A TV2 népszerű értékmentő műsorából megismert Molnár Viktornak a három fia, Félix, Vince és Titusz, valamint a lánya, Luca már a családi vállalkozásban is besegít.
„Nemrég lett vége egy balatoni művészeti vásárnak, amit komoly előkészületek, csomagolás és szervezés előzött meg. Ebből a gyerekek is kivették a részüket. Nekem legfeljebb hétvégi pihenések jutottak, a klasszikus nyaralásnak pedig még a közelében sem járunk. Ez nem minden évben van így, most egyszerűen így alakult. Viszont van egy nyaralónk, ahol általában a hétvégéket töltjük.
Ott mindig akad valamilyen tennivaló, ezért a pihenés mellett a munka is része ezeknek a napoknak.
Persze sütögetünk, együtt vagyunk, de a gyerekek már nagyok, mindenkinek megvan a saját élete, érdeklődése és programja, ezért egyre nehezebb összehozni az egész bandát.
Nézd meg a galériában, milyen jóképűek Molnár Viktor fiai:
Egyik kicsi, a másik pici volt
A fiúk és Luca között kevés a korkülönbség. Édesapjuk szerint ennek megvoltak az előnyei és a kihívásai is.
„Nagyon közel vannak korban egymáshoz a gyerekek. Az első kettő között 15 hónap van, utána pedig nagyjából kétéves korkülönbségek következnek, ezért gyakorlatilag úgy nőttek fel, hogy egykorúak. Bizonyos szempontból ez egyszerűbb volt, mert hasonló élethelyzeteken mentek keresztül,
ugyanakkor nehezebb is, mert egyszerre kellett trenírozni több, hasonló felfogású gyereket.
Viszont nagyon jó volt látni, ahogy karöltve, egymással párhuzamosan fejlődött a személyiségük, még akkor is, ha teljesen különböző karakterek” – meséli a műtárgykereskedő.
„A gyerekeim tényleg nagyon jó gyerekek, a legnagyobb fiam már húszéves. Igazából most, hogy közelebb vannak a felnőttkorhoz, sokkal könnyebb velük, mint akkor, amikor még kicsik voltak. Akkor a mindennapi teendők – az óvoda, az iskola, a szervezés – jelentették a legnagyobb kihívást. Már egészen kis koruktól arra törekedtünk, hogy önállóak legyenek.
Egyedül közlekedtek, önállóan jártak iskolába, nem volt jellemző, hogy folyamatosan hurcolni kellett volna őket.
Talán ez volt az egyetlen, amire tudatosan figyeltem, hogy ne érje őket meglepetés az életben. Ennek meg is lett az eredménye: magabiztos, talpraesett fiatalok lettek. Egyedül utaznak, vezetnek, képesek egy háztartást is önállóan működtetni, főznek, mosnak magukra. Persze a korukból adódóan néha kell egy kis ösztönzés nekik is, de alapvetően mindegyikük képes arra, hogy önálló életet éljen.”
hogy bárhol megállja
a helyét az életben
Még többet olvasnál a Kincsvadászokról?
- Gyönyörű nő a kincsvadász Nagyházi Lőrinc felesége: először mutatta meg kisfia édesanyját
- Nézd meg a nagyi porcelánját: ha ez van az alján, a Kincsvadászokhoz is szaladhatsz vele
- Miért piszkálja állandóan Fertőszögi Péter a Kincsvadászokban Nagyházi Lőrincet? Ez a titkuk
- Titkokat árult el a családjáról dr. Katona Szandra: „A férjem és a fiam érzik a hiányomat”
A legjobb iskola az önállóság
A Kincsvadász számára természetes, hogy gyermekei idővel önálló életet kezdenek.
