Régen minden szegény ezt ette, mert nem volt más: meglepően jó ízű krém, ami a semmiből készül

Kinyitod a hűtőt, és gyakran úgy érzed, hogy nincs benne semmi? Nagyszüleink valószínűleg csak mosolyognának ezen. A második világháború éveiben ugyanis sok családnak valóban néhány alapélelmiszerből kellett megoldania a heti étkezést. A szükség pedig elképesztő kreativitást szült: olyan receptek születtek, amelyek közül néhány ma is meglepően finomnak tűnik.

Régen még szakácskönyveket is adtak ki, melyek éppen azt tanították a háziasszonyoknak, hogyan lehet kevés alapanyagból tápláló fogásokat készíteni, hogy segítsenek alkalmazkodni az egyre szűkösebb lehetőségekhez.

Ma is érdemes tanulni belőlük.

Élelmiszerjegyek és mindennapi leleményesség

A háború éveiben Európa-szerte elterjedtek a jegyrendszerek. Az emberek csak meghatározott mennyiségű alapélelmiszert vásárolhattak, ezért minden morzsa számított.

Magyarországon is fokozatosan vezették be a különféle korlátozásokat és az alapvető élelmiszerek jegyre történő kiadását. A lakosság – és persze főleg egy gyakorló háziasszony – egyre gyakrabban kényszerült helyettesítő alapanyagok használatára.

A háborús szakácskönyvek egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy semmit sem szabad kidobni. A maradékból leves készült, a szikkadt kenyérből morzsa, a burgonyából pedig olyan sütemények és péksütemények, amelyekhez normál időszakban senki nem használt volna krumplit.

Amikor a tojás luxuscikknek számított

Ma természetesnek vesszük, hogy bármikor vehetünk egy tucat tojást a boltban. A negyvenes években azonban sok család számára a tojás valódi kincs volt. Egyes receptekben a szakácsnők fél tojással dolgoztak, a másik felét pedig egy következő ételhez tették félre.

Nem véletlen, hogy ekkoriban egyre népszerűbbek lettek azok a sütemények, amelyek kevés tojást, kevés vajat vagy egyáltalán semmilyen drága alapanyagot nem igényeltek. Talán nem véletlen az sem, hogy ma például húsvét vagy karácsony előtt annyit foglalkozik mindenki azzal, mennyibe fog kerülni egy tojás.

Egy soktojásos édesség a gazdagság és így az ünnepi asztal szimbóluma lett.

A kalács, amelyhez nem kellett tojás

A korabeli receptek egyik legismertebb darabja egy tojás nélküli ünnepi kalács volt. A tésztába liszt, főtt burgonya, kevés cukor, zsiradék, élesztő és egy kis tej került.

A mai szemmel furcsának tűnő recept mögött nagyon is logikus gondolkodás állt. A burgonya segített puhábbá tenni a tésztát, miközben csökkentette a drágább alapanyagok felhasználását. Nem véletlen, hogy a burgonyás kenyerek és kalácsok ma is népszerűek számos európai országban.

Hús helyett zöldség

A hús hiánya szintén kreatív megoldásokhoz vezetett. Káposztából, kelből, répából vagy burgonyából készültek fasírtok, lepények és töltelékek. Milyen érdekes, hogy ma a zöldségfasírtokat úgy kínálják a szakácskönyvek és receptoldalak, mint valami újdonságot, nem?

Aki erdő közelében élt, gyakran gyűjtött gombát, erdei gyümölcsöket és egyéb ehető növényeket. Ezek az alapanyagok levesekben, főételekben és mártásokban is helyet kaptak.

A legendás „krém a semmiből”

Talán a legérdekesebb recept mégsem egy főétel, hanem egy desszert. A háborús háztartásokban sokszor készült egy különleges édesség, amely szinte semmiből állt össze.

Hozzávalók:

• 2,5 dl víz
• 4 kockacukor vagy ennek megfelelő cukormennyiség
• 1 evőkanál liszt
• fél citrom leve

Az elkészítése is egyszerű volt, nem csak az alapanyagok listája. A vizet a cukorral, a liszttel és a citromlével felforralták. Ezután a lábast hideg vízbe állították, majd addig keverték, amíg könnyű, habszerű krém nem keletkezett.

Aki tehette, egy kanál lekvárral vagy kevés kakaóval gazdagította. A mai desszertekhez képest szerény édesség volt, de akkoriban igazi kuriózumnak számított.