A színésznő nemcsak a színpadon volt tehetséges, de az otthonszépítésben is az. Szab-varr, fest-díszít, újragondol, elkápráztatja a látogatóit. Hajdanán Kozák András színművésszel beleszerettek a kis telekbe Gyermelyen, ahová Andrea már egyedül költözött.
Itt tanult meg újra aludni
„Csaknem kész volt már a házikónk, amikor András távozott a másik világba – meséli a színésznő. – Akkoriban nagyon rossz állapotban voltam. Lefogytam, gyengélkedtem, de a legrosszabb az volt, hogy az előző házunkban, ahol együtt éltünk, képtelen voltam aludni. Aztán egy kora tavaszi délutánon kijöttem ide, autóval hoztam néhány holmit, majd leheveredtem a régi kis padra, csak hogy érezzem a napsugarak melegét. Elbóbiskoltam, és mire felébredtem, nagyon megváltoztak a fényviszonyok. Kiderült, hogy egy egész éjszakát aludtam ott át, azon a padon. Még aznap áthoztam az ágyneműmet, és soha többé nem próbáltam nyugovóra térni a régi fekhelyemen.”
Andreának nagyon jót tett a környezetváltozás. Gyakran vele voltak az akkor még kicsi unokái, az elmúlt években pedig rengeteg örömét leli a kézműveskedésben.
A diófa törzséből lett képkeret
Körbevezet bennünket a házban: megismerkedünk a cicáival, megcsodáljuk a babagyűjteményét és a varrószobáját. Kiderül, hogy rajong a különleges és történetekben gazdag tárgyakért. A házikó ideális közösségi tér, gyakran járnak hozzá vendégségbe a barátai. Otthonában két dolgozósarok is helyet kapott – a nappali és a hálószoba melletti kuckóban is van íróasztala. A kertben pedig áll egy hatalmas diófa, amit még a férjével együtt ültettek.
„Ez a nagy diófa akkor volt csemete, amikor Andrással már kijártunk ide, és együtt terveztük a jövőt. Ő már akkor megfigyelte, van egy különös kis bemélyedés az oldalán, ami olyan, mint egy fényképkeret. Sok évvel később, amikor a fa már elég nagy volt hozzá, az ő portréja került ebbe a különleges, a természet által alkotott foglalatba. A dió őrzi nekem Andrist, akit örökre az életem részének tartok.”
Andrea az elmúlt csaknem két évtizedben úgy rendezte be az otthonát, hogy minden a kényelmét szolgálja. „Gyakran van társaságom, és nem félek az egyedülléttől. Megtanultam elfoglalni magam, örömömet lelem a saját kis házikómban. Színházban már nem játszom, helyette teljes munkaidőben alkotok és szeretem a családom.”
Fotó: Olajos Piroska