„Én is viszonylag korán kezdtem dolgozni, ezért ezt a folyamatot a helyén tudom kezelni. Eljön az a kor, amikor a gyerekek felnőnek, és a saját életüket kezdik építeni. Ezt a világ legtermészetesebb rendjének tartom. Az embernek el kell fogadnia, hogy a gyerekek egyszer kirepülnek a családi fészekből” – mondja Viktor, akit a szülei is így neveltek.
„A legnagyobb iskola számomra a szabadság volt. Szabadon jöttem-mentem, rengeteget tapasztaltam, és úgy érzem, ezek az élmények nagy hatással voltak a felnőtt életemre. Fontosnak tartottam, hogy a gyerekeimnek is megadjam ezt a lehetőséget: megtanulják beosztani az idejüket, döntéseket hozzanak a saját tevékenységeikről, természetesen egy egészséges kontroll mellett.
Nem próbálok helyettük programokat kitalálni, vagy rájuk erőltetni olyan dolgokat, amiket nem szeretnének.
Ha az előre megbeszélt kötelező feladataikat elvégzik, onnantól kezdve szabadon használhatják az idejüket arra, amire csak szeretnék. Luca például Angliában tanul, a középső fiam most jött haza egy többhetes utazásból. Nagyon örülök, hogy ennyire önállóak és mobilisak. Ez a generáció már sokkal természetesebben mozog a világban, sokkal rugalmasabb és nyitottabb, mint a miénk volt. Számukra teljesen magától értetődő, hogy útra kelnek, új helyeket fedeznek fel, és egyedül intézik a dolgaikat.”
Otthon mindig nyitva van az ajtó
Nem tartja magát szigorú apának, a gyerekei azonban pontosan tudják, milyen keretek között mozoghatnak, ezért nem élnek vissza vele.
„A bizalom biztos alapokon áll közöttünk, és ha valamit megbeszélünk, vagy kérek tőlük, azt általában nem kell tízszer elmondani. Persze a gyerekek nem egyformák, mindegyikük más személyiség, de alapvetően lehet rájuk számítani. A vállalkozásomból is kiveszik a részüket, rengeteg mindenben segítenek, emellett pedig mindegyikük dolgozik a nyáron valamilyen diákmunkában. Szerintem ez így van rendjén, mert fontos, hogy megtanulják, milyen értéke van a pénznek” – meséli a Kincsvadász, aki a gyereknevelés terén a bizalomra és a példamutatásra helyezi a hangsúlyt.
„Fontosnak tartom, hogy emberek maradjanak, és mindenkit egyenrangúként kezeljenek az életben, függetlenül attól, milyen anyagi helyzetből jön, milyen autóval jár, vagy honnan érkezik.
Egy kevésbé tehetős embert ugyanazzal a tisztelettel kell kezelni, mint azt, akinek több lehetősége van. Én pedig azt tanultam a gyerekeim által, hogy ha az ember jó iránymutatást ad, akkor nincs szükség arra, hogy mindent újra és újra elmondjon. A gyerekek leginkább a példából tanulnak, amit látnak maguk előtt, az válik számukra természetessé. Úgy gondolom, olyan apa vagyok, akihez bármikor és bármivel fordulhatnak tanácsért.
Lehet, hogy nem pont abban a pillanatban, amikor ők szeretnék, de alapvetően ilyen a hozzáállásom.”
Ki viszi tovább a vállalkozását?
Örülne, ha valamelyik gyermeke átvenné a stafétát, de ez egyelőre csak egy álom.
„Reménykedem abban, hogy egyszer majd valamelyikük folytatja, amit felépítettem. Nagyon sokat vannak velem, sok mindent látnak a munkámból, de nem szeretném rájuk erőltetni ezt a hivatást, mert könnyen az ellenkező hatást érhetem el vele. Inkább csak bízom benne, hogy valamelyikük egyszer ezt az utat választja. Ha pedig nem így lesz, az is teljesen rendben van, mert számomra az a legfontosabb, hogy boldogok legyenek abban, amit csinálnak.”
Fotó: Schumy Csaba, Archív
