Lehetne keseregni azon, hogy múlik az idő, jönnek a ráncok és a plusz kilók. Nem lenne meglepő panaszkodni azért, hogy itt fáj, ott szúr, ezt is meg azt is műteni kell. Mondhatná, hogy egyre kevesebb körülötte a szintén aktív korabeli barát, kolléga, Oszvald Marika azonban évekkel ezelőtt eldöntötte: csak a jó dolgokra figyel és töretlenül hisz abban, hogy ha így tesz, akkor örökifjú és boldog marad.
Vince mellett ő is újra gyerek lehet
„Az élet és a környezetem szeretete számomra éltető energia és a kis unokám, Vince is egy csodálatos ajándék nekem, és azon kívül, hogy rengeteg munkám van, vele is igen sok időt töltök. Krisztike lányom nemrégiben visszament dolgozni, így most igyekszünk beszoktatni a lassan másfél éves fiatalembert a bölcsődébe, ahonnan állandóan hazahozza a bacikat. Amikor náthásan itthon van néhány napot, ha csak tehetem, segítek a lányomnak, és unokázom. Persze, az összes takonykórt elkapom tőle, ami aztán végigmegy az egész családon és a baráti körön, de mit lehet tenni? Hát egyszerűen imádom! Énekelem neki a Délibábos Hortobágyont, és tapsolok hozzá. Ha látnák, az édes kis pofiját, ahogy tágra nyílt szemmel csapkodja a lábát, olyan aranyos, hogy az nem igaz! Mostanában mindennap történik valami új: már majdnem beszél, minden szónak az első szótagját utánunk mondja, ami igazán szórakoztató. Hordjuk őt különféle programokra, játszóházba, táncházba, hogy ne legyen ingerszegény az élete – nevet Marika. – Persze, azt hozzá kell tenni, ezeket a helyzeteket én is nagyon élvezem, mert a mai napig gyereklelkű felnőtt vagyok.”
Boldogan kokettál a kofákkal
A Kossuth-díjas szubrett azt meséli, a kis Vince legalább olyan nyitott természetű, emberszerető és érdeklődő, mint a nagymamája – bár ő az egyedüllétet is megszerette. „Rengeteg vidéki fellépésem van, megesik, hogy egy nap nyolcszáz kilométert vezetek. Az előadásokon feltöltődöm a közönség szeretetével, a sikerrel, a csillogással, de utána nagyon jó hazajönni, lemosni a sminket, főzni valami finomat, hallgatni, ahogy a kertben csicseregnek a madarak, másnap korán reggel pedig kimenni a piacra és kokettálni a kofákkal, meg a régi ismerősökkel. Ott mindig nagyon örülnek nekem, körém állnak az emberek, kávézunk, beszélgetünk. De nem én uralom a társalgást! Civilben sokkal jobban szeretek figyelni és hallgatni másokat, megismerni a történeteiket, és gyakran csak akkor szólalok meg, ha valami foglalkoztat, vagy ha tanácsot kérnek tőlem. Ez – ahogyan múlik az idő – egyre gyakrabban előfordul. Csak akkor érdemes szólni, ha mondanivalónk van. De szeretem és igénylem a csendet, ahogyan az egyedüllétet is. Néha jó érzés visszavonulni a gödöllői házamba, és csak úgy lenni, mindenféle megfelelési kényszer nélkül. Olykor meg kell engednünk magunknak a lelassulást, különben nem lesz miből töltekezni.”
Ötven éve a színpadon, és tele van feladatokkal
Márpedig Oszvald Marikának szüksége van az energiájára. Számos fellépése mellett elvállalta a Duna Csináljuk a fesztivált! című showműsorát, ahol teljes erőbedobással versenyez az Utánam a vízözön című dallal, és mint mondja, nagyon élvezi, hogy részt vehet az évszázad magyar slágerének keresésében.
„Az idei évem tévés produkciója kétségkívül a Csináljuk a fesztivált! Nagy élményt jelent számomra, és sokan dicsérik az előadásomat, ami nagyon jólesik. Úgy érzem, méltó koronája ez annak az évnek, amikor éppen ötven esztendeje vagyok a pályán. Tavasszal az Erkel Színházban is csináltak nekem egy gyönyörű jubileumi gálaestet, az is egy jutalomjáték volt. A legnagyobb ajándék, hogy még mindig dolgozó nő vagyok, ami testileg és szellemileg is frissen tart, sosem hagy megöregedni. Tudom, hogy 71 évesen már nem sokan mondhatják el az én szakmámban, hogy ennyi feladatuk, szerepük van. Hálás vagyok azért, hogy minden megadatott, de úgy érzem, nagyon sokat tettem is érte. Az pedig, hogy van egy csodálatos családom, a meggy a habos torta tetején. Velük együtt imádom az életem.”
Nagyon várja a karácsonyt
A szubrett kedvenc ünnepe a karácsony. „A kis unokám ugyan már tavaly ilyenkor is velünk volt, de akkor még nem sokat fogott fel abból, hogy mi történik körülötte – meséli Marika. – Idén immár bölcsődés nagyfiúként a karácsonyi készülődés aktív részese lehet, és nagyon várom, hogy lássam az arcán a rácsodálkozást az ünnepi hangulatra, a látványra, az illatokra, az ízekre. Egész más a karácsony akkor, ha kisgyerek is van a családban.”
fotó: Schumy Csaba, Bognár Bogi, MTI/Szigetváry Zsolt
