A színésznő a Jutalomjáték premierje előtt mesélt a próbafolyamatról, a bemutató előtti rituáléiról, és arról, hogy hosszú évek után végre valódi pihenés vár rá ezen a nyáron.
„Mivel nagy visszajáró vagyok a Kőszegi Várszínházba, így van rutinom arra, hogyan töltsem a premier napját. Ilyenkor igyekszem nem túlizgulni a dolgokat. Megpróbálok minél többet pihenni, sokat sétálok, ismerkedem az emberekkel, hogy egy kicsit eltereljem a figyelmemet.
Minden előadás előtt van egy rituálém: beviszek magammal egy rejtvényt, és a kezdés előtt nagyjából egy órával rejtvényt fejtek.
Ezzel le tudom kötni az agyamat, de nem kapcsolok ki annyira, hogy leessen az energiaszintem, ugyanakkor nem is azon pörgök, hogy úristen, mi fog történni. Ez már hozzátartozik a rutinomhoz, de sok darabnál egészen más szokásaim, kisebb babonáim is vannak: olyan dolgok, amelyeknek egyszerűen meg kell történniük.”
Nem is munka, inkább szerelem
Huszonnégy évesen lépett először a Karinthy Színház színpadára, és azóta élete csaknem felét ott töltötte.
„A színház a megmentőm, a biztonságos közegem. Nagyon örülök annak, hogy most az anyaszínházam és a nyári színház összefonódik. Szinte mindenki itt van, akit szeretek. Nagyon érdekes ezt megélni, hogy azok az alkotótársak, akikkel év közben a kőszínházban dolgozunk és együtt hozunk létre varázslatokat, most itt vannak velem a nyári színházban is. Ez nekem óriási megnyugvást ad.”
Nemrég Az évad legjobb női színésze díjjal és az Örökös Tag címmel is elismerték.
„Annak a színháznak az örökös tagja lenni, ahol a legjobban szeretek dolgozni, az egyik legnagyobb megtiszteltetés. Épp azon gondolkodtam, milyen szerencsés vagyok, hogy ezt a kitüntetést a közönség is visszaigazolta. Számomra ez azt jelenti, hogy jó úton járok.
A színházban tudok kiteljesedni, nekem ez az első a munkáimmal kapcsolatban, már ha ezt munkának lehet nevezni, hiszen ez valójában inkább szerelem.
Persze nekem is vannak olyan napjaim, amikor úgy érzem, talán jobb lett volna ki sem nyitni a szemem, ilyenkor jó lesz ránézni ezekre a plakettekre. De ugyanilyen fontos, hogy ott vannak mellettem a barátaim és a családom. Ha én éppen elfelejteném megünnepelni ezeket a pillanatokat, ők helyettem is megteszik, és szívből örülnek velem.”
„Az otthonunk a nyugalom szigete”
A színház mellett egyetemen is tanul, emellett nyári táborokat szervez fiataloknak, idén azonban tudatosan úgy alakította a programját, hogy végre jusson ideje a feltöltődésre is.
„Most olyan ügyesen szerveztem meg a nyaramat, mint még soha. Augusztusban ugyan lesznek előadásaim, de korántsem annyi, mint az évadban, amikor akár huszonötöt is játszom egy hónapban. Az egyetemen is szünet van, tábort viszont tartok fiataloknak. Ezeket nagyon élvezem: jó érzés, ha úgy mehetnek haza, hogy kaptak egy kis útravalót, megerősítést, vagy sikerült feloldani bennük egy-két görcsöt” – meséli Andi, aki idén nyáron párjával, Gáborral belföldön pihen.
„Az sem baj, ha végül nem megyünk sehova.
Nagyon szeretjük az otthonunkat, a kiskutyáinkkal és a kerttel együtt igazi nyugalom szigete. Most inkább arra vágyom, hogy békében, csendben legyünk. Jönnek majd a barátok, én pedig megetetem őket. Általában megrendelésre készítem az ételeket: van olyan társaság, amelyik ragaszkodik a lecsóhoz, más a kolbászos krumplilevest kéri. Én pedig nagyon szeretem kényeztetni őket.”
Ez is érdekelhet:
Boldog gyerekkora volt
A nyárról beszélgetve hamar szóba kerülnek a gyermekkori emlékek is. Gyomaendrőd ma is meghatározó része az életének, gyökereire pedig a mai napig büszke.
„Csodálatos nyaraim voltak. Anyukám hosszú ideig kabinosként dolgozott a gyomaendrődi fürdőben, úgyhogy gyakorlatilag júniustól augusztus végéig ott éltem. Nagyon szép gyerekkorom volt, a nyarak pedig tényleg arról szóltak, hogy gyerek lehettem, amiért a mai napig hálás vagyok a szüleimnek. Reggel kimentem a szabadba, és estig haza sem jöttem.
Gyomaendrődön ott van a gyógyfürdő, a Körös, így a nyaraim a vízről, a sátorozásról, a szabadtéri főzésekről, a focizásról és a fára mászásról szóltak.”
Bár erősen kötődik a szülővárosához, komoly döntést hozott: megválik a régi családi háztól.
„Most éppen elszakadásban vagyok, mert eladom a szülői házat. Ez érzelmileg nagyon nehéz, de sajnos édesapám és édesanyám már elhunytak, és ott van egy ház, amit én örököltem. Négy évig fel sem merült bennem, hogy eladjam, annyira ragaszkodtam minden egyes porszemhez.
Aztán rá kellett jönnöm, hogy a szülői ház szülők nélkül már csak egy ház.
Remélem, hogy az új lakói legalább olyan boldogok lesznek benne, mint amilyenek mi voltunk. Ettől függetlenül a város mindig az otthonom marad, vannak ott barátaim, ismerőseim, úgyhogy mindig lesz miért és kihez hazamennem. Büszke vagyok arra, honnan jöttem, gyomaendrődi lány vagyok, és az is maradok.”
Jövőre diplomázik
Andi a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktori szakának hallgatója.
„Évek óta drámát tanítok gyerekeknek, és nagyon élvezem a velük való közös munkát. Szerettem volna ezt a tudást magasabb szintre emelni, ehhez pedig, úgy gondolom, egy diploma is fontos. A jövőben így még több lehetőségem lesz drámaórákat tartani a diákoknak. A mai rohanó világban rengeteg inger és benyomás éri a gyerekeket, ezért úgy érzem, minden segítségre szükségük van ahhoz, hogy jobban megértsék önmagukat és a körülöttük lévő világot.”
Fotó: Olajos Piroska, instagram
A videó AI alapú programmal készült.
