22 év után is fülig szerelmes a férjébe Balázsovits Edit: „Tetszett, hogy belekeveredtem egy másfajta világba”

A fotózás után rögtön nyaralni indultak. Hogy telnek a nyaraik?

Edit: Idén igazán szerencsés helyzetben vagyunk, mert két hetet is együtt tudunk tölteni hármasban. Ez nem minden évben adatik meg. Ráadásul Richárd még mindig szívesen jön velünk, ami szerintem egyáltalán nem magától értetődő ebben a korban. És a kutyusunk, Viola is velünk tart. Akkor vagyok igazán nyugodt, amikor együtt vagyunk, és senki nem marad ki a csapatból.

Nem lehetett nem észrevenni, milyen büszkén néz önre a férje. Tudatosan figyelnek arra, hogy a másiknak visszajelezzenek, kedvesked­jenek?

Edit: Dodó mindig ilyen volt, és nem csak úgy udvariasságból bókol. Ha mond valamit, azt komolyan is gondolja. Nagyon jó érzés, rengeteget ad az önbizalmamhoz. A külsőm mellett a munkámban, vagy éppen abban, amit csinálok, ugyanúgy támogat.

Azt hiszem, én kevésbé vagyok bőkezű a dicséretekkel.

József: Ez azért alakult így, mert a kapcsolatunk elején inkább Editnek volt nagyobb szüksége a megerősítésekre. Nekem mindig volt egy egészséges önbizalmam, ezt otthonról hoztam. Editnek viszont, amikor megismertem, teljesen érthetetlen módon nagyon kevés önbizalma volt. Ez pedig különösen furcsa volt egy olyan eredményes, tehetséges és szép embernél, mint ő. Hálás vagyok azért, hogy a feleségem ennyire gyönyörű, és engem is motivál, hogy fitten tartsam magam.

Mi az, amire 22 év után után is tudatosan odafigyelnek?

József: Nagyon jó, ha az embernek, akivel úgy dönt, hogy örökre összeköti az életét, nagyjából egyforma a világlátása, hasonlóak a gyökerei és az értékrendje. Ez lekicsinyíti a problémamennyiséget. Így is épp elég mindenféle apróságon összeveszni, ezért jó, ha az ember a fölösleges konfliktusokat eleve kigyomlálja.

Edit: Pedig a családjaink nagyon mások. Dodó klasszikus polgári családból jön, én művészcsaládból. Teljesen más volt a közeg, máshogy éltek, máshogy ettek. Nálunk például nehéz, hogy hobbija legyen az embernek, a munkánk a hobbink. Egy színésznek inkább arra van igénye, hogy egy kicsit kevesebb inger érje. Kevésbé vágyom arra, hogy mindig történjen valami.

Mennyire volt kihívásokkal teli összecsiszolni a két különböző családi mintát?

Edit: Tetszett, hogy belekeveredtem egy másfajta világba, és szerintem Dodónak is, hogy belekeveredik az enyémbe. Persze óhatatlanul vannak konfliktusok, amikor két ennyire különböző rendszer összecsattan.

József: Nekem egzotikus élmény volt. Az én családomban mindenre volt szabály: mekkorára kell vágni a kenyeret, mikor kelünk, mikor fekszünk, mindenre volt egy bevett rend.

Érdekes volt megtapasztalni, hogy van olyan család, ahol tulajdonképpen az a szabály, hogy nincs szabály.

Editéknél azt láttam, hogy minden úgy történik, ahogy éppen adja magát. A munka az szent volt, de azon kívül sokkal szabadabban éltek. Nekem ez volt a nagy meglepetés: hogy így is működik. És nemcsak, hogy működik, hanem nagyon jó így élni.

Végül mi győzött: a szabályok vagy a spontaneitás?

József: Lemondtam a szabályokról, mert láttam, hogy így is működik a világ. Természetesen azért náluk is vannak, de közel sem annyi, ahogyan felnőttem. A gyereknevelés terén is, mondhatni, feladtam az elveimet, és Editre hagyatkoztam.

Szülőként mit tartanak a legfontosabbnak?

Edit: Én mindig úgy gondoltam, hogy meg kell bízni a gyerekben. Számomra egy dolog volt igazán fontos: hogy ő is annyira bízzon bennünk, hogy ha baj van, akkor először nekünk szóljon. Úgy tűnik, ez működött, Richárddal soha nem voltak komoly problémák. Ő egy nagyon klassz srác.

