Legjelentősebb hazai fűszernövényünk a 16. század elején került be Európába, de csak a 18. századtól kezdték általánosan használni, mert olcsóbb volt, mint a bors. Innen erednek az elnevezései is: vörös bors, törökbors. A hazai specialitás úgy keletkezett, hogy az érett paprikát leszedték, felfűzték, kiakasztották a napra (és látványossá tették vele a parasztportákat), majd megtörték, megőrölték. A szegedi paprika 1850-ben indult el világhódító útjára, az első világháború után Kalocsa és környéke is felzárkózott édesnemes paprikáival.
A klímaváltozás veszteségei
Megkérdeztük Varga László kertészmérnököt, szaktanácsadót, zöldségtermesztői szakmai vezetőt, mi várható a jövőben?
„Az utóbbi évek klímaváltozása miatt sajnos hozzá kellett szoknunk az időjárási szélsőségekhez, amelyek felborították a termesztési szokásainkat. Gyakorlatilag eltűnt a tél, ami a gázszámla szempontjából jó, de a növénytermesztésben sokszorosan megisszuk a levét. A tartós téli fagyok hiánya miatt mind a talajlakó rovarok, mind a talajból fertőző gombás eredetű betegségek könnyedén áttelelnek, ezért jóval korábbi és jóval nagyobb kártételeket okoznak. Legalább ekkora probléma az is, hogy az enyhe telek mellett a szinte mediterránná vált nyaraink miatt több olyan rovarkártevő is betelepült (poloskafélék, kabócák stb.), amelyekkel néhány éve még nem kellett foglalkoznunk a paprikatermesztésben. Most viszont az általuk okozott közvetlen rágási, fúrási, szívogatási kártételek mellett már egyre nagyobb gond az is, hogy olyan gyógyíthatatlan betegségeket is terjeszthetnek, mint a vírusok és a nagy meglepetést okozó stolbur nevű kórokozó, amelyek az utóbbi két évben óriási veszteségeket okoztak. A kártevők felszaporodása mellett a szélsőségessé vált klimatikus viszonyok miatt (aszály, csapadékhiány, hőségnapok, stb.) több olyan élettani probléma is nehezíti a paprikatermesztők sorsát, mint a napégés (helyesen: UV-perzselés) vagy a kalciumhiány, amelyekkel régebben is voltak ugyan gondok, de messze nem ilyen mértékben. Természetesen minden említett probléma ellen van megfelelő védekezési lehetőség. Csak a beidegződések és a megszokások helyett egy jóval tudatosabb termelői szemléletet kell elfogadni, ami elsősorban a megelőzésre épül, és nem az utólagos tűzoltásra, mert arra már sem idő, sem hatóanyag nincs.”
4000 tonnával kevesebb a termés
A paprika forradalmasította a magyar konyhát, kialakultak a legjellegzetesebb magyar ételek, a gulyás, a pörkölt, a halászlé, amelyek mind a zsiradékban pirított hagymával elkevert paprika alapon készülnek. A szegedi és kalocsai paprika változatai, az édesnemes, a csemege, az erős világhírűvé váltak. Azt gondolhatnánk, mi más lehet ez, mint sikertörténet, a magyar gasztronómia diadalútja és jelentős exporttényező. Ám sajnos nem így van! A magyar paprikával kapcsolatban egyre több a baljós prognózis. A termőterület és a termés egyre csökken. Tavaly 11 ezer tonna fűszerpaprikát takarítottak be Magyarországon, az egy évvel korábbi 15 ezer tonna helyett. Az is előfordult, hogy importálni kellett Spanyolországból, Dél-Amerikából és Kínából, és ezek minősége mélyen alatta marad a hazai termésnek. Kínában ráadásul olyan növényvédő szereket is használhatnak, amelyek az Európai Unióban nem megengedettek. Kevés a nagygazdaság, nincs elég munkaerő, alacsony a felvásárlási ár, és egyre nehezebb megküzdeni a kiszámíthatatlan, extrém időjárással.
Fotó: Adobestock
