Rengeteg időt voltunk a szabadban is, a falut körülvevő terület kiváló terep volt a bújócskához, a labdajátékokhoz. Ma is boldogan gondolok vissza ezekre a gondtalan évekre.
Felnőttkoromban sokkal ritkábban adódott alkalom. Ha egészen őszinte akarok lenni, nem arról volt szó, hogy nem volt rá lehetőség, hanem arról, hogy én nem szántam rá időt. A tanulás, majd a munka került fókuszba, a társasjátékok pedig felkerültek a szekrény tetejére.
A játék nem gyerekes időtöltés
Ma már azt mondom, nagy kár. Az elmúlt hetekben többször is úgy alakult, hogy a munkám részeként játszottunk. Hihetetlenül jól éreztük magunkat, alig akartuk abbahagyni, pedig a „munkaidőnk” már rég lejárt.
Megerősödött bennem: játszani jó!
A játékot hajlamosak vagyunk gyerekes időtöltésnek tartani. Valaminek, amit idővel „kinő” az ember. Pedig ha jobban belegondolunk, a játék az egyik legősibb és legtermészetesebb tanulási forma. Amikor játszunk, valójában észrevétlenül tanulunk.
A gyerek a játékon keresztül fedezi fel a világot: megtanulja, mi történik, ha felépít valamit, és mi történik, ha az összedől. Megtanul várni, szabályokat követni, alkalmazkodni másokhoz. És ha belegondolok, ugyanez történik velünk felnőttként is.
Egy egyszerű társasjáték is megteszi
(Forrás: Getty Images)
Egy egyszerű társasjáték közben is tervezünk, előre gondolkodunk, mérlegelünk. Stratégiát alkotunk, döntéseket hozunk, és vállaljuk a következményeket. Ez a fajta „kockázat nélküli gyakorlás” nagyon értékes, mert megtanít hibázni is.
Játék közben az érzelmi intelligenciánk is fejlődik. Megtanuljuk kezelni az örömöt, a feszültséget, a versenyhelyzetet. Sőt, megtanulunk nyerni és veszíteni. Nem mindig könnyű – ezt is sokszor megéltem egy-egy játszma során –, de szükséges.
És van még valami, ami talán az egyik legfontosabb: a közösségi élmény. Leülünk egymással szemben, beszélgetünk, nevetünk, reagálunk a másikra.
Ebben a rohanó világban talán ez az egyik legnagyobb ajándék: jelen lenni mások és magunk életében.
És még valami: a játék örömet ad. A játék nem időpazarlás, hanem az élet egyik legtermészetesebb formája. Most pedig megyek, leveszem a szekrény tetején porosodó társasokat, keresek néhány játszótársat, és megszervezek hétvégére egy jó játékpartit.
Szeretettel: Judit
Endrei Judit többi írását ide kattintva tudod elolvasni.