Nem biztos, hogy azért, mert mi olyan jól neveltük, lehet, hogy egyszerűen ilyen, és kész.

A liberálisabb nevelésben hiszek. Persze meg kell húzni a határokat, és lehet, hogy ebben néha hibáztam, mert túl kevés határt húztam. Inkább mindent megbeszéltem vele, de erre azt szoktam mondani, hogy mindenki úgy szeret, ahogy tud.

József: Edit magabiztosan mondta, hogyan kell csinálni. Én sok mindent másképp láttam, de aztán arra gondoltam: honnan tudhatnám, hogy kinek van igaza? Akkor legyen úgy, ahogy ő gondolja, aztán majd meglátjuk. És végül igaza lett, nagyon büszke vagyok a családunkra. Hálásan nézek vissza ezekre az évekre, mert szerintem ennek is köszönhető, hogy nekem apaként sokkal bensőségesebb kapcsolatom alakult ki a fiammal, mint amilyen nekem volt a saját apukámmal. Pedig ő nagyon szeretett, és én is nagyon szerettem őt.

Richárd, három évig külföldön tanult. Van olyan útravaló, ami sokszor eszébe jutott?

Richárd: Amikor kimentem egyedül Hollandiába, nem éreztem nehéznek vagy ijesztőnek. Ez annak is köszönhető, hogy a szüleim mindig megadták a teret, bíznak bennem, és számíthatok rájuk. Fiatalabb koromban is hagyták, hogy meghozzak fontos döntéseket, és engedték, hogy én válasszam ki, mit szeretnék csinálni.

Edit: Szerintem az, hogy valaki biztonságban érezze magát a családjában, a legfontosabb. Hogy mindig úgy érezze, van alatta egy háló. Mi ezt a védőhálót adjuk neki.

Nem lehetett könnyű megélni, hogy a fiuk több mint ezer kilométerre költözött.

József: Torokszorító érzés ránézni az üres gyerekszobára, de közben örülök neki, hogy azt csinálja, amit szeret, és örömmel jön haza.

A drámatagozatra próbálták rábeszélni Richárdot, mert látták benne a tehetséget. Nem vonzza a színészi pálya?

Richárd: A politika jobban érdekel, és a színészet kiszámíthatatlan szakma. Teljes szívvel kell csinálni, én pedig nem akartam egyetlen irányba elköteleződni, mert ha nem jön be, akkor nem könnyű váltani. Még ha valakit fel is vesznek a Színművészetire, el is végzi, és még szerződést is kap, akkor is nehéz érvényesülni a pályán.

Edit: Nekem az a megnyugtató, hogy a fiam azt csinálja, amit szeret, és abban találja meg a boldogságát. Az én szüleim is maradéktalanul támogattak annak idején, és én is ugyanígy támogatom Richárdot, bármilyen utat is választ. Egyszer eljött velem egy forgatásra, és ott megkérték, hogy álljon be egy jelenetbe. Amikor megláttam őt a monitoron, nagyon emlékeztetett a papámra.

A papám nagyon szép férfi volt, úgyhogy örülök, amikor látom Richárdon a vonásait.

Most, hogy Richárd már felnőtt, és a saját útját járja, hogyan alakult át az életük?

Edit: Olyan kegyes a sors, hogy rengeteg munka zúdult rám, ami segített abban, hogy könnyebben megéljem ezt a nagy életváltást: azt, hogy a mindennapi anyai feladatok egyszer csak kevesebbek lettek. Tulajdonképpen visszatértem ahhoz az élethez, amit még a Richárd születése előtti időszakban éltem. És élvezem. Hál’ istennek Dodó sem bánja, vagy ha mégis, akkor nem mondja.

József: Nekem az a jó, ha Edit sokat játszik és sikeres, ettől lesz boldogabb, vidámabb, kiegyensúlyozottabb. Nekem pedig nem kell megpróbálnom ezer ember rajongását pótolni. (Nevet.)

Fotó: Kecskés Kala • styling: Gál Nóra • smink, haj: Nevelős Emma • Ruha: Massimo Dutti, Boss, Nanushka, G-Star Raw, Levi’s, ZARA, Review, EVA REMENYI