A Cycling Without Age (Biciklivel Kortalanul) program 2012-ben Dániából indult, és mostanra már több mint 55 országban van jelen. 2025 nyara óta Magyarországon is működik a riksás mozgalom. Gui Angéla, a hazai kezdeményezés ötletgazdája tíz éve önkénteskedik, rendszeresen szervez árva gyerekek javára jótékonysági eseményeket és adománygyűjtéseket.
„Egy ideje már megfogalmazódott bennem, hogy jó lenne az időseken is segíteni” – meséli Gui Angéla.
„Amíg a gyerekeim kicsik voltak, addig inkább azt vettem észre, milyen sok gyerek van, aki segítségre szorul. Aztán, ahogy a szüleim egyre idősebbek lettek, arra gondoltam, hogy olyan jó lenne a szépkorúakért is tenni, javítani az életminőségükön.”
„Bő egy évvel ezelőtt a Facebookon találkoztam ezzel a kezdeményezéssel”
„Megnéztem a hivatalos weboldalukat, és annyira megtetszett az ötlet, hogy úgy döntöttem, megpróbálom elhozni Magyarországra is. Kimentem Dániába, ahol megismerkedtem a mozgalommal, és aztán elkezdtem pályázgatni, hogy itthon be tudjam indítani a programot.”
Az első riksa tavaly nyáron Győrben gördült ki a Kálóczy téri Idősek Otthonának lakóival, most pedig már öt működik Magyarországon. A járgányok öt különböző helyszínen, a győri mellett egy gödöllői, egy nyíregyházi, valamint két budapesti idősotthonban vannak elhelyezve.
Több egy egyszerű kirándulásnál
A riksákat, amelyek különleges, elektromos rásegítésű, esővédő tetővel ellátott háromkerekű biciklik, önkéntesek, úgynevezett pilóták tekerik. Egy járműbe két utas tud beleülni.
„A dánok guruló varázsbuboréknak hívják, amiben bármilyen csoda megtörténhet” – teszi hozzá Angéla.
„És ezt szó szerint kell érteni, mert amikor egy önkéntes és egy vagy két idős ember útnak indul, ott tényleg olyan mélységek és magasságok vannak, amibe minden belefér. Az utasaink többsége bezárva, láthatatlanul, magányosan él, sokuk az idősek otthonában azt várja, hogy az élete véget érjen.”
„Ebből a bezártságból szakítjuk ki őket úgy, hogy visszaadjuk nekik a mozgás örömét, a szabadság érzését, és lehetővé tesszük számukra, hogy újra érezzék, ahogy belekap a hajukba a szél. Ez a program egy nagyszerű társadalmi innováció, amelynek a lényege, hogy a mozgásukban korlátozott vagy szépkorú emberek újra kapcsolatba kerüljenek a külvilággal.”
„Az idősek minden egyes utazás során megélik a természethez való közelséget”
„Közben újra átélhetik a biciklizés örömét. Nem beszélve arról, hogy útközben megoszthatják a történetüket a pilótával. A közösen megélt pillanatok megteremtik a kapcsolatot a generációk között. Ezek a kerékpáros élmények pozitívan hatnak a demenciával élők mentális állapotára is, és előhívhatnak belőlük régi emlékeket.”
„Dán kutatások azt is igazolták, hogy a riksázás az idősotthonok dolgozóira is jó hatással van”
„Ugyanis, ha egy idős lakó jobb (lelki)állapotban, boldogan tér vissza a riksaútról és kevésbé ingerlékeny, az megkönnyíti az ott dolgozók munkáját. Minden utazás több egy egyszerű kirándulásnál, mert amellett, hogy pillanatnyi élményeket ad, hosszú távon is hatással lehet az idősek jóllétére.”
„Előjöttek a régi emlékek”
Otoltics Imréné négy éve él a győri Kálóczy téri Idősek Otthonában, és elmondása szerint már rutinos riksázónak számít.
