979-ben végül sor került az első nyilvános vetítésre, amely után azonnal óriási sikert aratott, az 1981-es cannes-i filmfesztiválon is díjat kapott. A mai napig kultuszfilmnek számító moziból származó idézetek pedig szállóigékké váltak:

• „Az élet nem habostorta.”,
• „Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk.”
• „A nemzetközi helyzet egyre fokozódik.”

A legendás szatíra folytatását Megint tanú címmel 1994-ben forgatta le. 

„Az a tapasztalatom, hogy egy módon lehet a diktatúrák ellen küzdeni, ha nevetségessé tesszük őket.

Azt hiszem, hogy a mindenkori hatalommal való szembenállásáról szól a film. Svejk az egyik mintaképem, de hivatkozhatok Chaplinre is, aki szintén a kisember és a fasizmus szembenállását mutatja meg a Diktátor című filmjében, ami ma is aktuális” – mondta a rendező a Nemzeti Filmintézet honlapján megjelent cikkben.  

Görbe tükröt tartott elénk

Bacsó görbe tükröt tartott a társadalom előtt a legtöbb filmjében. A Te rongyos élet, Udvaros Dorottyával a főszerepben (amely 2012-ben bekerült a Magyar Művészeti Akadémia tagjai által kiválasztott legjobb 53 magyar alkotás közé), Sztálin menyasszonya, Básti Juli főszereplésével.

A híres rendezőt foglalkoztatta az egyén és a történelem viszonya is, amit a Hány az óra, vekker úr? című 1985-ös filmben is boncolgatott. Érdekessége, hogy Vekker urat eredetileg Őze Lajos játszotta volna, de a színész a forgatás alatt meghalt, ezért a szerepét Jordán Tamás vette át, és a vele forgatott verzió került a közönség elé. 

Elnézést kért, hogy túl szomorú filmeket készített 

Bacsó a több mint 30 filmje mellett több dalszöveget is írt, elsősorban a saját mozijaihoz. Ilyen volt az Esős vasárnap délután című szám, és a Szerelmes biciklistákban elhangzó főcímzene, a Te szeress legalább, amelyet Cseh Tamás zenésített meg és Koncz Zsuzsa adott elő.

A rendező betegsége ellenére dolgozott, ameddig csak tudott. Neki köszönhetjük a Hamvadó cigarettavég című Karády Katalin életét bemutató filmet, és a 2005-ös De kik azok a Lumnitzer nővérek? című étteremkritikusokról szóló vígjátékot.

Utolsó a Majdnem szűz című filmjét már súlyos betegen forgatta, saját forgatókönyve alapján, egy intézeti lány prostitúcióból való kitöréséről. A 2009-es filmszemlén életműdíjat kapott, és az átadáson elnézést kért, hogy túl szomorú filmeket készített. Bacsó Péter 2009-ben, 81 éves korában hunyt el.