Az interneten kering egy történet egy kisfiúról – nevezzük Máténak. Máté minden reggel a kedvenc piros bögréjéből issza a kakaóját. Egy nap az édesanyja – ahogyan minden alkalommal – elé tette a napindító italát, ám a kisfiú magából kikelve követelte a kék bögrét, mert ő aznap így ébredt. Az anyuka pedig szó nélkül átöntötte a kakaót a másik csészébe, és a tajtékzó gyerek elé tette.
Nem bíznak magukban a szülők
De nem kell ahhoz Mátéék konyhájában ülnünk, hogy hisztiző, követelőző gyereket lássunk, akinek akarata előtt a szülei fejet hajtanak. Nem szólnak rájuk, hiszen annak kínosabb következményei lehetnek.
– A legnagyobb probléma, hogy a szülők rosszul értelmezik azt a néhány éve eluralkodó szemléletet, miszerint a gyereknek feltétlen és korlátlan szabadságot kell adni, mert ha bármiben is gátoljuk, azzal traumatizálni fogjuk – magyarázza dr. Belső Nóra pszichiáter.
– A »neveljük a gyereket partnerként« elve azonban nem arról szól, hogy kis felnőttként tekintünk rájuk. Az nem baj, ha van akarata, ám a mi feladtunk az, hogy ezt jó irányba tereljük.
– Sokszor tapasztalom, hogy a szülők nem bíznak eléggé a saját szülői képességeikben, tudásukban – veszi át a szót dr. Hirsch Anikó gyermekpszichiáter.
– A gyermek fejlődése során vannak szükségszerű, úgynevezett normatív krízisek – például a tinédzserkor –, de a mai szülők sokszor bizonytalanok abban, hogyan kezeljék ezeket a helyzeteket. Mindent megengednek, vagy akkor is közbeavatkoznak, amikor erre nem lenne szükség. A gyerek pedig érzi ezt a bizonytalanságot, és feszült lesz. Ez így működik a három- és a tizenhárom éves gyerkőc esetében is.
Nemet mondani szeretettel
Ez a fajta bizonytalanság nagyobb részt abból táplálkozhat, hogy sokszor a szülő nem ismeri igazán mélyen a gyerekét.
– Tisztelet a kivételnek, de a családok kevesebb minőségi időt töltenek együtt, amikor például lenne alkalmuk megtanulni egymás kommunikációját – folytatja dr. Hirsch Anikó.
– Ráadásul a fogyasztói társadalom elhitette a szülőkkel, hogy a drága ajándék az igazi boldogság – erősíti meg dr. Belső Nóra.
– Sokszor ezzel kompenzálnak, mert lelkiismeret-furdalásuk van, hogy nem töltenek elég időt a gyerekeikkel. A kicsik pedig ezt megérzik, és tudják, hogy hisztivel elérhetik, amit akarnak.
Szakértőink egyetértenek abban, hogy a következetesség a legfontosabb. Visszatérve Mátéra, aki a kék bögrét követeli: ha elég idős ahhoz, hogy kifejtse a véleményét, akkor álljon fel az asztaltól, öntse át a kakaót, és mossa el a pirosat.
– Ha következetesek vagyunk, akkor a gyerek érzi a határokat, és emellett bizony a bölcsőtől ki kell tartanunk – javasolja dr. Belső Nóra.
– Amikor valamire azt mondjuk, hogy nem, akkor ez minden esetben „nem”. Gyakran a szülők azért engednek, mert tartanak attól, hogy mások rossz anyának, apának hiszik őket, ha a lurkó az üzlet közepén tajtékzik. De nemet mondani lehet szeretettel, öleléssel is, nem kell feltétlenül vitába keveredni vele.
A túlterheltség is ok
A legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, ha engedünk a követelőzésnek. És ez igaz bármely életkorra.
– Hosszú távon teszünk neki ezzel rosszat – mondja dr. Hisch Anikó.
– Ezek a gyerekek ugyanis nem tanulják meg, hogy időnként késleltetni kell a szükségleteiket, tekintettel kell lenni másokra, és bizony vannak olyan dolgok, amit nem engedhetnek meg maguknak. Az érzelemszabályozást – például, hogy mit kezdünk a csalódottsággal, szomorúsággal vagy dühvel – már egész kicsi korban meg kell tanulnunk. Aki viszont azt tapasztalja, hogy a szülei az első szóra ugranak, mindent megoldanak, abban egy hamis világ- és énkép alakul ki. A közösségben – óvodában, iskolában vagy már a munkahelyen – ugyanis semmit nem fog befolyásolni, ha hisztiznek. Ettől pedig szenvedni fognak, és akár pszichés zavaraik is támadhatnak.
Azonban azt sem javasolják a szakemberek, hogy túlzottan szoros határokat szabjunk. Amiben lehet engedni, amire nem kell feltétlenül nemet mondani, ott nyugodtan lehetünk engedékenyebbek.
Dr. Hirsch Anikó szerint az elmúlt két év – a pandémia, az online oktatás, majd az emiatt keletkezett hiányosságok pótlása – rengeteg feszültséget okozott a már iskoláskorú gyerekekben. Ez pedig okozhat olyan szélsőséges érzelemmegnyilvánulást, amivel a szülő nehezen tud megbirkózni.
– A gyerekek és a szülők túlterheltsége is oka annak, hogy több a feszültség és az olyan összecsattanás, amitől az anya, az apa inkább meghátrál, tehetetlennek és rémültnek érzi magát. Nincsenek kulcsrakész megoldások, de ha ismerjük a saját gyermekünket, meg fogjuk találni a közös hangot.
Vissza a babakorszakba
Dr. Hirsch Anikó egy különleges módszert javasol a feszültebb időszakokra.
– Amikor feszültségekkel teli a szülő-gyermek kapcsolat, ha úgy érezzük, nehezen küzdünk meg az érzelmi szélsőségeivel, hogy uralkodik rajtunk, idézzük fel azt az időszakot, amikor még csecsemő volt. Hiszen az anya és a kicsi között rövidebb vagy hosszabb idő alatt kialakul egy olyan kötődés, amelyben a szülő már a gyermek sírásából tudja, hogy éppen éhes vagy fáradt. És a dackorszakban lévő hároméves, vagy a hallgatag, esetleg mindenért vitatkozó kamasz ugyanaz, mint akivel ez az eltéphetetlen kötelék kialakult.
Kiemelt kép: AdobeStock
