A legjobb barátunkat ugye soha nem hívnánk baromnak, nem mondanánk, hogy nagy
a hátsója és azt sem, hogy lusta és egy lehetetlen alak? Akkor miért mondunk ilyeneket valakinek, akit még a barátunknál is jobban kellene kedvelnünk: saját magunknak? Amikor legutóbb valami nem sikerült vagy akaratlanul kellemetlen helyzetbe hoztuk magunkat, mi járt a fejünkben? Ugye nem úgy írnánk le, hogy „annyira sajnálom, hogy tévedtél, de ne aggódj, lesz lehetőséged ezen javítani. Amúgy meg más is szokott így járni, nézd a jó oldalát…” És így tovább.
Folytatás a Meglepetés magazinban!
