„A testvérem halála óta rendszeresen kapok tőle jeleket. Az öcsém sokszor pöckölgette a gyufásdobozokat az asztalon úgy, hogy az élükre álltak. Az íróasztala tele volt dobozokkal. Amikor meghalt, a pakolászásnál azt vettem észre, hogy ha bármi leesik, az rögtön az élére áll. Még egy sárga csekk is megállt az élén úgy, hogy pontosan beleesett a hajópadló résébe. Egy másik alkalommal meg akartam gyújtani egy gyufát, a gyufaszál azonban kiugrott a kezemből, és a foszforos végével lefelé megállt a padlón. Nem akartam hinni a szememnek, máris rohantam a fényképezőgépemért, mert mindenképp meg akartam örökíteni. Ám mire odaértem a géppel, már nem tudtam lefotózni. Amikor észlelem a testvérem jelenlétét, mindig köszönök neki.”
Szöveg: Izing Klára
Fotó: TV2
