Címlapsztori Sztárok

Mohai Tamás, a Drága örökösök naplopója: „Vágyom rá, hogy apa legyek”

Azt vallja, hogy egy művészt a szerepein keresztül ismerjék meg, hiszen az izgalmas, nem pedig a személye, ebből adódóan óvja a magánéletet. Pedig a 35 éves színész élete éppolyan figyelemre méltó, mint a színészi teljesítménye.

Végigjárta a ranglétrát, mára beérett, amiért megdolgozott. Szabadúszóként csak olyan szerepre mond igent, amelyet szívvel-lélekkel csinálhat.

„Izgalmas utat tettem meg mérföldkövekkel kikövezve és bástyákkal szegélyezve. Nagy horderejű döntéseket kellett meghoznom, de mindig a megérzéseimre hallgattam. Ha úgy érzem, akár egy porcikám is tiltakozik egy szerep vagy feladat ellen, akkor nem csinálom. Ha lennének gyerekeim, akkor kevesebbet gondolkoznék a felkéréseken, de amíg csak magamért felelek és nincs feleségem, családom, addig az elveimet helyezem előtérbe és a belső sugallatot követem. Nem az anyagiak vezérelnek, ha egy ügy izgalmas számomra, hiába nem fizet, gond nélkül megcsinálom” – árulja az RTL-en látható A Drága örökösök – A visszatérés sorozat sztárja.

A szerencse a tenyerén hordozza

Más pályát is választhatott volna, de abban találta meg önmagát, hogy a színészi játékot a lehető legkomolyabban tudja venni.

„A drámatagozaton egyértelmű volt, hogy ez az utam. Amikor az egyetem után védőháló nélkül kikerültem a világba, lehetőségem nyílt választani. Nem vágytam hierarchiára, ezért az alternatív színház jó ugródeszkának bizonyult: voltam díszítő, jegyszedő, jelmezes, aztán eljött az ideje, hogy sminkben és jelmezben, nézők előtt igazi színpadon, színészként szerezzek tapasztalatot. Később a Thália Színházban szépen lépkedtem a lépcsőfokokon, de jött a Sándor Pál által rendezett Vándorszínészek című film, és ultimátumot kaptam: színház vagy forgatás. Úgy éreztem, nem tehetem meg, hogy nem vállalom el a filmet, ezért eljöttem a teátrumtól. Nem bántam meg a döntésem, jó tapasztalás volt a forgatás, varázslatos emberekkel dolgoztam, és ez elindított egy úton. A szabadúszás előnye, hogy nem ragadok bele egy közegbe és folyamatosan megújulhatok. A szerencse a tenyerén hordoz. Jó érzés, hogy a saját lábamon is megállok, de teszek is érte. Fontosnak tartom, hogy az ember ne csak várjon, hogy bekopogtassanak az ajtaján a lehetőségekkel, hanem vegye a kezébe az irányítást és hozzon létre olyan dolgot, amellyel ő kopogtathat be másokhoz. Egy barátommal egy podcasten dolgozunk és írtunk egy sorozatot is, amely kiadásra vár. Aktív időszakot élek, a színészet és a forgatókönyvírás mellett rendezői ambícióim is vannak.”

A 35 éves színész elégedett az életével

Hálás a nagy-szüleinek

Családja mindenben támogatja. „Hiperaktív, túlmozgásos gyerek voltam, közepes vagy inkább elégséges magatartással. Mindig azt mondták, hogy lassuljak le, amiről nekem az volt a véleményem, ha lassúnak gondolják magukat hozzám képest, gyorsuljanak ők fel. Amikor megtaláltam a színészetet, akkor a hiperaktivitásom jó irányba kezdett áramlani, és ahogy felnőttem, le is lassultam. Fontos, hogy vektort találjon az ember, hiszen ha egy jó ügybe helyezi a felesleges energiáit, abba, ami érdekli, az pozitív kicsengésű lesz. A szülő feladata többféle sínre tenni a gyereket, és azt tolni, amelyiken a legjobban halad, hogy szárnyalhasson. Édesanyám és édesapám a hátszelem, mindkettőjüktől megkaptam a maximális támogatást, és ez a mai napig így van, biztos bázist jelentenek nekem, akikre bármikor számíthatok. A bátyámmal és a nővéremmel is jó a kapcsolatom, igaz ők Ausztriában élnek, ezért ritkán látjuk egymást. Ha hazajönnek, a szép tányérokat vesszük elő” – meséli nevetve Tamás, aki nagyszüleitől kapott útravalót is kamatoztatja.

„Sosem álmodtam nagyot, de nem azért, mert ne lennék ambiciózus, hanem azért, mert számomra a múlt és a jövő olyan fogalom, amivel nem igazán tudok foglalkozni. A vesszőparipám az aktív létezés, a jelen megélése, és az, hogy értékeljük, amink van. Ha séta közben kisüt a nap, megállok, és felé fordulva arra gondolok, milyen jó, hogy ezt megkapom. A pozitív, életigenlő hozzáállásom genetikus. A nagyszüleimtől kaptam, és hálás vagyok érte, hogy nem elégedetlenségekkel fogalmazom meg a napjaimat, hanem boldog pillanatokkal.”

Keresztszülőnek kérték fel

Karrierje szép ívben halad felfelé, életét kellemes elégedettség jellemzi. „Amikor nem dolgozom, a Duna-parton sétálok, a barátaimmal találkozom, és a kedves kis lakásomban vagyok a macskámmal. Olvasok, sorozatot nézek, nyáron fesztiválokra járok, télen pedig snowboardozom, és hamarosan új feladat elé nézek: egy nagyon jó barátomnak gyermeke születik, és engem kértek fel, hogy legyek a keresztapukája. Örömmel mondtam igent, és próbálom ezt a megtisztelő szerepet a legjobb tudásom szerint betölteni” – meséli Tamás.

„Vágyom rá, hogy apa legyek, ugyanakkor nem akarom elsietni. Sok olyan kapcsolatot látok, hogy fejest ugranak a házasságba, aztán egy-két év múlva elválnak. Várom, hogy az ideális szövetséges megérkezzen, akivel a jót és a rosszat is megélhetjük, és akivel átvergődhetünk az akadályokon. Ha megvan a megfelelő társ, semmi jónak nem vagyok az elrontója. Szeretném, hogy legyen valaki, aki eredendően fontosabb nálam, és akinek az életében jelen lehetek apaként. Szerintem szülőként az egyik legfontosabb, amit adhat az ember, a figyelem. Nem az számít, hogy valaki mennyire jó vagy rossz, hanem az, hogy ott legyen.”

Fotó: Rtl

Balázs Klári címlapfotózás

Gidamentés

Szofi a gólya

Csomagolásmentes üzlet

Iain Lindsay Britt nagykövet üzenete