„Most már nagyon nehezen mozdulok ki innen, csak akkor hagyom el az intézményt, amikor a fiam hazavisz egy-egy napra” – mondja a 94 éves Ilonka néni. Ezért is tetszett annyira a riksázás, amit volt szerencsém többször is kipróbálni. Mindig nagyon szép időt fogtunk ki.”
„Első alkalommal a városba mentünk be”
„A Dunakapu tér környékére, majd a Szúnyog-sziget felé, majd végigmentünk a rakparton, és az önkéntesünk titokban bevitt bennünket az egyetem területére is. Több olyan városrészt útba ejtettünk, ahol korábban nem jártam. Mivel a fiatalember is győrszentiváni volt, ahogy én is, útközben jót beszélgettünk. Amerre mentünk, az emberek mosolyogva integettek nekünk, mi pedig visszaintegettünk.”
„Nagy élmény volt”
Faltusz Péter Antalné, a Kálóczy téri Idősek Klubjában hallott először erről a lehetőségről.
„Rögtön jelentkeztem rá, mert még sosem ültem ilyen járművön”
– újságolja Erika néni.
„Amikor a pilótánk megkérdezte, merre menjünk, azt kértem, hogy a Radó-szigetre. Sok jó élményem fűződik oda, mert amikor az unokáim kicsik voltak, sokat jártunk ott, és nagyon szerettem volna visszatérni. A sziget mindkét oldalát bejártuk, csodálatos volt. A fák gyönyörűen virágoztak, és hamar előjöttek a régi emlékek.”
„A Jedlik-hídon jöttünk vissza, úgyhogy nagy túrát tettünk. Az úriember, aki vitt minket, nagyon kedves fiatalember volt, biztonságosan vezetett, vigyázott ránk, le a kalappal előtte! Nagyon jó társaságunk volt. Nekem annyira felemelő érzés volt ez a kirándulás, meg egyáltalán az, hogy így gondolnak az idősekre, és ilyen lehetőséget kínálnak nekünk ebben a szeretetlen világban.”
Ezt olvastad már?
Láthatatlanból láthatóvá válnak
„Amikor egy önkéntes elviszi az időseket egy utazásra, a járókelők integetnek, az autósok dudálnak, többen megállnak beszélgetni, egy olyan szintű kapcsolódás jön létre, ami új élményeket jelent” – magyarázza a mozgalom hazai megvalósítója.
„A láthatatlanságból láthatóvá teszi őket. És nemcsak láthatóvá válnak, hanem valakivé is. Amikor elindulnak a riksával, az olyan, mintha egy másik dimenzióban lennének.”
Angéla azt is hozzáteszi, hogy néha igazán megható utazásaik vannak.
„Volt olyan utasom, aki, mikor beült a riksába, azt mondta, hogy már négy éve meg akar halni. Azért költözött be az idősek otthonába, mert azt hitte, egy héten belül meghal.”
„Azóta ül, és várja a halált”
„Miközben mentünk és mentünk, sorra előjöttek az emlékek, és egy órával később az idős úr úgy szállt ki a riksából, hogy azt mondta, »most ismét az élet részévé váltam«. Ezért mondom azt, hogy minden egyes utazás egy csoda.”
Az önkéntesnek is sokat ad
Nagy Bence szerint az út során szerzett élmények nemcsak az idős emberek életét teszik gazdagabbá, hanem az övét is.
„Riksázni hatalmas élmény számomra, de ami még fontosabb, hogy az utasaimnak is örömet szerezhetek” – magyarázza az egyetemista srác.
„Látom is rajtuk, hogy nagyon élvezik az utakat: nézelődnek, beszélgetnek, viccelődnek és kíváncsiskodnak. Amikor utazunk, megható látni, ahogy újra átélik a fiatal korukat. Jó érzés kalandokat nyújtani olyanoknak, akik maguktól nem biztos, hogy el tudnának menni rájuk, viszont százszázalékosan megérdemlik. Számomra ez nemcsak kellemesen, de nagyon hasznosan is eltöltött idő.”
Szöveg: Szűcs Anikó
