Bár Sándor nem tartja magát kifejezetten romantikus alkatnak, nőnap alkalmából mindig meglepi a feleségét:
„Minden évben virágcsokorral köszöntöm Marit, és eltöltünk egy kellemes estét itthon. Nincsenek nagy gesztusok, a figyelmesség és az együtt töltött idő a legfontosabb” – mondja a színművész.
Amit Mari főz, az a kedvence
Annak idején a Madárkák című film forgatásán találkoztak először, majd három évvel később a Fészek Klubban.
„Viharos életet éltünk akkoriban, Kern Andrással, Tahi Tóth Lászlóval, Kovács Pistával mi voltunk a Vígszínház ifjú színészei, nem volt olyan este, hogy előadás után ne mentünk volna el lazítani, de amikor Marit megismertem, minden megváltozott: vágytam hozzá hazatérni, sokkal inkább hazamenni volt kedvem, mint elmenni mulatni. Ez egy jel volt, ebből tudtam, hogy nem mindennapi nő, aki igazi otthont varázsol, és akivel már az első perctől kezdve nagyon kellemesen teltek a mindennapjaink” – meséli Sándor, akit annak idején az éjszaka császáraként emlegettek. Felesége ösztönösen ráérzett, hogyan szelídítheti meg.
„Ez nem volt tudatos a részemről. Élték a legényéletüket, ahogy minden fiatal, az összes buliban benne voltak, én pedig meghagytam neki a szabadságot, és hogy minden a maga természetességében alakuljon. Tudtam, hogy művészember, a próbák és forgatások miatt sokszor éjszakázott, de mindig éreztette velem, mennyire fontos vagyok neki” – mondja Mari, aki főztjével is elvarázsolta a színészt.
„Amikor még csak udvarolt, megkérdeztem tőle egyik alkalommal: tökfőzeléket csinálok, szereted? Mire az volt a válasz, hogy fúj, ki nem állhatja. Attól magamnak még főztem, neki pedig más ételt készítettem. Végül csak megkóstolta, és az egész lábassal megette: »nem tudtam, hogy ilyen is tud lenni a tökfőzelék« – lelkendezett, és azóta is imádja. Ezért mondja mindig azt, amikor megkérdezik, mi a kedvenc étele, hogy az, amit én főzök.”
Ez is érdekelhet: Caramel és Szilvi hosszú házasságának titka: „Megszerettük egymás hibáit, és nem kritizálunk”
Az esküvőjükön Kern András volt a tanú
A házaspár szereti a közös ünnepeket, de a legkedvesebb számukra a karácsony. „Fiatal színészként számtalan darabban játszottam, és csak december 24-e, déli 12 óra maradt szabad a nősülésre. Marit ezen a napon évről évre a hajdani menyasszonyi csokrának megfelelően orchideával köszöntöm, és a szűk családdal együtt koccintunk. Ez már hagyománnyá vált nálunk.”
Náluk sem mindig minden felhőtlen
Bár a kapcsolatuk harmonikus, nem titkolják, hogy az évek során az ő házasságukat sem kerülték el a konfliktusok.
„Azt valljuk, hogy mindig az egészet kell nézni. Ennyi év alatt természetes, hogy nem mindenben értünk egyet, de fontos, hogy mindketten megőriztük a gyermeki énünket, és a humor mindig átsegített a nehézségeken. A legkönnyebb elválni: ha valami nem stimmel, sokan az első nehézségnél a válást választják. A legnagyobb kihívás az együttmaradás, ami sok türelmet, alkalmazkodást és megértést kíván. Nálunk sem mindig felhőtlen minden, hullámvölgyek itt is vannak.
Az, hogy közel ötven éve együtt vagyunk, mindkettőnkön múlik: humor és a szeretet nélkül biztosan nem tartanánk itt” – meséli Sándor, aki az apró figyelmességekben hisz.
„Szeretek a feleségem kedvébe járni, de nem viszem túlzásba: nagyritkán vásárolok, de ha Mari elküld valamiért, sosem jövök úgy haza, hogy ne hoznék neki pár szál virágot. A nagy romantikus gesztusok helyett többre tartom a hétköznapi figyelmességeket. Talán ez is az egyik titka annak, hogy ennyi év után is boldog a házasságunk. Sok mindent csodálok a feleségemben, de a legjobban azt, hogy engem kibír már ötven éve” – teszi hozzá nevetve.
Minden nap dolgozik a szerelemért Lukács Sándor: „Elválni könnyű, együtt maradni az igazi kihívás”
Bemutatóra készül
Sándor épp a Büszkeség és balítélet című darabot próbálja.
„Dolgosak a hétköznapok: több futó darabom is megy, az egyik legkedvesebb A két pápa, amelyben Jordán Tamással játszom. A bemutatóra is nagyon készülünk. Utána mindig közösen koccintunk a társulattal, rokonokkal, feleségekkel a lenti nagybüfében. Ha siker van, akkor nagyobb a buli.”
Rajonganak az unokájukért
A hétköznapjaik a színház köré szerveződnek. Mari, igazi tyúkanyóként, a család összetartó ereje.
„Amióta együtt vagyunk, a férjem foglalkoztatott színész, és a hobbija szorosan kapcsolódik a szakmájához. Költőként több könyve is megjelent, én pedig kialakítottam a saját életemet, miközben próbáltam biztosítani a harmóniát és a hátteret. Én foglalkozom az apró-cseprő hétköznapi dolgokkal: tyúkanyóként működöm, igyekszem összefogni a családot és mindent kézben tartani.
Ha nyáron van egy kis szabadidőnk, akkor szívesen utazunk, de például a síelés a színházi elfoglaltságok miatt kimaradt az életünkből. Fiatalabb korunkban még a nyaralás is összekapcsolódott a férjem hivatásával, a Szegedi Szabadtéri Játékokon mindig ott voltunk. Ha tehetjük, elutazunk a Balatonhoz, de Spanyolországot és Franciaországot is nagyon szeretjük” – meséli a színművész felesége.
Fiuk, Máté örökölte édesapja sármját, Magyarország egyik legsikeresebb férfimodellje, reklámarca volt. A mai napig nagyon szoros a kapcsolatuk, sétatávolságra laknak egymástól, így az unokájukat is gyakran látják. Leó hamarosan az ötödik születésnapját ünnepli.
„Igazi kényeztetős nagyszülők vagyunk, hiszen ez a dolgunk. A szülő nevel, mi pedig megteszünk mindent, hogy az unokánk kedvében járjunk. Aktívan részt veszünk Leó életében, napi kapcsolatban vagyunk. Ha kell, segítünk, és játékra is mindig kaphatók vagyunk. Szeretünk együtt mesejátékokra, bábszínházba járni, és egyszer már az Operában is megnéztünk egy gyerekeknek szóló előadást, ami nagy élmény volt.”
Fotó: Rózsa Erika, privát
