Legtöbbször, főleg kisebb gyermekeknél, nem a kicsi döntése, hogy nem látja a nagyszüleit, elmaradnak a közös nyári szünetek, születésnapok, karácsonyok. És egyre gyakoribb, hogy ennek hátterében ki nem mondott, meg nem beszélt okok állnak. Pedig ezzel mindenki veszít; a nagyi, az unoka, de bizony a szülők is.
Ha elszakít a messzeség
A már túlontúl laza kapcsolatért gyakran a távolságot okolják, hiszen a szülők nagyvárosban vagy akár külföldön próbálkoznak egy jobb élet reményében, míg a nagyszülők esetleg vidéken, a jól megszokott környezetükben maradtak.
„Ennek azonban nem kell azt jelentenie, hogy az unokák és a nagyszülők nem tartják a kapcsolatot – mondja Ujszászi Andrea pszichológus, képzésben lévő család- és párterapeuta. – A mai nagyszülők már nagyon ügyesen kezelik az internetet, így – ha személyesen ritkábban is –, de a világhálón folyamatos és élő lehet a családtagok kapcsolata. Ezt már amúgy is sokan megtapasztalták a pandémia első és második hullámában, amikor az idősebb rokonokat nem látogatták, mert féltették őket a fertőzéstől.”
Ujszászi Andrea szerint egy ilyen váratlan és extrém élethelyzetben is megmutatkozik, hogy a kapcsolat milyen szilárd lábakon áll. Ugyanis, ha a szülők kezdettől kérhettek és kaptak segítséget a nagyszülőktől, akkor ez a néhány hónap nem okoz problémát a későbbi nagyi-unoka viszonyban.
„Gyakran előfordul az is, hogy a több száz kilométeres távolság miatt a gyerekek csak az iskolai, óvodai szünetben tudnak együtt lenni a nagyszülőkkel. Az, hogy régen találkoztak személyesen, ne tartsa vissza a szülőket, hogy a vakáció alatt akár több hetet is ott töltsenek a kicsik a nagyinál. Ha van mire visszaemlékezni – például a tavalyi közös sütés-főzésre vagy a hajnali horgászatra a nagypapával –, akkor ez nem okoz majd problémát egyik félnek sem.”
A szülő rossz élményei
Sokszor a felnőttek érzései, indulatai gördítenek akadályt a rendszeres találkozás elé.
„Ha az apa vagy az anya nincs jó viszonyban a szüleivel, vagy akár az anyós és menye között vannak feszültségek, azt a gyerek akkor is megérzi, ha előtte nem beszélnek ezekről a problémákról. Megjelenik a lojalitáskonfliktus, azaz a gyermek azt érzi, hogy döntenie kell. Ha szeret menni a mamához, azzal megbántja az édesanyját, ha viszont nem látogatja meg, akkor az a nagyinak fog fájni. Ez pedig komoly dilemmát okozhat” – vázolja a szakértő a csapdahelyzetet.
Az is lehet, hogy a szülő azért nem engedi a nagyszülőkhöz az unokát, mert őt gyerekként negatív élmények érték, és ettől félti a saját gyerekét.
„Ha például a nagypapa alkoholproblémákkal küzdött, vagy a nagymama bántalmazta őt gyerekkorában, akkor érthető, hogy nem szeretné, ha a gyerekét is ilyen rossz tapasztalatok érnék. Ezt pedig nagyon nehéz feloldani, sőt, szinte lehetetlen” – mondja a pszichológus.
De előfordulhat az is, hogy a szülő azért kerüli, hogy a gyerek több napot töltsön a nagyszülőknél, mert egyes kérdésekben másképp gondolkodnak, és nem szeretné, ha ez idő alatt „elrontanák” a gyereket.
Nyugodtan üljünk le és beszéljük át, hogy nem szeretjük, ha a gyerek már reggel kekszet és csokoládét eszik vagy órákon át tévézik. Fontos, hogy erről egyeztessünk és a nagyszülő tartsa tiszteletben a kérésünket, hiszen a hierarchia változott: nem a szülőnek kell hallgatnia a nagyszülőre, hanem az unokának.
Amikor a nagyszülő nem ér rá
Manapság egyre gyakoribb, hogy bár a szülők örülnének néhány szabad órának, napnak, ám a nagyszülők nem vállalják be az unokákat.
„Ha még aktívan dolgoznak, lehet, hogy a szabadnapjaikon még pihenni szeretnének, nem unokázni, vagy éppen a saját hobbijukkal, barátaikkal akarják tölteni az idejüket, esetleg utaznának. Ebben az esetben nincs értelme erőltetni a közös programokat, tiszteletben kell tartani a döntésüket és más gyerekfelügyelet után nézni” – összegzi a pszichológus.
Kiemelt kép: GettyImages
